1875. október 8-án született Tormay Cécile írónő, műfordító, közéleti szereplő

Szerkesztő B, sze, 10/08/2014 - 00:12

Nádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8.Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő.

 

Származása, tanulmányai

Tormay Cécile[1][2] ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak. Anyai dédapja Spiegel (Tüköry) József építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében. Apai nagyapja Krenmüller (Tormay) Károly honvédőrnagyként vett részt az 1848-49-es szabadságharcban. A Tormay család a 19. század végén kapott nemességet, Nádudvaron vásároltak földbirtokot. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár. Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elősegítették.[3]

Munkássága

Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház[4] (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (19201921) naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) szól. Német, angol[5] és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordítja középkori legendáinkat Magyar Legendárium, (1930) címen. Útiélményeiről szól a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött[6] című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.

1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot. [7][8]

Közéleti szerepe

Az 1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, és 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte Benito Mussolinit.[9]

Zichy Rafael (1877–1944) válása után 1925-ben megvádolta, hogy Tormay leszbikus kapcsolatot tartott fenn Zichy volt feleségével Pallavicini Eduardina grófnővel (Pallavicini Ede lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére[10] – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte.

Tormay életében nem a grófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony egy Francesca Orsay nevű olasz nőhöz; élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek[11].

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Marie Curie halálával megüresedett székbe. Ez év július 16-ai megnyilatkozásában itt is síkraszállt Trianon ellen. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő,[12] 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök[12] jelölték a Nobel-díjra.

Megemlékezések

Tormay Cécile szobra a Szent Rókus Kórház előtt, 2012

Tormay Cécile emléktábla, Józsefváros, Kőfaragó utca 3 szám

Tormay Cécile emlékoszlop, Mátraháza, Hotel Ózon Residence parkja (Fotó: Tóth Péter)

2012. március 31 -én avatták fel Tormay Cécile szobrát a budapesti Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Az írónő innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, melynek falán szintén megemlékeznek róla. 2012. április 15-én avatták fel Mátraházán, a Hotel Ózon Residence parkjában az írónő emlékoszlopát, melyet Tóth Péter szobrász készített.

Művei

  • Apródszerelem (1899) – novelláskötet
  • Apró bűnök (1905) – elbeszéléskötet
  • Emberek a kövek közt (1911) – regény
  • A régi ház (1914) – regény
  • Viaszfigurák (1918) – elbeszéléskötet
  • Bujdosó könyv (1920–1921) naplóregény
  • Megállt az óra (1923) – novelláskötet
  • Assisi Szent Ferenc kis virágai (1926) – Assisi Szent Ferenc Fiorettijének első magyar fordítása
  • Magyar Legendárium (1930) – latinból fordítás
  • A virágok városa (1935) – útirajz
  • Szirének hazája (1935) – útirajz
  • Az ősi küldött regénytrilógia:
    • Csallóközi hattyú (1933)
    • A túlsó parton (1934)
    • A fehér barát (1937; befejezetlen)

Források

  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő - Tormay Cécile. (Magyar Nyugat Kiadó, Vasszilvágy, 2010.) ISBN 978-963-88450-8-5
  • Varga Virág: A nőiség, nyelv és a kulturális identitás összefüggései Tormay Cécile Emberek a kövek között című regényében, (Életünk 2010/10., 66-70 o.)
  • Kollarits Krisztina: A biedermeier Pest regénye. Tormay Cécile: A régi ház = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.:Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 232-247. o.)
  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 248-263. o.) ISBN 978-963-9605-73-2
  • Kádár Judit: Az antiszemitizmus jutalma. Tormay Cécile és a Horthy-korszak (Kritika 2003/3., 9-12. o.)
  • Királyi Könyvek[13]
  • Fazekas Sándor: Tormay Cécile ismeretlen arcai. (Forrás, 2011.3. sz.)
  • Szigeti Csaba: Tormay Cécile Bujdosó könyvének műfaja. (Forrás, 2011. 5. sz.)
  • További írások Tormay Cécile-ről[14]

Jegyzetek

  1. Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéseiről. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, Szekszárd, 395-439. o (2009)
  2. Kollarits Krisztina (2007.). „Tormay Cécile elfeledett regénye - A régi ház”. Új Forrás 7, 39-55. o.
  3. Hankiss János. Tormay Cécile. Singer és Wolfner (1939)
  4. Tormay Cécile: A régi ház (letölthető változat) Magyar Elektronikus Könyvtár
  5. Cécile Tormay. An Outlaw's Diary (angol nyelven). Philip Allan & Co., London (1923)
  6. Rosti Magdolna: Az ősi küldött - Tormay Cecile regénye (Nyugat, 1934. 5. szám)
  7. (2010. november, december, január) „Maroknyi világosságunkból ragyogó tüzet teremtünk”. Trianoni Szemle, 70-81. o.
  8. Eltünt az irodalomból (magyar nyelven)
  9. A beszéd szövege. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  10. Mit titkolt a Nemzet Nagyasszonya?”, Hetek, 2008. november 21.
  11. Onagy Zoltán: Tormay Cécile, 2009. október 4
  12. ^ a b The Nomination Database for the Nobel Prize in Literature, 1901-1950 (angol nyelven)
  13. Libri regii
  14. Tormay Cécile (magyar nyelven)

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap