1800. december 1-én született Vörösmarty Mihály költő

Szerkesztő B, p, 12/01/2017 - 00:11

 

 

 

 

Vörösmarty Mihály
Vorosmarty Mihály.jpg
Született Pusztanyék
1800. december 1.
Elhunyt Pest
1855. november 19. (54 évesen)
 

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1.Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

Életpályája
 

Gyermekkora

Édesapja, idősebb Vörösmarty Mihály 1797-ben szegődött gróf Nádasdy Ferenc nyéki birtokára gazdatisztként, édesanyja Csáty Anna; mindketten római katolikus vallású nemesi családok leszármazottjai.

Tanulmányai

Az elemi iskolát Puszta-Nyéken (1807-11), a középiskolát a székesfehérvári ciszterci (1811-16), majd annak VI. osztályától a pesti piarista gimnáziumban (1816-17) végezte. Atyja keveset költött reá, mert csakhamar alkalmazást nyert két fiú mellett: kosztját, szállását tanítással kereste meg s igy atyjának kevesebbet kellett rá költenie. Pesten több könyv jutott kezébe, az újabb magyar költők művei, kivált a klasszikai iskola műfordításai, Baróti Aeneise, Rájnis Eklogái, Virág Benedek ódái és horatiusi levelei. Mindezek hatással voltak rá, s kevesebbet tanult ugyan, de többet verselt.

1817 nyarán, az egyetembe léptekor meghalt az atyja, ki az utóbbi években állásától megválva, önállóan gazdálkodott s a rossz évek miatt szerzeményének jó részét elvesztette. E halál az egész család pusztulását vonta maga után; az özvegy édesanya ugyan tovább gazdálkodott, de évről-évre szegényedett s a gyermekeknek korán meg kellett kezdeniök küzdelmüket az élettel. Alig öt év alatt mindenüket el kellett adniuk és így az özvegy nem neveltethette gyermekeit, sőt maga is nyomorral küzdött.

Szerencsére Vörösmarty, mint egyetemre menő ifjú 1817 novemberében a Perczel-családhoz jutott nevelőnek; Perczel Sándor három fia, Miklós, Móric és Béla voltak növendékei. Nyolc évig volt nevelő; 1820-tól a Bonyhád melletti Börzsönypusztán, majd 1823 őszétől újra Pesten lakott növendékeivel s mindemellett 1820-ban elvégezte a bölcseleti tanfolyamot. Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába). Később Perczelnek börzsönyi jószágára ment és itt készült a jogra, melyből félévenként vizsgálatot tett és kitűnő osztályzatot nyert.

Felnőttkora

A Börzsönyben töltött két év alatt Perczel Sándor gazdag könyvtárát használta és megismerkedett Egyed Antal és Teslér László írókkal és 1823-ban hozzáfogott a Zalán futásá-nak megírásához, egyszersmind Tolna-megye egyik alispánjánál jogászkodott. 1822-től 1823-ig joggyakornok volt Csehfalvi Ferenc alispán mellett Görbőn. 1823 őszén Pestre jött; itt ismét a Perczel fiúk nevelését vette át s egyúttal felesküdött királyi táblai jegyzőnek.

1824. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát, de nem ügyvédkedett. Ezidőtájt ismerkedett meg Zádor (Stettner) Györggyel, aki aztán meghitt barátja lett; ez ismertette meg őt Fáy Andrással, s elvitte hozzá (a Vadász Kürtben lakott) Deák Ferencet. 1825-ben már országos híre volt és bár szűkös körülmények közt élt, 1826 augusztusában, bevégezvén tanítványainak nevelését, elhatározta, hogy az írói pályán marad.

A költő hírnevét a Zalán futása című, 1825-ben megjelent honfoglalási eposz alapozta meg. A nemzet ébresztője nevet köszönhette a művének.

1827-ben Zádorral kirándulást tett a dunántúli megyékben. 1827 márciusától 1831 végéig szerkesztette a legjelentékenyebb tudományos folyóiratát, Tudományos Gyűjteményt (és 1828 márciusától ennek szépirodalmi havi melléklapját, a «Koszorú»-t 800 váltóforint tiszteletdíjjal). A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én alakuló gyűlésén második rendes taggá választotta és néhány nappal utóbb az elhunyt Kisfaludy Károly helyébe elsőnek 500 pengőforint fizetéssel. Előkelő része volt az akadémia első munkásságában s leginkább az ő fellépésének volt eredménye, hogy az akadémia mindjárt kezdetben a Révai nyelvtani rendszerét fogadta el.

 

Vörösmarty halála évében

1832-ben munkái első gyűjteményét adta el Károlyinak 1100 forinton; 1834-ben a Marczibányi-intézettől átvette a 400 forintnyi pályadíjat, mely Zalánjának 1828-ban odaítéltetett. Mindez oly állapotba helyezte, hogy segíthetett magán és szűkölködő anyján is; mert ez ideig Vörösmarty oly helyzetben élt, hogy Mázsa-utcában, egy kis szobában húzta meg magát, amit még fűttetni sem volt képes, úgy, hogy az Egert Zádor György barátjánál végezte be. Voltak oly napjai is, hogy jurátusi díszruháját zálogba kellett adnia, mert büszkébb volt, hogysem panaszkodjék. 1828-tól 1830-ig a Lipót-utcában a Turóczy-féle ház egy szűk szobájában lakott; onnan a Kalap-utcába költözködött Fáy András mellé. Fáy gyakran meghívta vacsorára, hol egész akadémiai klub alakult. Nőkkel Bártfay estélyein találkozott, hol ő, Bajza és Kisfaludy jobb műveiket felolvasták a társaságnak; itt ismerkedett meg báró Wesselényi Miklóssal. Nagy csapás érte 1834. szeptember 15-én; e napon halt meg édesanyja s ő nem is búcsúzhatott el tőle, mert Ferenczy szobrásszal az Alföldön utazott. Szép epigrammában siratta meg. Kilenc társával megalapította a Kisfaludy Társaságot, melynek 1837. február 6-án volt alakuló gyűlése. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot.

Mint színikritikus 1837-ben lépett föl. Kritikái közelebb hozták a színészekhez és drámaírókhoz, akik játék után örömest siettek a «Csigá»ba, ahol az írók vacsorázni szoktak. A «Csiga» vendégei később annyira megszaporodtak, hogy az első emeletet kellett kibérelni s ebből keletkezett később a Nemzeti Kör, majd az Ellenzéki Kör. Vörösmarty volt központja e körnek, egyszersmind első elnöke. Nőtlen ember volt, itt töltötte esténként üres óráit. Megjelent néha Széchenyi István és Batthyány Kázmér estélyein is, de elég ritkán.

1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke volt.

1842-ben, saját költségén adta ki «Újabb munkáit», de nem kelt el belőle 20 példány; ezt is szegény tanulók vették meg s így a nyomtatónak tartozott a nyomtatási költséggel; ez lefoglaltatta bútorait; és midőn már az árverés is ki volt tűzve, szomorúan ballagva az utcán, találkozott Kossuth Lajossal, kinek elmondá baját. «No, várj, segítünk a bajon!» mondá és írt vezércikket: «Szégyen, gyalázat...» kezdettel, felhívta ez ügyre a közönség figyelmét és másnap a műből az összes példány elkelt.

1843. május 9-én a Komárom megyei Csépről nőül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (1826-1882); négy gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet és Mihály, aki kisgyermekként meghalt.

1843-ban Deák Ferenccel meglátogatta Wesselényit Erdélyben. Politikával nem foglalkozott, de a Széchenyi által felköltött reform-mozgalom lelkesedéssel töltötte el őt és lírája hol előhírnöke, hol kísérője volt a nemzeti küzdelemnek. Gyermekei szaporodásával háztartása nehezülvén, aggodalmak szállották meg, mert csak akadémiai fizetése és költeményeiért kapott pár száz forint képezte jövedelmét. Ezután már nagyobb munkát, a «Czillei és Hunyadiak» c. drámáján kívül nem is írt. Kilián könyvárus 2600 forintért vette meg összes műveit; ez segített rajta, de pár év alatt ez is elfogyott.

Batthyány Kázmér gróf Mány tagosításakor két maradvány-telket ajándékozott neki, melyet később tőle egész haláláig fizetendő 500 forintért visszaváltott. 1845. július 14-én Zala vármegye táblabírájának választotta. Az 1848-iki változást nagy lelkesedéssel fogadta. Örömnapjait azonban családi csapás zavarta meg, legkisebb fia áprilisban meghalt. Politikai cikkeket írt; szót emelt a zsidók mellett. Azonban a politikai nagy mozgalom aggodalomba ejtette, mit Deák hallgatagsága még növelt. 1848-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta neki a pesti egyetem irodalmi tanszékét, de azt nem fogadta el.

1848. június 9-én Bács-Bodrogmegye almási kerülete egyhangúlag képviselőjévé választotta; a képviselőház leghallgatabb tagja volt. Nem volt szónok. Debrecenbe kísérte a kormányt. 1849. június 15-én, a Habsburg-ház trónfosztása után a kegyelmi törvényszék közbírájává neveztetett ki 4000 forint fizetéssel. Július 10-én – Kossuth ajánlására – Vörösmartyt a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselővé választotta. Követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra.

A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosnia kellett. Közben egyik lánya meghalt, egészségi állapota megromlott. A hányódás és a reménytelen élet beteggé tette; ekkor (1850) Pestre ment és följelentette magát a katonai törvényszéken; kikérdezték és elítéltetéseig szabadlábon hagyták. Májusban házat és földet vásárolt a Fejér megyei Baracskán. 1850 nyarán Haynautól kegyelmet kapott és családjával Csepre, neje szülőhelyére költözött; de itt nem tudott megszokni.

Boross Mihály Baracskán idősb Pázmándy Dénessel jó viszonyban lévén, kieszközölte, hogy a főúr a Baracskával határos szentiványi pusztáján a csinos tiszti lakot két holdnyi kerttel Vörösmarty élete tartamára 1 forint bérért átadta. Baracskán köztisztelet tárgya volt és családja legkisebb nélkülözést se szenvedett, mert a baracskai urak elhalmozták jótéteményeikkel. Kertészettel foglalkozott. 1853 tavaszán szülőföldjére, Kápolnásnyékre költözött. Mind a két helyt jól érezte magát, csak a Bach-kormány rendszabályai nehezültek kedélyére. Vértolulások támadták meg, gyakran nehéz lélegzésben szenvedett.

Halála
 

 

Vörösmarty Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 82. A kivitelező a Gerenday-cég volt.

 

Vörösmarty Mihály szobra Bonyhádon. A költő mögött a két női alak Perczel Etelkát és Eratót, a szerelmi költészet múzsáját jelképezi (Szabó György alkotása)

Betegsége 1853 őszén komolyabb fordulatot vett. 1854-ben valóságos nyomor volt élete, 1855-ben a balatoni fürdőt használta, de siker nélkül. Ekkor közölte a Pesti Napló (1855. II. 6. sz.) A vén czigány című utolsó költeményét. November 17-én a költő egész családjával Pestre költözött a Váci utcai Kappel-házba, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen. Azon az emeleten vett ki lakást, amelyen azelőtt 25 évvel barátja, Kisfaludy Károly lakott és meghalt. A lépcsőn fölmenet összerogyott; lefektették, de nem kelt fel többé; utoljára november 19-én délután 1 órakor Deák Ferenc és Kemény Zsigmond látogatták meg, s alig hogy ezek távoztak, Vörösmarty délután negyed kettőkor, életének 55., házasságának 13. évében agyszélhűdésben meghalt.

Temetése valódi nemzeti gyászünnep volt: november 21-én ment végbe Kisfaludy Károly halála napján és óráján, délután 2 órakor. Pest emberemlékezet óta nem látott oly népes temetést. A költőkirály ott nyugszik a kerepesi úti temetőben, neje állíttatott neki síremléket; Fejérmegye és Székesfehérvár városa díszes szoborral tette emlékét maradandóvá. Vörösmartynak özvegye és három gyermeke Béla, Ilonka és Erzsébet maradt, kiknek nem hagyott egyebet költői dicsőségénél; de a nemzet megmutatta, hogy nagyjait tudja becsülni, Deák Ferenc felhívására néhány hó alatt 103 000 forint gyűlt össze. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 20-i közülésén báró Eötvös József tartott fölötte emlékbeszédet; a Kisfaludy Társaságban pedig 1864. február 6-án báró Kemény Zsigmond.

Sírját sok más sírral együtt a Rákosi-korszakban fel akarták számolni, ám ez szerencsére nem valósult meg.[1]

Emlékezete

Emlékszobra ércből, készítette báró Vay, öntötte Fernkorn, Bécsben; 1866. május 6-án leplezték le Székesfehérvárt; a ciszterciek székesfehérvári rendházában, 1900. december 1-jén. Szigetvárt, «hol Vörösmarty 1821 őszén régi dicsőségünk helyén járt», emléktáblát lepleztek le 1905. június 11-én.

Álnevei

Kalóz (Életképek 1844. II. 442.); Csaba, Holló és Vágotai Kálmán.

Arcképei

Olajfestés Barabás Miklóstól a Magyar Tudományos Akadémia képes termében; a székesfehérvári Vörösmarty-körben, festette Vastagh György, mely 1900. november 25-én lepleztetett le; acélmetszés, Barabás rajza után metszette Preisel 1844-ben; szintén Barabás rajza után metszette Axmann József névaláírásával 1857-ben; kőnyomat, Barabás rajza, nyomtatta Reiffenstein és Rösch Bécsben 1856. (Arczkép-Album. Pest, II. 1856.)

Költészete

Töprengő, kételkedő alkat, de „a benne égő tett- és haladásvágy akkor is áttöri végül e tragikus történelemszemlélet burkát, amikor minden érték megkérdőjelezésével, vagy éppen pusztulásával kell szembenéznie” (Fenyő István)

Vörösmarty a magyar irodalom egyik nagy mítoszteremtője. Felhasznál régieket is (például a Zalán futásában), de ő maga is alkot ilyeneket (legfőképp a Csongor és Tündében): első költőnk, aki műveiben önálló szimbólumrendszert teremtett.

 

Vörösmarty Mihály domborműve Szegeden

Ismertebb művei
 

Lírai költemények

Elbeszélő költemények

Drámák

  • Csongor és Tünde (1830), színjáték 5 felvonásban)
  • Czillei és a Hunyadiak
  • Kincskeresők
  • Vérnász
  • Marót bán
  • Az áldozat
  • Árpád ébredése

Műfordításai

Fordítások Shakespeare-től

Munkái

  1. Zalán futása. Hősköltemény tíz énekben. Pest, 1825. (a Marczibányi-féle nagyjutalomban részesült. Ism. Hazai és Külföldi Tudosítások 1825. II. 10. sz., Szabadkai főgymn. Értesítője 1885. Újabb kiadásai 12 képpel. Bpest, 1886. Bpest, 1903. Olcsó Könyvtár 1300-1304.; többi kiadásai versgyűjteményeiben; 12. kiadás bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Erdélyi Pál, Bpest, 1904. Jeles Írók Iskolai Tára LXXVI. Bpest, 1906. Segédkönyvek a magyar nyelv és irodalom tanításához 17. Németre ford. Kosztka György Bevezetéssel. Halle a. d. S. 1900. Olaszul: ford. Silvio Gigante. Fiume, 1911.).
  2. Salamon király. Szomorújáték 5 felv. Pest, 1827.
  3. Ezeregy éjszaka. Arab regék. Ford. V... M... Pest, 1829-33. I-XI. füzetét. (Újabb kiadásai neve alatt és «Arab regék» cz. Pest, 1866. Két kötet és Galland, Habicht. Vörösmarty M. és többek kiadása után rendezte Nádor Gyula. Képekkel díszített első teljes magyar kiadás. Bpest (1884-85). Négy kötetben.
  4. A bujdosók. Székesfehérvár, 1830.
  5. Csongor és Tünde, szomorújáték 5 felv. Székesfehérvár, 1831. Zenéje Erkel Gyulától. (Előadták Pesten 1879. dec. 1. Ism. Beőthy Zsolt, Színműírók, 211. l.; színre alkalmazta Paulay Ede, zenéjét szerzene Allaga Géza és Erkel Gyula. Bpest, 1881. a máj. 20. díszelőadás alkalmából. Ism. a lugosi főgymn. Értesítője 1885., Erdélyi Hiradó 1888. 285. sz. Bpest, 1894. Magyarázta Torkos László. Jeles Írók Iskolai Tára XLVI. Ism. Philologiai Közlöny. 2. jav. kiadás. Székesfehérvár, 1910. és 1903. Pesti Napló-Albumban. Németül. ford. Gärtner Henrik. Strassburg, 1904. Ism. Vasárnapi Ujság 11. sz.)
  6. Kurzgefasste ungarische Sprachlehre für Deutsche, nebst einer Auswahl deutsch-ungarischer Uebungsstücke. Aus der ungarischen Handschrift des M. Vörösmarty. Pest, 1832.
  7. Vörösmarty Mihály munkái. Pest, 1833. Három kötet. (I. Versei. II. Zalán futása. III. Kisebb hőskölteményei. 12 acélmetszet. Az I. és III. a Marczibányi-féle nagy jutalom felét kapta.)
  8. Vérnász, szomorújáték 5 felv. Buda, 1834. (A Magyar Tudományos Akadémia által 100 arannyal jutalmazott pályamű. Eredeti Játékszín I. Ism. Honművész 92. sz., 1836. 69. sz. Először adták a budai játékszínben 1834. nov. 8., 2-szor aug. 23. és 1836. aug. 23., Kassán 1835. máj. 9., Nagyváradon júl. 18., Debrecenben aug. 8. és nov. 10. 2. kiadás. Buda, 1837.)
  9. Árpád ébredése. Előjáték a pesti magyar színház megnyitásának ünnepére. Pest, 1837. (Előadatott aug. 22., 27. és nov. 23. Ism. Honművész 1837. 69. sz.)
  10. Marót bán. Szomorújáték 5 felv. Buda, 1838. (100 arannyal jutalmazta az Akadémia. Németre ford. Ring Mihály. Pest, 1872. Előadták a pesti Nemzeti Színházban először 1838. máj. 19.)
  11. Vörösmarty Mihály újabb munkái. Buda, 1840. Négy kötet. (I. Versek. 200 aranynyal jutalmazta 1841-ben az Akadémia. II. Beszélyek és regék. III. Színművek: Julius Caesar; először adták a pesti Nemzeti Színházban 1842. febr. 26., Árpád ébredése, Kincskeresők, szomj. 4 felv.; először adták 1834. szept. 16. Budán; IV. Színművek: Az áldozat, színj. 5 felv., zenéje Thern Károlytól; először adták Pesten a Nemzeti Színházban 1841. ápr. 26., A fátyol titkai, vígj. 5 felv.; először adták Pesten a Nemzeti Színházban 1844. máj. 7.)
  12. Fóti dal. Zenéje Fáy Andrástól; kiadó Garay János. Pest, 1842. (Zenemelléklet a Regélő Pesti Divatlap 104. sz.-hoz.)
  13. Czillei és a Hunyadiak. Történeti dráma 5 felv. Pest, 1845. (Előadatott először Pesten a Nemzeti Színházban 1844. jún. 18., 2-szor aug. 28.)
  14. Vörösmarty Mihály minden munkái. Kiadták barátai: Bajza József és Schedel Ferencz. Pest, 1845-47. Tíz kötet. (Nemzeti Könyvtár. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Összes kiadás egy kötetben. Pest, 1847.).
  15. Három rege. B. E. ifjú grófnőnek ajánlja 1845-ben. Pest, 1851.
  16. Lear király. Ford. Pest, 1856. és 1865. (Shakespeare összes színművei 5.)
  17. Gedichte. Aus dem Ungarischen in eigenen und fremden metrischen Uebersetzungen, herausgegeben von K. M. Kertbeny. Pest, 1857.
  18. Szózat. Német, francia, tót és szerb fordításokkal. Az 1869. év emlékéül ajánlva a Vasárnapi Újság olvasóinak. Pest, 1860. Magyar, német, francia és olasz nyelven. Pest, 1861. Török nyelven. Ford. Vámbéry Ármin. Pest, 1861. Görögül. Ford. Télfy Iván: Pest, 1862. Két kiadás. Magyarul és franciául. Ford. Charles Corand. Pest, 1867. Magyarul és olaszul. Ford. Cipriani Iván. Pola, év n.
  19. Minden munkái. Rendezte s jegyzetekkel ellátta Gyulai Pál. V. arck. és életrajzával. Pest, 1861-64. 12 kötet.
  20. Julius Caesar. Ford. Pest, 1864. (Shakespeare minden munkái. 2. k. Bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel ellátta Névy László. 3. kiadás. Bpest, 1898. Jeles Írók Iskolai Tára XII. Bpest, 1908. M. Könyvtár 519.)
  21. Költeményei. Kiadja Gyulai Pál. Pest, 1865. Négy kötet.
  22. Szép Ilonka. Orlay Soma 8 fényképrajzával. Pest, év n. (Zsebkiadás. Pest, 1867., Bpest, 1901. arck. és fénynyom. rajzokkal.)
  23. Kisebb költeményei. Teljes kiadás. Pest, 1870. (M. Nemzet Családi Könyvtárában. Bpest, 1874.)
  24. Minden munkái. Uj jutányos kiadás. Pest, 1871. Hat kötet. (M. Nemzet Családi Könyvtára.)
  25. Ausgewählte Gedichte. Deutsch von Paul Hoffmann. Bécs, 1885. Bpest, 1886. és Wien, Pest, Leipzig, 1895. arczk. (Ism. Budapesti Szemle 81. k.)
  26. Sírva vígad a magyar. Bordalok. Bpest, év n. (Historiák 48.)
  27. Tréfás versek. Bpest, év n. (Historiák 78.)
  28. Az áldozat, szomorújáték 5 felv. Bpest, 1895. (Olcsó Könyvtár 358.)
  29. Epikai költeményei. Rendezte Gyulai Pál. Bpest, 1889. Két kötet.
  30. Összes művei. Sajtó alá rendezte Gyulai Pál. Bpest, 1884. Hat kötet.
  31. Összes munkái. Népszerű kiadás. Sajtó alá rendezte Gyulai Pál. Bpest, 1895. Két kötet.
  32. Eger. Három énekben. Bpest, 1895. (Olcsó Könyvtár 359.)
  33. A kecskebőr, vagy a megcsúfolt kincskeresők, 6 képpel. Bpest (1898. Jó Könyvek 59.).
  34. Cserhalom. Egy énekben. Bpest, 1899. (Olcsó Könyvtár 1138. Magyarázta Pintér Kálmán. Bpest, 1900. Jeles Irók Iskolai Tára XLVII. Németül: Ford. Pachler Faust. Wien, 1878.)
  35. Összes munkái. Teljes kiadás. Rendezte és jegyzetekkel kísérte Gyulai Pál. Bpest, 1886. Nyolcz kötet. A költő arczk. és életrajzával. Megjelent 57 füzetben is.
  36. Két szomszédvár. Regényes költői elbeszélés négy énekben. Magyarázta Vozáry Gyula. Bpest, 1887. (Jeles Irók Iskolai Tára XXIX., 2. jav. kiadás. Bpest, 1900. 4. kiadás. Bpest, 1908. Ism. Egyet. Philologiai Közlöny 1888. Válasszal és viszontválasszal és Tanáregylet Közlönye.)
  37. Beszélyei és regéi. Bpest, 1901. (Olcsó Könyvtár 1198-1200.)
  38. Ausgewählte Gedichte. Uebertragen von Peter Jekel. Sopron és Leipzig, 1901. (Bartók Lajos előszavával.)
  39. Vörösmarty Mihály munkái. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Gyulai Pál. Bpest, 1902. Hat kötet. (Magyar Remekírók 22-27.)
  40. Kont Ignácz. Un poete Hongrois Michael Vörösmarty. Páris, 1903. (V. életét, eposzait, költeményeit és színműveit mutatta be.)
  41. Válogatott költeményei. Az ifjúság számára összeválogatta Gaál Mózes. V. M. életrajzával és arczk. Bpest; 1904. (Kis Könyvtár 67., 68.).
  42. Lyrai és vegyes költeményei 1821-1855. Bpest, 1905. (Olcsó Könyvtár 1405-1407.)
  43. Válogatott versei. Beőthy Zsolt bevezetésével. Bpest, 1906.
  44. Vörösmarty Mihály munkái. Bevezetéssel ellátta Gyulai Pál. Magyar művészek képeivel. Bpest, 1906. Három kötet. (Ugyanaz: Remekírók Képes Könyvtára.)
  45. Vörösmarty Mihály összes költeményei. Költemények. Költői elbeszélések. Drámák. Pályalombok. Shakespeare-fordítások. Sajtó alá rendezte és életrajzzal ellátta Erdei Zalán. Bpest, 1907. Színes képekkel.

Levelei Kazinczy Ferenchez, Pest, 1824. febr. 18. és márc. 25. (Kazinczy Ferenc Levelezése XIX.); Peőcz Károlyhoz, Pest 1824. aug. 14. (Budapesti Hírlap 1901. 332. sz.); 1825. febr. 13. (Pesti Napló 1893. 187. sz.); Csajághy Károlyhoz, Szent-Iván, 1853. máj. 7. (Budapesti Hirlap 1911. 39. sz.); Tóth Lőrinchez, Nyék, 1854. aug. 14. (Pesti Hírlap 1911. 94. sz.)

Szerkesztette a Tudományos Gyűjteményt és havi melléklapját, a Koszorút 1827 márciustól 1832 végéig; az Athenaeum c. tudományos, művészeti, kritikai és szépirodalmi hetenként kétszer megjelent lapot és a Figyelmező c. heti társlapját 1837. jan. 1-jétől 1840 végéig (Schedellel és Bajzával); azontúl Bajza szerk. egyedül az Athenaeumot; kiadták Schedel és V. 1843. dec. 31-ig.

Jegyzetek

  1. Lukácsi Attila: Budapest három legnagyobb temetője Múlt-kor.hu, 2004. október 26. 10:30

 

Források

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap