2011 július 8-án elhunyt Zas Lóránt költő

Szerkesztő A, h, 07/08/2013 - 00:08

 

 

 

 

2011 július 8-án elhunyt Zas Lóránt Amerikában élő emigráns magyar költő. Személyében az emigráció irodalmának jelenkori legjobbját veszítettük el. Halálakor leközöltük egy barátja által írt nekrológját. Az eltelt egy év óta mit sem változott Lóránt hiánya. Őrízzük emlékét, olvassuk hazafias verseit!
A MIL szerkesztősége
 

 

Lóri!

Éppen hívni készültelek, s akkor kaptam a hírt; Zas Lóránt költő nincs többé. A szabadságharcos hazafi, a szókimondó, aki Szász néven került Amerikába, akinek rendkívüli agyát a NASA is kölcsönvette, s aki az emigrációnak Zas Lóránt néven írta izzó hangú verseit.
Messze költöztél. A másik Magyarországra. A szebbikbe, nagyobbikba, ahol immár több az igaz magyar, mint a Duna-Tisza táján. Légy hírvivőnk, Lóri, mert sok izennivalónk van az égieknek!

Szinte látlak. Verses tarisznyáddal pehelyként lépdelsz a felhőkön a kapuig. A kapuig, ahol hamiskás mosollyal Albert bátyánk vár. Súgd fülébe a hírt, amit még maga se tud: ő végre hazajött! Rögvest nevét viseli egy budapesti tér, ami talán csak kezdet. A tanítása iskolákban megfogant, mert szaporodnak a könyvei, csakúgy, mint a Wass-szobrok, amiket sorban ledöntögetnek és újraállítanak. (Majd meglátjuk, ki fárad inkább belé!)
A magyar remekíróknak mondd el, hogy rontják a nyelvünket, rontják a fiatalságot. Biz’ nagy szükség lenne reájuk.
Sándort pedig nyugtasd meg, ne aggódjék az elveszett hajtincse miatt. A’ biz’ megkerült már! A Magyar Tudományos Akadémia derék hangadói „készséggel” fellelték. Mi több; még egy csontváz is akad, amit ha a hajjal összepasszítva bizonyságot nyerünk, hogy az övé… No, azt egyelőre ne jósold meg, mi lesz akkor.
Ha pedig mindenkivel szót váltva a díszterem trónusa elé érkezel, csak egyet kérünk. Szavalj el egy verset. Azt, amiben a poéta áldást kér reánk, akik megbűnhődtük a múltat és jövendőt. És ennyi elég is.

Dicső küldetésed végeztével magad is állj a többiek közé, hiszen ott a helyed. Mi már tudjuk, hogy ott vagy. A sötét égbolton az a sok sziporkázó ragyogás nem csillag, hanem a te verseid, amiket két marokkal szórsz nekünk, mint valamikor itt, a lenti világban.

És mégis, fáj a hiányod, Lóri, Egyre jobban…

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap