1620. május 1-én született gr. Zrínyi Miklós

Szerkesztő A, v, 05/01/2016 - 00:07

 

 

 

 Zrínyi Miklós, gróf (horvátul: Nikola Zrinski) (Ozaly,[1] 1620. május 1. – Zrínyifalva, 1664. november 18.) horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus.
 
Az Oszmán Birodalom elleni harcot összefogással, nemzeti párt szervezésével kívánta elérni. 1663-64-ben nagy hadi sikereket aratott, azonban a bécsi udvar veszni hagyta sikereit és békét kötött a szultánnal. Zrínyi bizalma ekkor megrendült a Habsburgok iránt, azonban politikai fellépését 1664-ben, egy Csáktornya melletti vadászaton bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. Főbb művei: Mátyás király életéről való elmélkedések, Szigeti veszedelem, Az török áfium ellen való orvosság.
 
Jelmondata: Sors bona, nihil aliud (Jó szerencse, semmi más.)

 

Ifjúkora 
 

Horvát eredetű főnemesi családban született, dédapja volt Zrínyi Miklós, a „szigetvári hős”. Apja, Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt. Apjának 1626. december 18-án bekövetkezett halála után – mivel anyja rövid özvegység után ismét férjhez ment – II. Ferdinánd gondoskodott róla és Péter öccséről, öt gyámot jelölve ki melléjük (Senyei István váci püspök, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Patacsics Péter, Mikulics Tamás, Battyányi Ferenc). Mivel az árvavagyont a gyámok kezdték széthordani, egy év után a király megszüntette az ötös gyámságot és a neveléssel Pázmány Pétert bízta meg. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Pázmány hatására kedvelte meg Miklós a magyar nyelvet és irodalmat. Nagy hatással volt rá 1635-37-ben tett itáliai tanulmányútja, melyet Szenkviczy esztergomi kanonokkal tett.

 

 A király szolgálatában 

Hazatérése után, a családi hagyományoknak megfelelően, birtoka védelmében állandó harcokat folytatott a törökök ellen, kiverte őket a Muraközből és védte Magyarországot, Erdélyt, Karintiát, Stájerországot. A családi birtokot megosztotta öccsével, Zrínyi Péterrel: ő maga a Muraközben maradt, öccse a tengermelléki földeket kapta. A nyelvi környezet különbözősége meghatározó lett: Miklós magyar, Péter pedig horvát nyelvű költővé vált. Miklós csáktornyai udvara politikai és társadalmi központ lett, kapcsolatot tartott Erdéllyel, Velencével, ahonnan európai színtű könyvtárát (Bibliotheca Zriniana) is beszerezte; főleg a történelmi tárgyú könyveket kedvelte.
 
Sokan csodálták rendkívüli nyelvismeretét, mert úgy beszélt magyarul, horvátul, németül, olaszul, törökül, latinul, mintha mindegyike anyanyelve lett volna.
 
1642-45-ben bekapcsolódott a harmincéves háborúba: saját költségén felállított sereggel svéd és erdélyi csapatok ellen harcolt Sziléziában, Morvaországban és a Felvidéken. 1645-ben a csehországi Éger mellett megmentette a királyt, amikor Wrangel svéd tábornok rárontott annak sátrára. Vitézsége közbeszéd tárgya volt. Nem sokkal ezután a Felvidéken I. Rákóczi György ellen hadakozott. A felkelőket szétverték, közülük háromezren estek el a csatában. Itt Zrínyi a harc hevében a zászlót őrzők közül kettőt leterített, a harmadiknak kezéből pedig kiragadta a zászlót; e hősi tette még jobban növelte hírnevét.
 
A harcból hazatérve 1646. február 11-én, Praunek várában feleségül vette régi szerelmét (és múzsáját) Draskovich Gáspár báró Mária Euzébia nevű leányát; hozományul Trakosčan és Klenovnik községeket kapta, melyek átengedéséért 30 000 forintot fizetett apósának.

 
A függetlenség felé  

Vitézsége elismeréséül a király 1646-ban a Horvátország kapitányává (mai értelemben tábornokká) nevezte ki Zrínyit, aki egyben Zala vármegye főispánja is volt. 1647-ben jelen volt IV. Ferdinánd koronázásánál: ő vitte a királyi pallost. Még abban az évben, a törökök elleni légrádi győzelem után, az uralkodó jutalomként Horvátország bánjává és főkapitányává nevezte ki, mely tisztséget ugyancsak haláláig töltötte be. Mint bán számos országgyűlést hirdetett, s azokon lelkesen védelmezte országa jogait. Az 1655. évi zágrábi országgyűlésen például a magyar országgyűlésre küldött követeknek utasításul adta, hogy IV. Ferdinánd koronázási okmányában és minden egyéb okiratban Horvátország, Szlavónia, Dalmácia ne mint „kapcsolt részek” (Partes adnexae), hanem „királyság” (Regnum) néven szerepeljenek. 
 

A király szolgálatában A király szolgálatában A király szolgálatában   Feleségének 1651-ben bekövetkezett halála után heves vitába keveredett apósával, aki visszakövetelte a két községet, ugyanakkor az értük kapott összeget már nem óhajtotta visszafizetni. 1652. április 30-án Bécsben újra nősült, második felesége Löbl Mária Zsófia lett.

 
Fényes hadi sikerek  

1652-53. szüntelenül hadakozással telt. Mivel látta, hogy a Habsburgok nem támogatják a török elleni támadó háborút, sőt, a végekre telepített külföldi zsoldosok önmagukon kívül nem ismertek el más hatalmat, nem engedelmeskedtek Zrínyinek, ugyanakkor a törökökhöz hasonlóan szabadon pusztítottak az országban, nemzeti pártot igyekezett szervezni, melyet a bécsi udvar nem nézett jó szemmel. Foglalkoztatta a magyar, Habsburgoktól független, nemzeti királyság gondolata is. Noha esélyes volt, az uralkodó – protestáns kapcsolatai miatt – 1655-ben nem jelölte, s ezzel megakadályozta nádorrá választását Wesselényi Ferenccel szemben.
 
Fő célja továbbra is a török kiűzése maradt, ezért 1661-ben a bécsi udvar tiltakozása ellenére a Muraköz védelmére – Mura és Dráva szigetén, Kanizsával átellenben – felépítette Új-Zrínyivárat (Új-Zerin). 1663-ban szövetséget kötött Wesselényi nádorral és Nádasdy Ferenc országbíróval. Ennek hatására, továbbá látva, hogy az akkor megindult háborúban a Montecuccoli vezetése alatt álló császári sereg képtelen feltartóztatni a Bécs felé irányuló török offenzívát, I. Lipót magyar főparancsnokká tette Zrínyit. Ő az 1663-64. évi háborúban látványos sikereket ért el. 1664. január-februárban téli hadjáratot vezetett: az akkori hadtudomány szerint lehetetlen vállalkozás során kihasználta, hogy a törökök nem szerettek télen mozogni. Húszezer fős seregével 240 kilométerre hatolt be ellenséges területre, felégette a török utánpótlást szolgáló eszéki Dráva-hidat, előkészítve a tavaszi háborút. Sikerére Európa-szerte felfigyeltek, Magyar Marsnak nevezték; I. Lipót hercegi rangra akarta emelni, mit Zrínyi nem fogadott el; a pápa hadvezéri kalappal és saját aranyból öntött arcképével, a spanyol király az aranygyapjas renddel, a francia király a pairséggel (hűbérúri címmel) tüntette ki, a bajor és württembergi választófejedelmek atyjuknak nevezték, György szász fejedelem pedig testvérének nevezte; mindenki dicsőítette, mert a törökön csak a Zrínyiek tudtak győzedelmeskedni. Áprilisban Kanizsa ostromához kezdett, de a bécsi Haditanács a nagyvezír közeledtének hírére visszarendelte, sőt júniusban Montecuccoli hadserege a Mura mellett tétlenül nézte, amint a törökök elfoglalták és felrobbantották Új-Zrínyivárt is. Augusztusban a szövetséges csapatok hatalmas diadalt arattak a szentgotthárdi csatában, de a vasvári béke inkább a törökökre nézve volt előnyös.
 

Halála  

Az elkeseredett Zrínyi – akit a magyarországi főparancsnokságról is leváltottak, s az általa élesen bírált Montecuccolira bízták a fővezérséget – új terveket szőtt a magyar államiság újraépítéséről. A Habsburg uralommal elégedetlenek ekkorra már egyértelműen benne, és később kivégzett öccsében, Zrínyi Péterben látták támaszukat. Elképzelései megvalósításra azonban nem maradt ideje: 1664. november 18-án több magyar és horvát főúrral vadászni ment Csáktornya környéki kursaneczi erdőbe. A vadászat végeztével már indultak volna hazafelé, amikor Póka István aki horvát nyelven közölte Zrínyivel: "Én egy kant sebesítettem, mentem a vérén: ha utána mennénk, elveszthetnők." Zrínyi fogta a rövid puskáját, lóra kapott, és egyedül a vadász után nyargalt. Nem sokkal ezután Guzics kapitány öccse, egy Majláni (Maglani, Magliani) nevű savoyai fiatalember, Angelo nevű olasz inasa és a lovásza is követték őt. Közülük Guzics tért vissza a riasztó hírrel, hogy Zrínyit baj érte. A vadkan a lábán és a fején három sebet is ejtett. Ezek közül a nyakon szerzett sebesülés volt a legsúlyosabb, ez ölte meg. Az állat agyara hátul jobb oldalon a nyakcsigolyánál hatolt be és elöl a toroknál jött ki, minden izmot, eret elszakítva. A vérzést megpróbálták elállítani, de nem sikerült.
 
A közvéleményt megrázta a halálhír. Jellemző, hogy sokan nem tudták elfogadni a baleset tényét: összeesküvésről, udvari merényletről beszéltek. A halálesetnek közvetlen szemtanúja nem volt. Bethlen Miklós önéletírásában vetette fel először a kétkedést a baleset tényét illetően. E. Dervarics Kálmán „Gróf Zrínyi Miklós a költő halála” című művében állítólag „minden kételyt kizáró adatok” nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon.[2] Bárhogyan is történt, az udvar számára jól jött az egyre kényelmetlenebbé vált főúr halála…
 
Zrínyi Miklóst 1664. december 21-én a pálosok szentilonai (horvátul Šenkovec, korábban Svetajelena) kolostorában temették el a családi sírboltba. A helyet, ahol meghalt, később Pignatelli hercegnő emlékoszloppal jelölte meg, mely ma Kuršanec községben látható.[3]
 
Zrínyi Miklósnak négy gyermeke volt, mindegyik a második házasságából: Mária Terézia Borbála (* 1655, †1658), Mária Katarina (* 1656), Izsák (* 1658, †1659) és Ádám, aki 1662. december 24-én született Bécsben és a szalánkeméni csatában halt meg 1691. augusztus 19-én, a törökök ellen harcolva.
 
 

A költő és író  

Zrínyi elsősorban katonának tartotta magát, és csak mellékesen költőnek. Ennek ellenére a 17. századi magyar barokk irodalom legkiemelkedőbb alakja: írói-költői munkássága a legnemesebb értelemben vett nemzetszolgálat.
 

Kora ifjúkorától fogva írt verseket. Költeményei nagy részét 20-25 éves kora között vetette papírra, később lekötötte a politika és a hadvezetés. A katona-költő Zrínyi ifjan őszinte lírai hangú szerelmes verseket írt a Violának nevezett Draskovich Eusebiához, későbbi hitveséhez. 1650-ben elhunyt felesége emlékét – kisebb idilljeivel és szerelmes verseivel együtt – az Adriai tengernek Syrenája gróf Zrínyi Miklós című kötetében örökítette meg (1651). A cím is allegorikus: a barokk költészetben a szirén a költőt testesíti meg, az Adria pedig a Zrínyi-család fennhatósága alatti tengermelléki területeket.
 
Főművén, a 15 énekből álló Szigeti veszedelem (Obsidionis Szigetianae) című hősi eposzon 1645-től dolgozott, nagy részét 1647-48 telén vetette papírra. Ebben dédapjának, Szigetvár vértanú védőjének állított emléket. Alapeszméje e költeménynek is az, ami egész életének: a magyarok erkölcsi erejének, összetartásának felgerjesztése, az ország felszabadítása és a török anyagi hatalmának megtörése. Ősével éppen azt példázza, hogy aránylag csekély anyagi erőt is milyen naggyá emelhet a rendkívüli erkölcsi erő. A nemzeti célzat és a keresztényi felfogás egyesítésével a magyar nemzet történeti hivatását hirdeti. Amilyen nagyszerű az alapeszme, éppen olyan erős az eposz szerkezete, változatos és hű a jellemzés. Csak az előadás és a verselés rögös még a korhoz képest is, mert Zrínyi gyorsan írta művét és ideje sem volt átdolgozni. Mintái főleg Vergilius, Tasso és Marino eposzai voltak, de a négyes rímelésű tizenkettes sorokat magyar históriás énekekből és horvát szóbeli hősi epikából merítette. Művét mesteri szerkesztés, a barokk stílus elemei jellemzik, nyelve igen erőteljes, bár ma már avultnak hat. A mű 1651-ben jelent meg Bécsben, a kötetben olasz jellegű szerelmi lírája és költői hitvallása is helyet kapott. A Szigeti veszedelmet öccse fordította le horvát nyelvre.
 

A hadtudomány művelője  

Prózai és hadtudományi munkáira főleg Pázmány Péter stílusa volt hatással. A Tábori kis tracta (1646-51) lényegében egy korabeli katonai szabályzat egyetlen elkészült fejezete, a Vitéz hadnagy (1650-53) ugyancsak nevelő célzatú mű, abban az ideális hadvezér alakját kívánta megrajzolni, és a hazai hadviselést korszerűbbé tenni. Más prózai munkáiban a múlt értékelésén túl a nemzeti királyság eszményét állította kortársai elé. E gondolatával foglalkozik elemző kritikai művében a Mátyás király életéről való elmélkedésekben (1656-57).
 
Legismertebb műve a Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661), melyben Machiavelli hadi tanait nagy önállósággal alkalmazta a hazai viszonyokra. E művében is a legerősebb nemzeti lelkesedés lobogja körül az állandó magyar hadsereg felállításának, a haza felszabadításának és a régi magyar nagyság helyreállításának gondolatát. Hitte, hogy a magyarok képesek lennének magunk erejéből is elűzni a törököt, s így megerősödve megszabadulhatnának a Habsburg elnyomás alól is. Összefogásra és tettekre hívott fel: Volenti nihil difficile (Aki akar, annak semmi sem nehéz) zárta sorait. E műve csupán kéziratban maradt, és csak jóval később, a Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben adták ki Bártfán. A többi prózai műve viszont még később, 1853-ban került kiadásra.
 
Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai műfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezéséből diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhető. A maga korában alig olvasták, költészetét előbb Ráday Gedeon, majd a felvilágosodás idején Kazinczy Ferenc fedezte fel újra (ő adta a Zrínyiász nevet a Szigeti veszedelemnek), aki 1817-ben ki is adta az eposzt Költői munkák címmel. Zrínyi munkásságát Toldy Ferenc is méltatta a Magyar költészet történetében (1854) és Irodalomtörténetében, egyszersmind Kazinczy Gáborral együtt kiadta Zrínyi Összes munkáit (1853), mely egy év alatt kétszer is megjelent. Toldy ösztönzésére írta meg báró Jósika Miklós Zrínyi a költő című regényét 1843-ban. Arany János 1848-ban megkezdte a Zrinyiászt mai nyelvre áttenni, népiesen átdolgozni, verselését átsimítani; e munkája azonban félbemaradt. (Végül Vékony Antal fejezte be és adta ki Sziget ostroma címmel 1892-ben.) Arany 1858-ban nagyszabású tanulmányt kezdett írni Zrínyi és Tasso címmel, melyben kijelölte Zrínyi helyét a magyar irodalomban (sajnos ez is töredék maradt).

 
Fontosabb művei

 Adriai tengernek Syrenaia groff Zrini Miklos (1651)
 Obsidio Szigetiana (Szigeti veszedelem) (1651)
 Tábori kis tracta (1646-51)
 Vitéz hadnagy (1650-53)
 Mátyás király életéről való elmélkedések (1656-57)
 Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661)
 Siralmas panasz (röpirat az örökösödési kérdésről és a nemzet sérelmeiről)
 Az Udvari Haditanács elnökségének (Az Új-Zrínyi-vár építésének okairól – Légrád, 1661. július 5.)
 Névtelen levél (mely Montecuccoli ellen intézett hatásos irat – 1662)
 Emlékirat I. Lipót királyhoz (Bécs, 1664. július 17.)

Emlékezete

A tragikus vadászjelenetet Zrínyi a költő halála címmel örökítette meg Kelety Gusztáv festőművész.[5]
 Zrínyi utolsó hadtudományi munkájának jelmondattá vált főcímét (Ne bántsd a magyart!) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a magyar kormány a honvédsereg ágyúira öntette.
 Honvédő hadvezéri tetteinek, valamint hadtudományi munkáinak elismeréseként viselte nevét 1898–1944 között a nagyhírű pécsi M. kir. honvéd gyalogsági hadapródiskola.
 Az ő nevét vette fel 1955. március 15-én a magyar felsőfokú tisztképzés intézménye, a Honvéd Akadémia, amelyet ettől fogva Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának, majd 1996-tól Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek (ZMNE) neveztek.
 Nevét adja a Zrínyi Miklós-díjnak, melyet a honvédelmi miniszter adományoz évente, a honvédség érdekében kifejtett kiemelkedő tudományos kutatói, tudományszervezői, műszaki fejlesztési tevékenység és a jelentős alkotói munka elismerésére.
 Ugyancsak az ő nevét viseli a katonai, hadtudományi munkák közlésére szakosodott Zrínyi Kiadó (HM Zrínyi Kommunkiciós Szolgáltató Kht.).
 Emellett több általános és középiskola névadója.
 

Főbb emlékművek 
 
Zrínyi Miklós lovas szobra – Zalaegerszeg a Polgármesteri Hivatal épülete előtt; alkotója: Tóth Béla, anyaga: bronz, felállítva: 1989.
 Zrínyi Miklós mellszobra – Budapest a Vígszínház (felállításakor: Magyar Néphadsereg Színháza) előtti díszkertben; alkotója: Tar István, anyaga: bronz, készült: 1952.
 Zrínyi Miklós mellszobra – Zalaegerszeg a Zrínyi Miklós Gimnázium előkertjében; alkotója: Szabolcs Péter, anyaga: vörös márvány, készült: 1972.
 Zrínyi-emlékmű – Csáktornya; alkotója: Turáni Kovács Imre, készült: 1939.
 Zrínyi-emlékoszlop - Kuršanec [1]
 Zrínyi Miklós mellszobor – Pécs, majd Székesfehérvár [2] 1989-ben a róla elnevezett Középiskolai Honvéd Kollégiumban került felállításra (Pécs), majd 1998-ban áthelyezték a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság épületébe (Székesfehérvár), alkotója: ifj. Szlávics László, anyaga: vörösréz lemez, készült: 1988.
 Zrínyi-emlékmű – Szigetvár a kórház előtt; alkotója: Makrisz Agamemnon, anyaga vörösréz lemez, készült: 1988.
 Zrínyi Miklós mellszobra - Nagykanizsa A Zrínyi Miklós iskola bejáratánál, anyaga:márvány, alkotó:Rétfalvi Sándor készült:1990
 

Filmek 

 Zrínyi (tévéfilm, 1973 – Zsurzs Éva)
 Mennyei seregek (1983 – Kardos Ferenc)
 

Megjegyzés  

1.^ a b Egyes források Csáktornyát nevezik meg születési helyként, azonban Zrínyi – a család többi tagjához hasonlóan – minden bizonnyal az "ősi fészekben", Ozaljvárban született, ezért a szócikkben ez utóbbit jelölő források adatát vettük alapul.
 2.↑ Bene Sándor és Borián Gellért Zrínyi és a vadkan című kismonográfiájukban (Helikon Kiadó, 1988) az összes forrás egybevetésével délután 4 és 5 óra közé teszik Zrínyi halálát.
 3.↑ Lásd: Kiss Farkas Gábor-Laczházi Gyula: A kursaneci Zrínyi-emlékoszlop
 4.↑ Híres életek - elhíresült halálok
 5.↑ Művészet , 1911, 3. szám
 

Forrás 

 A Pallas nagy lexikona
 1911 Encyclopædia Britannica
 Ki kicsoda a magyar történelemben? (Laude Kiadó)
 Zrínyi Miklós hadtudományi munkái (Zrínyi Katonai Kiadó, Bp. 1976.)
 

Ajánlott irodalom

 Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620-1664, Budapest,1899, Magyar Történelmi Társulat
 
[3]
 Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620-1664), Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1896-1902 [4] 

 

Ifjúkora [szerkesztés]
 
Horvát eredetű főnemesi családban született, dédapja volt Zrínyi Miklós, a „szigetvári hős”. Apja, Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt. Apjának 1626. december 18-án bekövetkezett halála után – mivel anyja rövid özvegység után ismét férjhez ment – II. Ferdinánd gondoskodott róla és Péter öccséről, öt gyámot jelölve ki melléjük (Senyei István váci püspök, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Patacsics Péter, Mikulics Tamás, Battyányi Ferenc). Mivel az árvavagyont a gyámok kezdték széthordani, egy év után a király megszüntette az ötös gyámságot és a neveléssel Pázmány Pétert bízta meg. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Pázmány hatására kedvelte meg Miklós a magyar nyelvet és irodalmat. Nagy hatással volt rá 1635-37-ben tett itáliai tanulmányútja, melyet Szenkviczy esztergomi kanonokkal tett. 
Ifjúkora [szerkesztés]
 
Horvát eredetű főnemesi családban született, dédapja volt Zrínyi Miklós, a „szigetvári hős”. Apja, Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt. Apjának 1626. december 18-án bekövetkezett halála után – mivel anyja rövid özvegység után ismét férjhez ment – II. Ferdinánd gondoskodott róla és Péter öccséről, öt gyámot jelölve ki melléjük (Senyei István váci püspök, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Patacsics Péter, Mikulics Tamás, Battyányi Ferenc). Mivel az árvavagyont a gyámok kezdték széthordani, egy év után a király megszüntette az ötös gyámságot és a neveléssel Pázmány Pétert bízta meg. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Pázmány hatására kedvelte meg Miklós a magyar nyelvet és irodalmat. Nagy hatással volt rá 1635-37-ben tett itáliai tanulmányútja, melyet Szenkviczy esztergomi kanonokkal tett. 
Ifjúkora [szerkesztés]
 
Horvát eredetű főnemesi családban született, dédapja volt Zrínyi Miklós, a „szigetvári hős”. Apja, Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt. Apjának 1626. december 18-án bekövetkezett halála után – mivel anyja rövid özvegység után ismét férjhez ment – II. Ferdinánd gondoskodott róla és Péter öccséről, öt gyámot jelölve ki melléjük (Senyei István váci püspök, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Patacsics Péter, Mikulics Tamás, Battyányi Ferenc). Mivel az árvavagyont a gyámok kezdték széthordani, egy év után a király megszüntette az ötös gyámságot és a neveléssel Pázmány Pétert bízta meg. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Pázmány hatására kedvelte meg Miklós a magyar nyelvet és irodalmat. Nagy hatással volt rá 1635-37-ben tett itáliai tanulmányútja, melyet Szenkviczy esztergomi kanonokkal tett. 
 
 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap