1898. január 23-án született gróf Széchenyi Zsigmond magyar vadász, utazó, író

Szerkesztő A, k, 01/23/2018 - 00:07

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad, 1898. január 23.Budapest, 1967. április 24.) magyar vadász, utazó, író. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza, kiemelkedő vadásztrófeája, hogy világrekordnak számító addax elejtője. Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, mely jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg.

 

Családja

Gróf Széchenyi Zsigmond a Magyar Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchényi Ferenc grófnak ükunokája. Dédapja volt Széchényi Lajos, Széchenyi Istvánnak, a "legnagyobb magyarnak" testvérbátyja.

 

Szülei: édesapja, gr. Széchenyi Viktor földbirtokos és gazdálkodó, édesanyja, gr. Ledebur Wicheln Karolina. Testvérei: Sára, Irma, Márta, Antal

Házasságai: 1. Stella Crowtherrel 1936-ban kötött házasságot, fiuk Péter Londonban született, 1939. február 4. 2. Hertelendy Margittal 1959. május 5-én kötött házasságot Keszthelyen.

 

Tanulmányai

Gyermekkorát a Fejér megyei (ma Sárszentmihályhoz tartozó) Sárpentelén, illetve osztrák és cseh rokonsága Gutenstein, Milleschau és Niemes-i otthonaiban töltötte. Középiskoláit a székesfehérvári Állami Főreáliskolában, majd a budapesti Ferenc József Főgimnáziumban végezte.

1915-ben érettségizett, ezután azonnal besorozták és az első világháborúban 1916-1918 között csapatszolgálatot teljesített. Ezután jogi tanulmányait kezdte, de 1919-ben abbahagyta, mert életcéljának a természet és az állatvilág tanulmányozását tekintette. Felsőfokú iskoláit 1920-21 között Münchenben, Stuttgartban, majd 192223-ban Oxfordban és Cambridge-ben bővítette nyelvtudását és zoológiai ismereteit.

 

A második világháború és utána

19241932 között a Somogy megyei Kőröshegyen gazdálkodott, erre az időre esett első afrikai állatgyűjtő és vadászexpedíciója. 1927-től vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Kenyában, Tanganyikában és Ugandában. 1935-ben Alaszka következett, 1937-38-ban India, majd 1938-ban ismét Afrika. A második világháború alatt nagy veszteség érte. Leégett budapesti Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye.

1947-től; vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumban, szakmúzeológus, de 1951-ben kitelepítették egy Hajdú megyei Polgár melletti tanyára. A Rákosi-korszakban sok igazságtalanság érte és munkát sem kapott. Az 1950-es években került a Keszthelyi Helikon Könyvtárba, itt dolgozott egy szakbibliográfián a vadászati irodalomról négy nyelven. 1955-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó ismét kiadta a már negyed százada megjelent Csui!...-t. Felesége Hertelendy Margit bátorítására és biztatására ismét írni kezdett.

 

1960-ban hivatalos állami expedícióval (Dénes Istvánnal, Szunyoghy Jánossal, Schuller Imrével és Böröczky Kornéllal) Kelet-Afrikában járt. 1964-ben kilencedszer, de egyben utoljára jutott el Afrikába. Élete utolsó éveiben megadatott neki, hogy a szocializmusban is elismerjék munkásságát. 1967. április 24-én Budapesten hunyt el.

Szakkönyvtára csodával határos módon túlélte a második világháborút, halálakor már több mint 4000 kötetet számlált. Széchenyi Zsigmond vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, melyet 1969-ben a Mezőgazdasági Minisztérium megvásárolt a Természettudományi Múzeum számára.

 

Vadászútjai

 

Európa

Széchenyi Zsigmond emléktáblája Budapesten az Úri utcában

 

Széchenyi Zsigmond - Madarasi Hargita

 

1915-1930 között Magyarországon a Bakonyban, a Vértesben és kőröshegyi birtokán főleg gímszarvasra vadászott és ezért utazott a Kárpátokba is. Erdélybe 1941-től járt rendszeresen, legtöbbször a marostordai Dédabisztrára, ahol a szarvason kívül medvére, őzbakra, vaddisznóra, Tirolban, ahova évről évre járt, zergére és fajdfélékre vadászott. Európai útjai során több országot is meglátogatott, Skóciában skót hófajdra, Olaszországban alpesi kőszáli kecskére stb.

 

Afrika

  • 1927-ben került sorra első afrikai vadászútja amelyen Almásy László volt a társa és Szudán keleti felében az abesszin határ közelében levő Fung-tartományban jártak. Az erről szóló élménybeszámolója a Szarvasok nyomában című könyvének második részében olvasható.
  • 1928 novemberében a kenyai Guaso Nyiro folyó mellett lévő Buff and Rhino Campban, a Massai Rezervátumban vadászott; leopárdra, oroszlánra, kafferbivalyra, afrikai elefántra, impalára, orrszarvúra. Erről az útjáról emlékezik meg első könyve a Csui!... . Itt ejtette el a legnagyobb elefántagyar párt, amit valaha magyar vadász elejtett - súlyúk 133 és 1/2 font, 134 és 1/2 font volt. Ezen útján a társa Károlyi István volt.
  • 1929 márciusában már a Kitui vidéken járt az elefántok nyomában.
  • 1932. november – 1933. március: Ismét visszatért Kenyába, ahol főleg elefántra, bongóra-antilopra és oroszlánra vadászott. Ennek és 1933 telén tett útjának állít emléket az Afrikai tábortüzek című könyve.
  • 1933. november – 1934. március: Kenyában az Északi Guaso Nyiro környékén vadászott kafferbivalyra, a Khulal-hegynél nagykudura, karácsonykor elefántra, majd ismét bivalyra és oroszlánra. 1934 márciusa a Kitui őserdőben éri elefántot kutatva.
  • 1935. január – március: A Szudánban elterülő Líbiai-sivatagban vesz részt egy Almásy László vezette expedícióban ahol Horthy Jenővel antilopra vadászott. Itt lőtte azóta is világrekordernek számító Addaxát. A sivatagi élményeket a Hengergő homok című könyve örökítette meg.

1938-ban Indiából hazatérőben Egyiptomban vadászott núbiai kőszáli kecskére (lásd. Két kecske c. könyvét)

 

Ázsia

1937. december – 1938. március: Indiai vadászélményeit Nahar című könyvében foglalta össze.

Észak-Amerika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935 nyarán Alaszkában vadászott jávorszarvasra, Kodiak-medvére és cariboura.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap