1848/49 hadi eseményei - havi bontásban / II. 1849

Szerkesztő A, sze, 03/15/2017 - 00:16

 

 

 

 

 

 

 

1849. I.

 

 

 

 

1849. I. hadi eseményei

 

Január legelején a magyar vezetés tanácskozást tartott, és úgy döntöttek, hogy a kormány Debrecenbe vonul vissza (a magyar hadiipar bázisát jelentő Nagyváradot szilárdan tartani fogja), a magyar sereg két részre oszlik. A nagyobbik fele Perczel irányításával a Tisza vonala mögé húzódik, míg a kisebbik rész Görgey vezetésével Vácon keresztül nyugatra tör Lipótvár védelmére. Bácska-Bánságot, ahol egyébként Kiss Ernő Pancsovánál január 2-án vereséget szenvedett, pedig feladja, hogy erőit jobban koncentrálhassa.

Az északra tartó Görgey január 5-én kiadta Váci Nyilatkozatát, melyben hűségéről biztosítja a magyar ügyet és Kossuthot, de követeli, hogy katonai szakmai ügyekben ne szóljanak bele a vezetésébe.

1849 január 4-én a kormány és az országgyűlés Debrecenbe költözött. Görgey nem tudott eljutni Lipótvárba, mert ellenséges csapatok vették körül: Windisch-Graetz Csorichot küldte üldözésére. Északról a Jablonkai-hágón keresztül Götz serege tört be és Zsolnán keresztül Turóc vármegyébe jutott el. További délre nyomulását Turcseknél január 17-én Aulich akadályozta meg. Csorich Guyont utólérte Selmecbányánál és Hodrusbányánál és győzelmet is aratott vele szemben. Görgey fő seregével egy régi bányavágatot kijavítva jutott ki Körmöcbánya környékéről, majd a Sturec-hágót átküzdve ért Rózsahegynél a Vág völgyébe. Innen Görgey keletnek fordult a Vág forrása felé, Guyon pedig a Garam völgyében nyomult keletnek.

Január 4-én Schlik győzelmet aratott a Mészáros vezette csapatok felett Kassánál. A győzelmét azonban nem tudta igazán kihasználni: egyrészt Görgey Téli hadjárata miatt nem mert jobban eltávolodni Felvidéktől, másrészt Klapka György január 22-23-án Tokajnál meg tudta akadályozni, hogy átkeljen a Tiszántúlra.

A január eleji döntés alapján a délvidéki magyar csapatokat északabbra vonták; súlyos következményeképpen a szerbek Zentán kegyetlen magyarírtást követtek el. Ennek párhuzama Erdélyben Nagyenyednél és környékén Axente-Sever románjainak súlyos népírtása volt.

Erdélyben 1849 januárját Bem vakmerő támadása jellemezte: Beszterce-Naszód környékéről délre tört; Gálfalvánál legyőzte Puchner csapatait (I. 17.), majd magát Nagyszebent, Puchner központ városát is megtámadta (I. 21.). Ekkor azonban még visszaverték.

Görgey Téli Hadjáratával elérte, hogy Windisch-Graetz nem mert előre törni Debrecen felé. Csak egyik seregrészét küldte Ottinger vezetésével, aki azonban II. 22-én Perczel Szolnoknál visszavert.

 

 

 

Budapest - Lánchíd

 

 

Debrecen - Nagytemplom

 

 

Vác – a Honvéd-emlékmű felirata

 

 

Körmöcbánya

 

 

Szolnok – az 1849-es csata emlékműve

 

 

Zsolna - Főtér

 

 

Kassa

 

 

Bodrogkisfalud (Tokaj mellett)

 

 

Zenta - Városháza

 

 

Nagyenyed – az 1849. januári magyar áldozatok tömegsírja

 

 

Vámosgálfalva - kúria

 

 

Nagyszeben

 

 

 

 

1849. II.

 

 

 

 

 

1849. II. hadi eseményei

 

1849 februárjának fő eseménye az volt, hogy a két oldal fő erőivel összeütközött Kápolnánál (II. 26-27-én).

Görgey február elején veszélyes helyzetben volt: tarthatott, hogy az ellenség körbeveszi. Guyon azonban február 5-én a Barnyiszkói hágónál áttörte az ellenség vonalát. Ezután Görgey már február 6-án Eperjesen, majd 10-én Kassán volt. Most már Schliket fenyegette a bekerítés: nyugatra farolt ki Rimaszombat felé – és időben érkezett észak felől a Kápolnai csatába (mondhatni csatát eldöntő módon). Görgey Miskolcon keresztül jutott Kápolnához. A magyar seregek többi része – az új főparancsnok Dembinskivel – a Tiszán átkelve érkezett ugyanoda. Windisch-Graetz főserege is elérte Pestről jövet a nagy csata színhelyét.

A Kápolnai csatát Windisch-Graetz nyerte meg, de ez a győzelem nem volt lesújtó. Az elkövetkező idők igazolják ezt: a magyarok a Tisza mögé húzódtak, ahova az ellenség nem merte követni őket.

Erdélyben Bem a nagyszebeni vereség után újabb vereséget szenvedett Vízaknánál (II. 5.) és Déváig kiszorult. Itt azonban nyugatról érkező 3000 honvéd csatlakozott hozzá. Velük megerősödve február 9-én visszafoglalta a Sztrigy hídját Piskinél és visszatérhetett Erdély központi részeibe. Újra száguldott: február 15-én Medgyesnél egyesülhetett az odaérkezett Gál vezette székelyekkel, majd a Borgói-hágónál betört Urban ellen nyomult. Fent északon február 26-án elfoglalta Besztercét és kiszorította az országból Urban csapatait.

 

 

 

Branyiszkói-hágó

 

 

Kassa - Dóm

 

 

Kápolna – a csata emlékműve

 

 

Piski – a csatában szereplő híd romja még látszik a Sztrigy folyóban

 

 

Beszterce

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1849. III.

 

 

 

 

 

1849. III-IV. hadi eseményei

 

Bem március elején Medgyesnél vereséget szenvedett Puchnertől, ezért Segesvár felé vonult vissza. Puchner itt be akarta keríteni. Mikor Bem ezt észrevette, végrehajtotta legvakmerőbb katonai húzását. Váratlanul megfordult és a lehető leggyorsabban Nagyszeben felé tört, melyet Puchner bekerítő mozdulatai miatt szabadon hagyott. Nagyszebent már orosz csapatok is védték. Bemnek pár órája volt csak, hogy szinte azonos erejű seregével elfoglalja Nagyszebent. Rövid idő után Puchner is megérkezett volna és Bem serege két tűz közé szorulva megsemmisült volna. De szerencsére nem ez történt és Bem serege március 11-én elfoglalta Nagyszebent. Pihenés nélkül Brassó felé tört és március 19-ére felszabadította Erdélyt – Gyulafehérvár erődjét és az Érchegység románjait leszámítva.

A kápolnai csata után Kossuth leváltotta Dembinskit. Egy időre Vetter Antalt nevezte ki főparancsnoknak, majd ismét Görgeyt.

A magyarok március 5-én ismét győztek az osztrákokon: készülhettek a nagy Tavaszi hadjáratra, melynek terveit Klapka György és Vetter Antal dolgozta ki.

A Délvidéken a magyarok Perczel vezetésével március 22-én ismét támadásba lendültek.

 

 

 

Vetter Antal sírja a budapesti Fiumei úti temetőben

 

 

Medgyes

 

 

Segesvár

 

 

Nagyszeben

 

 

 

 

1849. IV.

 

A szabadságharc nagy hónapja:

a Délvidéken Perczel végre bevette április 3-án a régen ostromolt Szenttamást;

a Tavaszi hadjárat egymás után hozta a győzelmeket (bár az ellenség tervezett bekerítése nem sikerült): Hatvan (IV.2.), Tápióbicske (IV.4.), Isaszeg (IV.6.), Vác (IV.10.), Nagysalló (IV.19.), Komárom (IV.22.) és Ács (IV.26.)

A Rimaszombatról támadó Beniczky-csapatnak is sikerült győzni Selmecbányán (IV.18.).

Ugyanekkor Debrecenben is nagy dolgok történtek: április 14-én a Magyar Országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Kossuth Lajost az orszáég kormányzójának megválasztotta.

 

 

 

Debrecen – Kossuth Lajos szobra

 

 

Hatvan

 

 

Tápióbicske

 

 

Isaszeg – a csata emlékműve

 

 

Isaszeg – a csata sírjai az erdőben

 

 

Vác – Honvéd-emlékmű

 

 

Selmecbánya

 

 

Nagysalló – a csata emlékműve

 

 

Komárom – Klapka György szobra

 

 

Ács – Honvéd-emlékmű

 

 

1849. V.

 

 

 

 

1849. V-VI. hadi eseményei

 

Sokan kritizálják és kritizálták a fősereget, hogy Komárom felszabadítása után miért nem tört Bécs felé ahelyett, hogy heteket vesztett el Buda elfoglalásáért. (Engem például Görgey emlékirata meggyőzött: a sereg hosszú hónapok után egyszerűen nem volt képes újabb nagy hadjáratra, a bakancsok mind tönkrementek, mezítláb nem menetelhettek volna…)

Közben a háttérben szörnyű viharfelhők tornyosodtak: Ferenc József kérésére Miklós cár segítséget ígért a magyarok leveréséhez – és ehhez Nagy-Britannia is szabad útat biztosított.

Erdélyben az Érchegységben május elején szerencsétlen napok következtek: bizonytalan békepuhatolások, türelmetlenség, bizalmatlanság: gyilkolás, kivégzés, Abrudbánya magyarságának kegyetlen lemészárlása…

 

 

 

Buda – a Németvölgyi temető helyén a Buda ostromakor elesett honvédek emléksírja

 

 

Abrudbánya

 

 

 

1849. VI.

 

Az utolsó magyar győzelmek: Bem hadjárata a Bánságban Malkovsky ellen Orsováig, csornai csata (VI. 13.), Arad vára magyar kézre kerül (VI. 28.). Ugyanakkor június 7-én Újvidék keleti szomszédságában Jellasich Kátynál győzött. Utána azonban nem tört északra.

Június közepén Paszkievics orosz főserege benyomult az országba a Dukla-hágónál. Az oroszok azonban másutt is megjelentek, délen például Brassó mellett Lüdersz, a peredi csatában mnár a Vág mellett is csataeldöntő szerepük volt.

Perednél június 20-21-én ugyanis Görgey a fősereggel át akart törni a Vág vonalán Haynauval szemben, mert az oroszok megérkezte előtt győzelmet akart elérni az osztrákokkal szemben. Az áttörés azonban – a már ide megérkezett orosz katonaság miatt is – nem sikerült.

Haynau peredi győzelme után váratlanul a Duna déli oldalára helyezte át serege zömét és június 28-án már egy csata után elfoglalta Győrt.

A magyar vezetésben a hónap végén nagy vita folyt: először ugyan elfogadták Görgey tervét, hogy a magyar sereget vonják a hatalmas komáromi erődbe és onnan próbálják külön-külön legyőzni az oroszokat és Haynaut. Először elfogadták ezt a tervet, de már egy nap után Kossuth megváltoztatta elképzelését: délen Szegeden kell összevonni a teljes magyar sereget. Görgey először nem akarta elfogadni, de aztán engedelmeskedett.

 

 

 

Csorna

 

 

Duklai-szoros (Alsókomárnok)

 

 

Pered – a csata mlékműve

 

 

Győr – Honvéd-emlékmű

 

 

Aradi erőd

 

 

 

 

1849. VII.

 

 

 

 

1849. VII-X. hadi eseményei

 

 

Július legelején Görgeynek még sikerült győznie Komáromnál, de már július 11-én visszaszorították Komáromba kitörési kísérletekor (miközben Haynau már előretört Buda felé – és Görgey is súlyosan megsebesült a fején).

Miután Görgeynek nem sikerült déli irányban kitörnie, a Duna mellett vonult keletnek (Komárom vára védelmét Klapka Györgynek hagyva). A július 15-17-i váci veresége az oroszok ellenében azonban arra kényszerítette Görgeyt, hogy kelet felé keressen kiutat. A magyaroknak délről sem sikerült áttörniük az oroszokat (Tura, július 20., Perczel veresége).

Görgeynek többszöri bekerítési gyűrűn átjutva sikerült Rimaszombaton, Miskolcon keresztül Tokajig eljutnia és ott július 29-én átkelnie a Tiszán Tokajnál. Onnan kétfelé válva párhuzamosan nyomultak dél felé: nyugatabbra Nagysándor Józsefnek volt a feladata, hogy az oroszok felé fedezze a fősereget. Eközben Debrecennél vereséget szenvedett. A közben a Tiszán Tiszafürednél átkelt oroszokat Görgey a külső körben is megelőzte és előbb jutott le délre Világos felé. Meg is üzente vezértársainak, hogy már közeledik, nélküle ne kezdjenek döntő csatába Haynauval…

Nem így történt: a magyarok Szegednél koncentrálták erejüket. Az újra fővezérré lett Dembinski előbb Szőregnél (VIII. 5.), majd Temesvárnál (VIII. 9.) súlyos döntő vereséget szenvedett Haynauval szemben (a végén már Bemnek sem sikerült megváltoztatnia a csata menetét).

E közben Erdély is elveszett: a szerencse télen mindvégig a rendkivül kockáztató Bem mellett állt. Nyáron az ellenkezője történt. Rendkivül mozgalmas napok végén két súlyos vereséget szenvedett Lüdersszel szemben: az egyik a Petőfi halála miatt ismertebb segesvári csata (VII. 31.), majd a sokkal súlyosabb nagycsűri vereség (VIII. 6.), amely következtében az erdélyi sereg egyszerűen eltűnt.

A temesvári csata után Kossuth ismét Görgeyt nevezte ki fővezérré, aki hidegen gondolkodó észemberként a reménytelen harc helyett a világosi fegyverletételt választotta: 1849 augusztus 13.

Vezértársai követték:

  • VIII. 17.: Damjanich feladta Arad várát,
  • VIII. 19.: Dessewfy, Karánsebes,
  • VIII. 21.: Vécsey, Borosjenő,
  • VIII. 25.: Kazinczy Lajos, Zsibó,
  • VIII. 26.: Munkács,
  • X.2.: Klapka György, Komárom.

 

 

Komárom

 

 

Vác

 

 

Tura

 

 

Fehéregyháza – Petőfi-kút

 

 

Szeged – a Szőregi csata emlékműve

 

 

Temesvár – az erőd maradványai

 

 

Világos – a Bohus-kúria

 

 

Temesstrázsa – Damjanich születési helye

 

 

Margonya – Dessewffy Arisztid sírja

 

 

Arad – az Aradi 13-ak emlékműve (Zala György) – Vécsey Károly

 

 

Széphalom – Kazinczy Lajos sírja

 

 

Munkács vára

 

 

Klapka György sírja a budapesti Fiumei úti temetőben

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap