1912. április 5-én született Örkény István író

Szerkesztő A, cs, 04/05/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

Örkény István (Budapest, 1912. április 5.Budapest, 1979. június 24.) Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Radnóti Zsuzsa Jászai Mari-díjas dramaturg férje.

 

Életút [szerkesztés]

Örkény István portrészobor, Tata, Városi Könyvtár Olvasóterem ifj. Szlávics László alkotása

Örkény István emléktáblája egykori lakhelyén, a Pasaréti út 39. szám alatt

Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született a tízes évek elején. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben.

1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott mint vegyészmérnök.

A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.

 

Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.
[1]

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.

Első felesége Gönczi Flóra volt 1937–1941 között. Második felesége 1947–1959 között F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja, akivel 1965-ben kötött házasságot.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Halála óta felesége gondozza hagyatékát és életművét. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.
[2]

Írói munkássága

Örkény István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-57.

Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat és a hadifogság időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. 1956 után első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.

A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nem csak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.

1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta, őrnagy úr!). Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (például a Macskajátékból).

1971-től a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását Időrendben címmel.

Dramaturgként

1949-ben az Ifjúsági-, majd 19511953 között a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgjaként dolgozott. A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban.

Színpadi műveit gyakran novelláiból, kisregényeiből írta át, mivel az ezekben rejlő helyzet- és jellemkomikum a színpadon érvényesült igazán.

Házasságai

Művei

  • Tengertánc (elbeszélések, 1941)
  • Amíg idejutottunk (vallomás, 1946)
  • Hajnali pisztolylövés (elbeszélés, 1947)
  • Lágerek népe (szociográfia, 1947)
  • Budai böjt (elbeszélések, 1948)
  • A borék (vígjáték, 1948)
  • Idegen föld (elbeszélések, 1948)
  • Voronyezs (színmű, 1948)
  • Házastársak (regény, 1951)
  • Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések, 1952)
  • Négy vidám jelenet (1953)
  • Hiszek a szabadságban (1954)
  • Hóviharban (válogatott elbeszélések, 1954)
  • Ezüstpisztráng (elbeszélések, 1956)
  • Nehéz napok (regény, 1957)
  • Macskajáték (1963)
  • Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések, 1966)
  • Nászutasok a légypapíron (elbeszélések, 1967)
  • Egyperces novellák (1968)
  • Időrendben (válogatott elbeszélések, 1971)
  • Időrendben (színművek, 1972)
  • Időrendben (arcképek, korképek, 1973)
  • Glória, Macskajáték, Tóték (3 kisregény, 1974)
  • Vérrokonok (dráma, 1975)
  • Meddig él egy fa? (elbeszélések, 1976)
  • „Rózsakiállítás” (regény, 1977)
  • Az utolsó vonat (elbeszélések, 1977)
  • Kulcskeresők (színmű, 1977)
  • Élőszóval (drámák, 1978)
  • Négykezes regény tanulságos története (regény, 1979)
  • Forgatókönyv (tragédia, 1979)
  • Novellák (1–2. k., 1980)
  • Párbeszéd a groteszkről (1981)
  • Kisregények (1981)
  • Babik (kisregény, 1982)
  • Drámák (1-3. k., 1982)
  • Önéletrajzok töredékekben. Befejezetlen regények (1983)
  • Pisti a vérzivatarban (groteszk játék, Szolnok, 1983)
  • Egyperces novellák (1984)
  • Lágerek népe (1984)
  • Visszanézve. Arcképek, korképek (1985)
  • Négyeskönyv (1987)
  • Búcsú (1989)
  • Egyperces novellák (1991)
  • Válogatott egyperces novellák (2004) Online változat ISBN 963 9578 28 2

Díjai

Emlékezete

  • 2009. április 8-án nyílt meg egy róla szóló átfogó, multimédiás honlap az OSZK szerkesztésében az orkeny.oszk.hu címen.[3]

Jegyzetek

  1. Fasírt - Wikidézet
  2. A pogány Süttőfia Süttő gondolatai, miközben Vencellin abászalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták (4.) - Wikidézet
  3. Honlap Örkény Istvánról: akár meghallgathatja magát az írót is! (Inforádió, 2009. április 8.)

 

Források

További információk

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örkény István témájú médiaállományokat.

Wikiquote-logo.svg

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Örkény István témában.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap