1916. decemberében vonultak be a magyar huszárok Bukarestbe

Polszerkesztő2, szo, 12/10/2016 - 00:30

1916. decemberében robogott be autójával - mindössze három tisztje kíséretében - August von Mackensen német tábornok a román fővárosba. A megszálló német és osztrák-magyar csapatokat puskalövések helyett tisztelgő rendőrök és virágok fogadták.

 

A világháború kitörésekor még névlegesen szövetségesnek számító Román Királyság 1916 augusztus 27-én támadta hátba az Osztrák-Magyar Monarchiát, miután az Antant arról biztosította Bukarestet, hogy győzelme esetén megkapja Erdélyt, sőt kis híján a Tisza vonaláig egész Kelet-Magyarországot. Az első hetekben alig negyvenezer magyar katona, csendőr és vámtiszt állt szemben hatszázezer támadó katonával - ám a román hadseregnek így is csak Csík és Háromszék vármegyét, Brassót és Nagyszebent sikerült elfoglalnia. Az offenzíva egy hónap alatt kifulladt.

 

A meglehetősen vakmerő román haditerv alapja az az Antant-ígéret volt, hogy a dél felől a központi hatalmakkal szövetséges Bulgáriával szomszédos ország nem szorulhat két tűz közé, mert Görögország felől a francia és brit csapatok tehermentesítő támadást indítanak. Ez az elképzelés azonban a német származású görög király ellenállásán elbukott (Görögország majd csak az uralkodót megbuktató 1917 nyári puccs után lépett hadba.) A központi hatalmak Makcensen vezette német-bolgár-török csapatai így már szeptember elején offenzívát indíthattak az al-Dunánál. 16-án a bajor hegyi alakulatok, az Alpenkorps (soraikban a fiatal Erwin Rommellal) kelt át a Kárpátokon Erdély felől. Október 21-én Constanta, alig több, mint egy hónappal később pedig már Pitesti is elesett.

 

Románia három hónap alatt összeomlott,a dél és nyugat felől is szorongatott hadsereg az utolsó hetekben már nem is visszavonult, inkább fejvesztetten menekült.

 

Az érdemi segítség nyújtására képtelen Antant a felperzselt föld taktikájára kényszerítette a románokat. Gevanaescu tábornok elkeseredetten jegyezte fel:

"Felgyulladnak a verejtékes munkával megtöltött hombárok, a patakokba roskadnak a hidak, melyek sok millióba kerültek, felrobbantjuk az alagutakat, melyeket annyi fáradsággal évekig fúrtunk. A petróleumkutakat, a nagy benzin- és petróleumraktárakat és a vasúti kocsikat ezerszámra romboljuk el és gyújtjuk fel. A levegőbe röpülnek az arzenálok és lőporraktárak, elpusztítjuk a gyárakat és a malmokat. Az ország vagyona egészen megsemmisül és e rombolás közepette menekül a megrémült nép."

 

Az esztelen rombolás eredményeképpen Románia szenvedte el az egyik -. ha nem a - legsúlyosabb nemzeti vagyon vesztést az I. világháború hadviselő országai közül. (Ezt igyekeztek pótolni az 1918 augusztusától Magyarországon zajló példátlan mértékű rablásssal.)

 

A német-osztrák-magyar csapatok december elejére értek el Bukarest közelébe, amelyet sokan bevehetetlennek tartottak, mivel Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb erődrendszere védte. A kormány azonban mégis a menekülés és a főváros feladása mellett döntött. Mackensen a város rommá lövetésével fenyegetett, ha a védősereg nem adja meg magát - ám dörgedelmes üzenetét már nem volt, aki átvegye. Bukarestben ugyanis december 5-ére már nem maradt védősereg. A német tábornok ekkor autóba ült, és jó tíz kilométerrel megelőzve saját csapatait, elsőként robogott be a városba - ahol legnagyobb megdöbbenésére nem ellenállás és golyózápor fogadta, hanem üdvözlések és virágok.

 

Az első fegyveres román, akivel találkozott, egy lovasrendőr volt, akinek az volt a feladata, hogy útbaigazítsa őt a városháza felé.

"Itt-ott hurrát és német kiáltásokat lehet hallani. Hát nem vagyunk az ellenség fővárosának kellős közepén? Nincsen háború? Álom ez, ami elvakít bennünket? Még néhány órával ezelőtt nem néztünk-e súlyos harcok elé? És most? Ellenséges golyók helyett egy virág talál el bennünket!" - jegyezte fel a döbbent tábornok.

 

Hasonló élményekről számol be a magyar huszárok élén Bukarestbe belovagoló Maderspach Viktor főhadnagy.

"A lakosság (...) hurrázott, és az ablakokból virágokat szórt. Mindenki azon volt, hogy kedvünkben járjon. A levantin eleganciával öltözött dandyk, kávéházi oroszlánok és a „profesoarák” (prostituáltak neve a korabeli román szlengben) itt sem hiányoztak. (...) Majdnem azt a benyomást szereztem, mintha a lakosság az ellenség bevonulását valami látványos népünnepélynek tekintette volna, nem pedig egy olyan eseménynek, mely minden nemzet történetében mint gyászos és szomorú epizód szerepel."

 

Nem sokkal később a már megszállás alatt álló Bukarestben is hasonló hangulatot tapasztalt Szádeczky-Kardoss Lajos is. A kolozsvári történész szerint a románok nagy része egyszerűen örült annak, hogy véget ért "a nehéz álomként" rájuk nehezedő háború, és a kabarékban már Bukarest zeppelines bombázásának paródiáján kacagtak.

 

Végül orosz segítséggel sikerült elkerülni Románia teljes megszállását, a frontvonal megmerevedett a Duna-Szeret vonalánál. Az 1917 októberi pétervári bolsevik puccs, és Oroszország kiszállása a világháborúból aztán megpecsételte az ország sorsát, amely '17 végén kénytelen volt aláírni a fegyverszünetet, a következő év májusában pedig a bukaresti békét. Ebben Bulgáriához csatolták Dobrudzsa nagy részét, a Kárpátok keleti és déli oldalán egy keskeny sáv pedig a Monarchiának jutott.

 

Romániának azonban még ebből a vereségből is sikerült területi nyereséggel kijönnie.

 

A breszt-litovszki békében az oroszoktól elcsatolt Besszarábiát ugyanis Romániának ítélték.

 

A különbéke az Antanttal kötött szerződés felbontását jelentette, így az abban tett területi ígéretek már nem voltak többé érvényesek. Francia patrónusaik azonban tettek róla, hogy a románok ne maradjanak ki a háború utáni zsákmányosztásból: egy nappal a világháborút lezáró fegyverszünet előtt Románia újból "hadba lépett" Németország és az osztrák-Magyar-Monarchia ellen, így Trianonban már a győztesek között foglalhattak helyet.

 

 

 

Forrás:Balogh Gábor/alfahir.hu

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap