1878. október 21.-én született Krúdy Gyula író

Szerkesztő A, v, 10/21/2012 - 00:03

 

 

 

 

 
Krúdy Gyula
Krudy.jpg
Élete
Született 1878. október 21.
Osztrák-Magyar Monarchia Nyíregyháza
Elhunyt 1933. május 12. (54 évesen)
Flag of Hungary 1940.svg Budapest, Óbuda
Szülei Krúdy Gyula
Csákányi Julianna
Felesége Spiegler Bella (1899–?)
Rozsa Zsuzsanna (1919–1933)
Gyermekei Gyula, Ilona, Mária (első feleségétől)
Zsuzsanna (második feleségétől)
Pályafutása
Fontosabb művei Szindbád, Hét Bagoly
Irodalmi díjai Baumgarten-díj

Szécsény-kovácsi Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21.Budapest, Óbuda, 1933. május 12.[1]) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.

 

Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek… Ez a világ, amit ő álmodik, a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk elől sóhajt el innen…

Kosztolányi Dezső

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Élete


Krúdy Gyula emlékház Óbudán

Apja, id. Krúdy Gyula dzsentri volt, anyja, Csákányi Julianna paraszti származású. Csak tizedik gyermekük születése után, 1895-ben kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát (1883-1887) szülővárosában, a gimnáziumot Szatmárnémetiben (1887-1888) és Podolinban (1888-1891), majd ismét Nyíregyházán (1891-1895) végezte. Itt érettségizett 1895 júniusában. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró. Még nem volt húsz éves, amikor első novelláskötete (Üres a fészek és egyéb történetek) megjelent. Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regénye hozott neki. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás.

1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1893-ban riportsorozatot készített a Pesti Naplóban a hipnózis-tragédiáról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónap múlva a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, riporter és korrektor. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, majd Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. 1897-ben havonta 7-8 novellája jelent meg. Az Egyetértésbe és a Fővárosi Lapokba dolgozik. Megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek.

1899. december 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt (Spiegler Arabella, írói nevén Satanella), Spiegler Gyula és Pollák Teréz lányát.[2]

1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket próbált szerezni Összegyűjtött Műveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban.

Elvált első feleségétől[3], s 1919. július 12-én Budapesten, a Ferencvárosban nőül vette Rozsa Zsuzsannát, Rózsa Jakab és Kelemen Regina lányát.[4] Megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919-1992).

1920-21-ben, a magyar kommün bukása után a sajtóban hajsza indult ellene. Anyagi helyzete romlott, műveit csak elvétve adták ki. 1925-ben irodalmi működésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatására, nem sok eredménnyel, majd Hatvany Lajosnál vendégeskedett Bécsben.

1926-27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról; a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő. Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelyből aránylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg.

1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be.


Krúdy Gyula sírja Budapesten. (Borsos Miklós műve). Kerepesi temető: 34/2-1-17.

1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Újra rászokott az italra. Ahogyan Szép Ernő novellájában elbeszéli, ekkoriban vívott kardpárbajt egy katonatiszttel, akit ügyes vágással örökre meg is nyomorított. (A százados ui. becsmérlő, antiszemita kijelentést tett a kisdolgát éjszaka, békésen, az utcán végző, kapatos íróra.) Etájt kapott 250 fontot ajándékba Rothermere lordtól. 1932 júniusában hitelezői mégis csődeljárást kezdeményeztek ellene, ekkor vagyontalansági esküt tett. Nyár végén megint kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, s hazatért Óbudára.

1933 tavaszán az egészsége rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája kezdték felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát is kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengőre rúgott. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Krúdy Gyula 1933. május 12-én, hajnalban hunyt el, élete 55. évében. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt.

Főbb művei


Krúdy Gyula arcképe
Muhi Sándor grafikája


Krúdy Gyula szobra Óbudán. Gyenes Tamás alkotása (1958)

  • Üres a fészek (1897), első novelláskötete
  • Az aranybánya (1900), regény
  • A podolini kísértet (1906), regény
  • Szindbád ifjúsága és utazásai (1911), novelláskötet
  • Francia kastély (1912), regény
  • A vörös postakocsi (1913), regény
  • Palotai álmok (1914), regény
  • Szindbád: A feltámadás (1915), novelláskötet
  • Aranykéz utcai szép napok (1916), novelláskötet
  • Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), regény
  • Napraforgó,(1918), regény
  • Asszonyságok díja, regény (1919)
  • N. N. (1920), regény
  • Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, regény (1921)
  • Nagy kópé (1921), regény
  • Hét bagoly (1922), regény
  • Az útitárs (1922), regény
  • Álmoskönyv (1925)
  • Valakit elvisz az ördög (1928), regény
  • Boldogult úrfikoromban (1930), regény
  • Az élet álom (1931), elbeszéléskötet
  • A kékszalag hőse (1931), regény
  • A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931) regény
  • Purgatórium (1933), kisregény
  • Rezeda Kázmér szép élete (1933), regény
  • Szegény ember malaca (1930) cikk

Szindbád

Krúdy fiatalkori olvasmányélménye volt a keleti mese- és novellagyűjtemény, az Ezeregyéjszaka, ennek hatására választotta Szindbádot novellái hőséül: Szindbád, az „ezeregyéjszakabeli hajós”, többször így utal novellái hősére. Krúdy Szindbádja örökli elődje életformáját, nyughatatlanságát, sehol nem tud megállapodni. S bár a novellák eleinte strukturálisan is kapcsolódnak az Ezeregyéjszakához, az alak egyre inkább önállósul. Bár Krúdy mindig tagadta, hogy Szindbád alakjában saját alakmását, alteregóját teremtette meg, a szakirodalom fenntartja ezt a vélekedését, főleg a novellákban fellelhető önéletrajzi elemek, és a főhős Krúdy szemléletét tükröző önbírálata és ironikus reflexiói miatt. „Szindbádban ugyan több az élet, a mozgás, mint a tisztán lírai önarcképben, kevesebb azonban annál, amennyi az alak teljes önállósításához volna szükséges.”[5]

Szindbád a korai novellákban felkeresi azokat a nőket, akiket szeretett, újra át akarja élni a múltat, amit utólag szépnek talál, mivel a jelen már nem tartogat számára semmi vonzót. Mindent átélt már az életben, amit lehetett. „Volt gazdag és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú… Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben…” (Szindbád második útja). Összekeverednek a múlt emlékei és a jelen eseményei, a városkákban „mintha megállt volna az idő”, összemosódnak az idősíkok. Utazásával Szindbád egyszerre menekül és keres: menekül az élet kilátástalansága elől és sóvárog az új iránt, romantikus szerepekben tetszeleg, hazudozik a nőknek, de mindig ki kell ábrándulnia. A múltat nem lehet visszahozni, sőt, utazása rendszerint csak arra ébreszti rá, hogy nem is volt olyan szép, mint emlékeiben. Szindbád erős hangulatisággal próbálja széppé tenni az életet, majd a kulináris élvezetek felé fordul, de minden próbálkozása ellenére az élet egyre inkább sivárrá válik. Krúdy belesűrítette Szindbád-novelláiba társadalmi osztályának, a dzsentrinek a dekadenciaérzését: „alig van illúziótlanabb s ironikusabb író az 1910 körüli Krúdynál, amikor is ő mindenki másnál tökéletesebben fejezte ki s ábrázolta a magyar történelmi osztálynak kísértet voltát, múltjának és elmúlásának atmoszféráját”.[6] A Szindbád-novellák ironikus kritikát mondanak a múltba temetkező fejlődésképtelen nemesi világról.

Hét Bagoly

A regény a 19. század végére kalauzolja olvasóját, az akkori Pest, a Belváros és a Ferencváros kocsmáiba, öreg múltban élők és ifjú írójelöltek történeteibe. Nincs igazi epikus cselekménye, a Hét Bagoly novellafüzérnek, impresszionista-romantikus hangulatképek sorozatának látszik. Főalakja, Józsiás, a fiatal író (más, realista módon hasonmása a szerzőnek, mint Szindbád) – és az öreg ügyvéd, Szomjas Guszti, aki a hetvenes évek alakuló, ébredező "új" magyar irodalmának, még kisvárosi Pestnek emlékeit idézi vissza. Megjelenik az elpusztíthatatlan életszeretet, az evés-ivás szertartássá válik. Van fejezet, mely többet, gazdagabbat ad a múlt századvég magyar irodalomtörténetéről, (még adatokkal, nevekkel, kis életrajzi adalékokkal is, és főleg a megidézett, már a regény korára is elfelejtett írókkal) mint bármely akadémiai kézikönyv. Minden fejezet a régi Pest egy-egy negyedének (vagy a téli, jeges Dunának) egyszerre impresszionisztikus és realista rajza. Az egész szöveget áthatja valami szomorú mesedallam, mely talán azért szomorú, mert mögéje lát a mesék paravánjának. Józsiás szerelmi kalandjai tragikomikusak; boldogtalanságát nők okozzák (akiket ő tesz boldogtalanná), és igazi szerelme, Áldáska mellett inkább hamvas unalmat talál majd egy álomfejtő újság szerkesztőségében, mint életet. Halottasházba is betéved Józsiás és Áldáska, akik élnek, de állandóan szembesülnek a pusztulással. Szeleczki az "örök" mondja ki: "-Ne tessék a haláltól félni író úr - nevetett foghíjas szájával. - Nem érdemes tőle félni. Olyan egyszerű gyerek ő, mint egy piros sapkás hordár az Üllői út sarkán, aki a frakkot öt pengőért zálogba teszi." "-Látta már a halált? .... - Láttam is, nem is.....Az ördög tudna eligazodni ezeken a dolgokon, amikor a mi pályánkon reggeltől estig részeg az ember. Néha annyit iszunk, hogy csaknem megőrülünk. Ki tudná olyankor, hogy mit látott a szemével és mit a részegségével! Ami pedig a halált illeti: bizonyos, hogy van valaki itt Pesten, aki osztogatja."

Asszonyságok díja

Krúdy egyik legfurcsább regénye, amelyet több írói megoldása mai, szinte "posztmodern" művé varázsol, s amelynek több olvasata is lehetséges. "Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet" – ez a szöveg első mondata, amely máris megadja az alapdallamot, a korrajz és a "lírai realizmus", sőt a "fantasztikus realizmus" dallamát. "Fejezet, amelyben hölgyek és urak úgy váltakoznak, mint a vetőasszony kezében a kártyák" – írja másutt bevezetésképpen. A regény főalakja Czifra János temetésrendező, aki egy nap találkozik saját álmával. Az Álom az ő hasonmása, szolid, megállapodott mesterember, békés polgár külsejét ölti, és végigkíséri a temetésrendezőt a Ferencváros tájain. A fő helyszín hamarosan egy piroslámpás ház lesz, ahol az olvasó a legkülönösebb és mégis hétköznapi figurákkal ismerkedik meg. Az olykor bizarr históriát nem is a cselekmény, hanem az író hosszú és káprázatos körmondatainak varázsa ötvözi nagy művé.

  • Az arab mesék elbeszélésmódját utánzó, egymásba kapaszkodó szerkezet több történetszálat fűz eggyé. A főként ferencvárosi helyszíneken zajló epizódok egymást kiegészítve, olykor ellenpontozva vonnak bele az emberi nyomorúság és boldogtalanság kavalkádjába. A temetésrendező és jobbik énje, az Álom előbb a „háromezer esztendős nő” morbid figurája által látnak bele a civilizáció által felhalmozódott rút bűnökbe, majd szemük láttára – egy vágyódó idősebb férfi megjelenése után – a csúf némberből virágzó ifjú nő kel életre.
  • A legjelentősebb súlyú történetszálban egy szülés előtt álló leányanya, Natália sorsának alakulását követjük figyelemmel, akinek várandós állapota sem tartja vissza a férfiakat attól, hogy vágyaik céljául válasszák őt. Hosszadalmas vajúdása idején fölelevenedik a leány előtt boldog gyermekkora, majd hirtelen váltásként a zord valóság, elhagyatottsága és megvetettsége.Egy következő cselekményszálba az író beleszövi saját bohémkodása élménysorát is. Dubli úr és kedvese, Margit epizódja a szerelmi ösztön kiszámíthatatlanságát, a vágyak tévútra jutásának igencsak modern tanulságát kínálja. A történet-folyondár végül visszatér a vajúdó Natália alakjához. A Bakáts téri kórházba szállított leány mérhetetlen magánya és szenvedése minden ember születését és elmúlását példázza. A szerencsétlen fiatal nő belehal a szülésbe. Árva gyermekét a temetésrendező fogadja örökbe.

Boldogult úrfikoromban


Krúdy Gyula szobra a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előtt

Szakirodalom

  • Krúdy világa, szerk.: Tóbiás Áron, 1964
  • Bori Imre: Krúdy Gyula (monográfia), Újvidék, 1978
  • Gedényi Mihály: Krúdy Gyula (bibliográfia), 1978
  • Fábri Anna: Ciprus és jegenye, 1978
  • Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz, 1986
  • Sőtér István: Krúdy Gyula, In: Tisztuló tükrök, Bp., 1966, 152-180
  • Szabó Ede: Krúdy Gyula alkotásai és vallomásai tükrében, 1970
  • Szauder József: Tavaszi és őszi utazások (tanulmánykötet), Bp., 1980, 16-204
  • Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, 479-481
  • Kemény Gábor: Szindbád nyomában, 1991
  • Bezeczky Gábor: Krúdy Gyula: Szindbád, Bp., Akkord, 2003. (Talentum műelemzések)
  • Gintli Tibor: "Valaki van, aki nincs" : személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben, Bp., Akadémiai Kiadó, 2005.

Forrás

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest III. ker. polgári halotti akv. 240/1933. folyószáma alatt.
  2. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1454/1899. folyószáma alatt.
  3. 1.P.31106/1919 sz. budapesti tszéki ítélet
  4. A házasságkötés bejegyezve a Budapest IX. ker. polgári házassági akv. 1899/1919. folyószáma alatt.
  5. Szauder József: Szindbád elmúlása; in: Tavaszi és őszi utazások, Bp, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980, 64.
  6. Szauder József: Szindbád születése; in: Tavaszi és őszi utazások, Bp, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980, 38.
 
  • dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára 248-255. old. (Korona Kiadó, Budapest 1992.) 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap