1989. május 2., a Vasfüggöny lebontásának napja

Szerkesztő A, cs, 05/02/2019 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

1989. május 2-án kezdődött a 350 kilométer hosszú osztrák-magyar határon a Keletet és a Nyugatot évtizedeken keresztül hermetikusan elválasztó drótkerítés, a hírhedt vasfüggöny lebontása. A határon a drótkerítés eltávolításához magyar katonák kezdtek hozzá, ezzel véget ért Európa negyven évig tartó keleti és nyugati megosztottsága. Magyarország megnyitotta az utat a szabad világ felé, megindult a „Szovjet Paradicsom” rothadása.
 

A vasfüggöny a szovjet érdekszféra nyugati határain épült a Baltikumtól Iránig. 1949 –től drótkerítéseket, aknazárat hoztak létre az országhatárok mentén, hogy lehetetlenné tegyék az emberek szökését a szovjet kommunista terrorból.

1955 őszétől az erőszak enyhülésével, a kommunista magyar kormány elkezdte az aknák felszedetését. Ez tette lehetővé, hogy az 1956-os szabadságharc leverése után százezrek menekülhettek át Ausztriába.

A forradalom leverése után, az MSZMP kormánya elrendelte a szögesdrótkerítés újratelepítését, vele párhuzamosan egy öt méter széles, félméterenként taposóaknákkal teleszórt aknamező, mellette felgereblyézett nyomsávot és járőr ut kialakítását.

A hatvanas évek közepétől az aknazár helyére a szovjet S-100 jelzésű elektronikus jelzőrendszert telepítettek. A szögesdrót 20 Volt feszültség alatt állt, ha bárki hozzáért, vagy elvágta azt, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön, ahol azonnal tudták, hova induljanak a kutyás határőrök.

1987-re a drótkerítés elrozsdásodott, megrongálódott. A felújításhoz nyugatról kellet volna megrendelni a rozsdamentes drótot, aminek a költsége százmilliókra rugott volna, célszerűsége már nem volt indokolt. A határőrség ezért javasolta az egész kerítésrendszer megszüntetését.

Németh Miklós akkori miniszterelnök 1989. márciusban Moszkvában tárgyalt Gorbacsovval, akivel közölte, hogy Magyarország a drótkerítés lebontását, a vasfüggöny megnyitását tervezi. A fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint a szovjet pártfőtitkár lényegében nem értette, hogy ez miért probléma, és nem tudta, mit mondjon a magyar miniszterelnöknek.
Természetesen Moszkvát érdekelte, mi zajlik Magyarországon, de a szovjet politikusoknak 1989 nyarára már sok egyéb gondjuk volt, hiszen a Szovjetunió a szétesés szélére került. A határnyitás kérdését tudomásul vették, nem tudtak és nem is akartak beavatkozni az eseményekbe.

Az osztrák-magyar határon május 2-án megkezdték a szögesdrót leszerelését, és végleg kikapcsolták az elektromos jelzőberendezést. Júniusban ugyanakkor a román hatóságok a magyar határon megkezdték a szögesdrót kerítés építését, és a határsávban növekedett a román határőrök által lelőtt menekültek száma, többségük erdélyi magyar volt.

Június 27-én az akkori magyar és osztrák külügyminiszter, Horn Gyula, illetve Alois Mock hivatalosan is átvágta a vasfüggönyt, az ezt megörökítő fotó pedig az egész világot bejárta. Mindez annak ellenére történt, hogy a vasfüggöny ekkor már nem létezett, a drótkerítés egy kis darabját éppen a szimbolikusnak szánt és megkomponált esemény kedvéért állították helyre. Ezért az áltevékenységért a magyar szabadság ellen fegyvertfogó Hornt, a nyugati média és a hazai posztkommunista-liberális erők a szabadság és emberiség élharcosának, hősének tüntetik fel, hovatovább szobrot emeltek emlékének, sőt még az EU parlamentben is tanácskozótermet neveztek el róla. 
 

A szögesdrót lebontása még csak jelképes lépés volt a határok szabad átjárhatósága felé. Maga a szögesdrót is a szocialista tábor börtön jellegét, az emberi szabadság határvonalát jelentette. A szabadság érzete és a határzár eltűnése 160 ezer NDK-s állampolgárt vonzott Magyarországra, akik már nem kívántak visszamenni, és a szabadnak tűnő határon át egyre többen Ausztria felé vették az irányt. Ne feledjük, a keletnémet rezsim Erich Honecker kommunista pártvezér idején véres és brutális módon kezelte a saját lakosságát. A berlini falnál ("antifasiszta védősánc") tűzparancs volt érvényben gyermekek és nők lelövésére is. Márpedig az "elvtársak" nem kegyelmeztek: több száz német élet kioltása szárad a lelkükön, nem beszélve a taposó aknákon maradt áldozatokról. Az elfogott "szerencsésebbeknek" börtön-évtizedek jutottak.

Először 1989. augusztus 19-én, a Pán-Európai Pikniken tört át több száz német Ausztriába, majd két nappal később fegyverhasználatra is sor került a határon: egy menekülő NDK-s el akarta venni a magyar járőr fegyverét, aki az ezt követő dulakodásban lelőtte a támadót. A lövés rádöbbentette a politikusokat a helyzet tathatatlanságára, és szeptember 10-én éjfélkor Magyarország megnyitotta a nyugati határátkelőit a kifelé igyekvő keletnémetek előtt.

 

A vasfüggöny lebontása történelmi cselekedet volt, amelynek során a magyarok rendkívüli kockázatot vállalva nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot. A történtek nélkül a hírhedt berlini fal leomlása, illetve a német újraegyesülés sem következett volna be akkor.

 

Amíg a németeknél megtörténhetett a nemzet egyesítése, addig Csonka-Magyarország összes határa még áll. Mikor következhet be a magyar nemzet újraegyesülése is?
 

 

Felber Zsolt

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap