2015. szeptember 29-én hunyt el Turcsány Péter, író, műfordító, szerkesztő, kiadóvezető.

Szerkesztő A, szo, 09/29/2018 - 00:11

 

 

 

 

 

Turcsány Péter 1951. március 7-én született Budapesten. Író, műfordító, szerkesztő, kiadóvezető, EU-pályázati szakértő. Hat gyermek apja. Három unokája van. Nős. Felesége Szutor Ágnes, a Kráter Műhely Egyesület gazdasági vezetője, szinkrontolmács, népdalénekes.
Verseit már gimnazista korától közlik az országos fórumok. 18 esztendős korában, 1969 márciusában, a cseh Jan Palach halálhírére Csehországi változásokra címmel tragikus súlyú képverset ír, s tudatos lázadóként abbahagyja tanulmányait. Földmérőknél, geofizikusoknál, néprajzi kutatók mellett helyezkedik el. Tagja lesz a 25 színház rendezői stábjának. C kategóriás fokon színházrendezői tanfolyamot végez.
Tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémia Szociológia Intézete Értékkutató Műhelyének és az MTA Irodalomtudományi Intézete szemiotikai és verstani kutatócsoportjának.
Közel tíz esztendeig a Fiatal Művészek Klubja irodalmi programjainak szervezője (konferenciák szervezése, Szerves Kultúra Esték) és KÖLTÉSZET MÁSODÁLLÁSBAN címmel több éves rendezvénysorozatoz biztosít az akkor pályakezdő költőknek, prózaíróknak. Közel negyven – később elismert – szerzőt mutat be (közöttük Rakovszky Zsuzsát, Kemenczky Juditot, Pálfi Ágnest, Rácz Pétert, Restár Sándort, Botár Attilát és másokat), ily módon a második nyilvánosság egyik első szervezője maga is.
Olvasótáborokon vesz részt a nagy generáció (Ratkó József, Kocsis István és Zombori Ottó) meghívására, majd pedig – Gosztonyi Gézával – alapítója az állami gondozott gyermekek Életkapu-táborának.

Költői indulása a ’68-as generáció szelíd tekintetű vadjaival rokonítja (Farmerben lépő szarvas, Memento Urbis I–V, Országúti csavargó siráma, Memento '68, Európa stb.) Szórványos magyarországi megjelenései, majd kötetei mellett a nyugati és amerikai emigráns sajtó is közölte radikális, ellenzéki szellemű verseit (Őrültek városa, A nagyvilág kálváriáján stb.). 1972-ben Lassú Tamás megzenésítésében a NÖVESZTEM HAJAMAT dalciklusa megnyeri a Politizáljatok gitárok pályázat első díját.
1970-ban már rendőri figyelmeztetést kap, majd hosszú kihallgatások után, melyek során nem engedte magát beszervezni, 1971. október 23-án – a magyar BM akkor így ünnepelt! – Rendőri Felügyelet alá helyezik. Több jelentős értelmiségi áll ki ekkor Turcsány Péter mellett (Nagy László, Berek Katalin, Vajda Mihály, Gyurkó László és mások), ennek hatására decemberben a Belügyminiszter megszüntetni az eljárást (a ’90-es években a BM-raktárból előkerült háttériratok Szigorúan titkos címmel 2001-ben megjelentek Turcsány A mérleg közepén című kötetének II. részében).
Az 1970-es évek elején megindult március 15-i tüntetéseken rendszeresen az utcán találjuk, de arra vigyáz, hogy szónoklatot sehol se mondjon, olykor barátainak Ady Endre Piros gyász ünnepén című versét szavalja. A kivezényelt munkásőrök ekkor még a Petőfi-szobornál azzal fenyegetik a fiatalokat, hogy a Dunába dobják őket… 1972-ben Kőbányai János és Demszky Gábor révén őt is tanácskozni hívják az ultrabalosoknak tartott jogi egyetemisták, akik március 21-re ellentüntetést (!) szerveznek Budapesten. Turcsány az utcára invitált gimnazistákkal való visszaélésnek tartja a „kontrademonstrációt”, félti a fiatalabb gimnazistákat, hogy utcára hívásukkal kiszolgáltatják őket a BM-nek, az ő rábeszélésére Báron György lakásán a szervezők eldöntik – belső szavazás alapján –, hogy hazaküldik a korábban elhívottakat. A belügyminiszter így is eljárást indít a csoport három vezetője ellen.
1973. március 15-én rendőrök állítják meg a Belvárosban a márciusi tüntetőket, közöttük van Turcsány Péter egy barátja, Murgács Gábor is, aki letartóztatása után még a tárgyaláson is Turcsány egyik versét szavalja el a megdöbbent kihallgatók, majd a bírák előtt.  (Vörös csillag a tornacipőn: „Porosodsz csak a gyár tetején, / gyere lábbelim orra fölé, / ha a Föld besaraz, letöröllek, / lekefélem a port vörösödről.”)
Nemzedéke már akkor inkább a Sólyomzsoltár és a Sárga cipősek utódai című versét ismeri és ismeri el tőle, többen kívülről szavalják e verseket. Nem egy ismerősét letartóztatják még Turcsány verseinek elmondása miatt is.

Sólyommadár!
                       Sólyommadár!
                                             Sólyommadár!
Lefogott, kezes sólyommadár…

TAKARNAK SŰRŰ KÁPÁVAL
Lendülni sem engednének

Lankadatlan lankadásra
apásan-anyásan árva
kápáznak belenyugvásra
röptödben zsákmányod társa

Ebben az időszakban  több verse ellenzéki körökben szájról-szájra terjed, noha néhány versét az Ifjúsági Magazin, a Nők lapja, a Kortárs, a Napjaink, az Életünk és az Új Írás közli, de a jelentősebbek nem kerülnek kinyomtatásra. Több kulturális mozgalomban jelentős szerepet visz. Felvidéki Judit Kapcsolatok című kisfilmjének egyik szereplője, ahol egy emeletes belvárosi ház udvarán az ott élőknek – mintegy kontrasztként – egy magyar táltos asztrálmítoszi énekét kántálja:

„Szarvas-nyomdoka elárulja
apja sorsát megmutatja
Hajnalkő-kórót sóra dobja
Göncöl fia megforgatja…

cserefakéreg-talpú apját
öt farkas űzi hajtja
aragonit-hó durva gyolcsa
győztes álmát letakarta”

Bódi Gábor mellett filmforgatásokon vesz részt, olykor asszisztensként. Saját felolvasóestjei főleg az egyetemeken és a főiskolákon érnek el jelentős hatást (Szombathelyi Tanárképző Iskola, Szegedi Egyetem, Budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetem, Debreceni Tanárképző Iskola), de teltházas rendezvényeken gyakran előfordul vidéki kultúrházakban és könyvtárakban is.
1979-ben – „hivatalosan” – a Madárúton című antológia indítja el költői nemzedékét. 1981-ben jelenik meg első kötete, a kor hangulatát és Turcsány garabonciás elhivatottságát egyként tükröző Tarisznya címmel. A kötet hátsó oldalának fényképe felemelt öklű költőt mutat be, alatta a Hangszálak artistája címen közreadott önjellemzéssel:

„A poézis felmutatott áldozat a grafománia oltárán.
   Föltámadásom az olvasóban.
   Föltámadásom a hallgatásban.
   Föltámadásom fölszedett utcakövekben,
elszabadult stadionokban, az elhangzó szó
szuggesztiójában, akusztémáink és érzékeink
összehangzó súlyában, de a néma figyelem
olvasóasztalon vibráló tornamutatványaiban is.”

Ezt 1985-ben már a Testamentum követte, benne a címadó vers, a Rákosi-korszaktól 1980-ig kíséri nemzedékét, alakjait, sokszor néven szólítva, személyesen is bevonva a poémába. Keserűsége, nyíltsága, összefoglaló igénye kiemeli a korszak versterméséből. Epika és líra határán mozgó verses elbeszélés ez, korszakfestő és korszakalakító költemény. A Testamentumot neves szociológusok a korszak és a nemzedék szociológiailag is hű bemutatásának tartották, tartják (Józsa Péter, Hankiss Elemér, Gosztonyi Géza).

„A nemzedék, a nemzedék,
szilánkjaira hullva szét.
Lesz-e
mersze,
reménye még?
Maga közt
üstököst
nem állhatott.
Gúlába össze-, föl-
sem állhatott.

Az ország testén való osztozásnál
dobogóra sem juthatott.
Mohóit és falánkjait
szippantja föl „beérkezés”,
a hatalom cafatjait
nem szövi itt
emlékezés.”

Költeményeire a kritikusok többnyire elismerően reagáltak. Iszlai Zoltán és Bella István már ’79-ben kiemeli kortársai közül, utóbbi egyik verse alapján farmerben lépő nemzedékként szólítja meg a nála fiatalabbakat. Kulcsár Szabó Ernő Turcsány Grimasz és maszk című szonettkoszorúinak posztmodern, megkettőzött szerepjátszására figyelmeztet, hangsúlyozva, hogy Turcsánynál már a forma is a játék önálló kifejezőeszköze. Szörényi László felfedezi első kötetében az illyési szociális érzék és nemzeti érzület folytonosságát. Nyilasy Balázs urbánus és népi irodalom nagy szintézisét várja a költőtől. Oláh János is tisztelettel ír fiatalabb kortársa nyelvi és zenei képességeiről.
Azt természetesnek tekinthetjük, hogy Turcsány Péter költői magatartása miatt ezeket a korabeli elismerő írásokat semmiféle hivatalos elismerés nem kíséri. A ’70–80-as években a kulturális rendezvényszervezés politikai tettnek minősült, sőt folyamatos retorziókat vont maga után (Fiatal Művészek Klubja bezárása, előadások előzetes cenzúrázása, a megtartott estek előtti házkutatások stb.). A szociológia és a művelődéskutatás a ’70-es évek végétől fokozottan erősödött Magyarországon, és a reformmozgalom, illetve az ellenzékiség térnyerésével párhuzamosan fejtette ki hatását. Turcsány Pétert természetesen vonzotta ez a közeg, s maga is hozzájárult a magyar társadalom szélesebb körű eszmélési folyamatához. Budapest XI. kerületi, Fadrusz utcai lakása akkor és a rendszerváltozási folyamat idején is a forrongó időszak nagy helyszínei közé tartozik.
1979 decemberében az állami gondozottakkal végzett verselői szakkör sikereiről publikál a Világosság című lapban, s ugyanakkor a Magyar Rádió gyerekadásaiban Szó Péter bácsi műsorát is vezeti.
Kapcsolatai erősek a Népművelési intézet és a Szociológiai intézet körül csoportosuló fiatal értelmiségiekkel, köztük a Demszky-féle szamizdatos körökkel is. 1981 őszén megírt Szobor című versét, ami a lengyel szolidáris mozgalom betiltásáról szólt, Krassó György vitte a szamizdat nyilvánossága elé:

„Üres hajófenék
kenyérre, húsra vár.
Utcákon forgalom,
papíron toll leáll.

………………….
………………….

Jövő felhők mögött
arany nap és hiány,
Lefegyverez az ősz,
letörve már a nyár.

Hűség és szabadság,
hallgatjuk híreid.
Szoborként szurkolunk,
gúzsba vert híveid.”

Ebben az időszakban írt előadásai, tanulmányai, irodalomtörténeti kutatásai elsősorban különböző szaklapokban és szakmai antológiákban tudnak megjelenni (Irodalomtörténet, Kultúra és közösség, Olvasó Nép stb.) Irodalom- és kultúraszervezőként előbb a Fiatal Művészek Klubjában, majd Regős János igazgatóval közösen a Szkéné Színházban mutatja be a többnyire elhallgattatott, vagy az akkori irodalmi életben háttérbe szorított alkotótársait. Megszervezi Balaskó Jenő előadássorozatát, Lezsák Sándor teljes estés költői bemutatását, majd Niké cselédei címmel nőköltők estjét tartja meg.
A ’70-es évek végétől – bölcsész és közgazdász fiatalokkal együtt – Szelényi Iván, Sipos Katalin, Józsa Péter és Vitányi Iván kutatásaiban külsősként dolgozik az MTA Szociológiai Intézetében, a Népművelési Intézetben és a VÁTI kutatásaiban. Részt vesz a korszak jelentős  kulturális és cigánykutatásaiban. 1981-től, első verseskötete megjelentetése után a Fiatal Írók József Attila köre, később a JAK, majd a Magyar Írószövetség tagja.
A ’80-as évek közepétől Hankiss Elemér megbízásából önállóan kutatja az 1949 előtti iparos egyletek, kulturális és civil szervezetek tradícióit. Ebben az időszakban írja meg Arcok a panaszfal mellől címen elveszett szociográfiai elemző kötetét, amit a volt MSZMP Politikai Intézet egyik munkatársa publikálásra bekért, de az Intézet a szerzőnek máig nem adott vissza, egyes kéziratos darabjai az MTA Szociológiai Intézet raktárában esetleg még a kérdőívek között fellelhetők. A VÁTI megbízásából a Ferencváros átépítése előtti urbanisztikai kutatásokban is részt vesz.
Az alakuló ellenzék tagjaival együtt dolgozik Havas Gábor cigányságkutatásában. A nyírlugosi cigánytelepről írott tanulmánya alapján rendezte meg a SZETA képzőművészeti tárlatát Újpesten, aminek bevételét a tábor felszámolására ajánlották fel a helyi tanácsnak. Ennek a kutatásnak a melléktermékeként Demszky Gáborral elsők között hozták nyilvánosságra szamizdatkörökben az uszkai Malenkij robotra elhurcolt magyarok tragédiáját. Egy másik, országos kutatás részeként feltárta Észak-magyarországon a rátkai svábság Szovjetunióba történt elhurcolásának eseményeit is, mégpedig úgy, ahogy arra a magukra hagyott asszonyok és gyermekek emlékeztek erre.
Mezei Györggyel, Csongor Annával, Bucz Hunoral és másokkal az Újpesti Családsegítő Intézet szervezésében részt vett az egyik első, cigánygyerekek integrálását megkísérlő szociális munkában (szakkörvezetés, táborszervezés stb.).
1988 szeptemberében a Kossuth téren megrendezett Bős-Nagymarosi Vízlépcső megépítése elleni tüntetés nyitószónoka, az egybegyűlt tömeg előtt elmondja az erre az alakalomra írt Duna üzenete című költeményét:

„Hajcsáraink korbácsáról lekopik
a mézes celofán! Csomagolatlan
nyers erő menetel, rendeletekbe
         szabva a kényes tizedelést!

»Gyülevész kavarcz« bitorolja a törvényt;
kavarog becses és becstelen egyként
forrva a pokol görgetett hordójában
         s ömlik a Dunába, szennyezve földet, hazát.”

A Magyar Demokrata Fórum és a Bajcsy-Zsilinszky Társaság egyik alapítója. Utóbbi képviselőjeként 1988–89-ben részt vesz Budapesten a XI. kerületi Kerekasztal Tanácskozásokon, majd listás képviselőjelöltként Budapesten.
1989-tól Fekete Györggyel, Bedő Árpáddal és Nemessuri Zoltánnal 1990 elejéig szerkesztik az MDF Hírlevelét, amely a Magyar Fórum megjelenése előtt a mozgalom és a párt jelentős szellemi orgánuma volt. Turcsány Péter vezércikkekben számol be a mozgalom vagy párt közötti választás, majd a Bíró vagy Antall elnökké választásának fontos kérdéseiről.
1992-től 1998-ig az MDF kulturális bizottságának vezetője, majd a második demokratikus parlamenti ciklusban a parlament kulturális bizottságának delegált tagja – több kulturális és népművelési törvény kialakításában aktívan vesz részt.
A Lyukasóra című folyóirat felkérésére létrehozza a Csokonai Versiskolát, ahol főként egyetemisták számára verstant, poétikát és verskészítést tanít.
1997-ben a Zeneakadémia nagytermében az MDF szervezésében megrendezésre kerülő nagysikerű Kulturális Nemzeti Gálaest rendezője, s ugyanebben az évben a Gellért Szállóban – szintén az MDF szervezésében – nyilvános tanácskozáson szólítja meg az utóbbi 10 év oktatási és kulturális minisztereit.
A bolsevik alapozású társadalmi rendszer bukásával korábbi tűrt vagy tiltott irodalomszervezői és szociológusi szándékait elsősorban szerkesztői és könyvkiadói munkákban kamatoztatja. Wass Albert, Németh László, Székely Mózes, Géretz Attila, Gyurkovits Tibor életművének szerkesztője, Dvoszky Hedviggel közös szerkesztésben adja ki a Belső tárlat című művészeti könyvsorozatot (benne: Somogyi Győző, Kő Pál, Mezei Gábor, Szemadám György, Fekete György kötetei).
A magyarság múltjának letagadott és elhallgatott dokumentumainak megjelentetője (Kollányi Károly, Reszneki Zákó András, Rugonfalvi Kiss István, Rónai András, Hankiss János és mások munkái).
Több nagyhatású konferencia (pld. Kárpát-medencei Keresztkötődések), valamint számos olvasótábor és nemzetstratégiai tábor főszervezője (Ki népei vagytok táborok). 2013 decemberében Kosáryné Réz Lola Emlékkonferenciát szervez, majd 2013. január 24-én emléktáblát avat az írónő születésének 120. évfordulója alkalmából (munkáját segítette a Magyar Művészeti Akadémia).
További irodalomszervező munkáját jelzi, hogy Tóth Éva költőnővel és Ács Jenő költővel együtt alapította meg az évente kiosztásra kerülő PoLíSz költői- és műfordítói díjakat, Barcsa Dániel történész-íróval pedig a PoLíSz Gyulai Pál-díját, továbbá Lezsák Sándorral és Püski Sándorral a Csengey-díjat és Szutor Ágnessel a Wass Albert-díjat.
Újabb versesköteteiben az egyéniség, a közösség, a nemzet és a kereszténység veszélyeztetettsége ellen küzd, a klasszikus harmónia eszményét sem megvetve. A ’90-es években, majd az ezredforduló után megjelentetett köteteit jelentős elemzők méltatják (Tüskés Tibor, Csűrös Miklós, Kabdebó Lóránt, Ferenczi László és mások). Közművelődési és kiadó munkássága mellett költőként is kiemelten értékelik Turcsány Péter munkásságát. (Munkái megtalálhatóak a tp.krater.hu című weboldalon.)

Munkahelyei: geodéta, földmérő, kérdezőbiztos, irodalomkutató, külön személyi ajánlással magyar–történelem tanár és népművelő, önkormányzati sajtótanácsos, lektor, szerkesztő, lapfőszerkesztő, kiadóvezető.

Választott tisztségei, felkért feladatai: 1988-tól kis megszakítással a PoLíSz című irodalmi lap főszerkesztője, 1991-től a Kráter Műhely Egyesület könyvkiadó-vezetője, majd 1998-tól elnöke. 1999-től a kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének (ITÁSZ) ügyvezető elnöke, majd alelnöke. 2006-tól a FIDESZ–KDNP jelöltjeként Pomáz város önkormányzati képviselője. 2010-ben Pomázon újraválasztják képviselőnek, a Kulturális, Oktatási és  Ifjúsági Bizottság tagja, továbbá Idegenforgalmi Tanácsnok. 2011-től az ELTE bölcsészkarán a Költészeti Stílusgyakorlatok óraadó tanára.

Díjai és ösztöndíjai: Soros-ösztöndíj (1987–88), Lakitelek Alapítvány ösztöndíja (1996–1997) Lakitelek Alapítvány Kölcsey-díja (1997), Pest megye Millenniumi Különdíja (2000), Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja (2005), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2011).

Szépirodalmi munkássága:
Verseskötetei:
Tarisznya (1982, Magvető),
Testamentum (1986, Szépirodalmi),
Mázsa és pehely (1995, Antológia),
Megmentett tisztásaink (1998, Kráter),
Emelkedj, Atlantisz! (2003, Kráter),
56 után tücsök- és Isten-hangra (2007),
Arc és Lélekzet (2011, Kráter),
Tisztítótűz fényében, „versösszeállítás, 45 év” (2012, Kráter)
Esszékötetei:
A mérleg közepén I–II. – „Gyermekpedagógiai, verstan-poétikai, irodalomismereti és közéleti írások” (2000, Kráter),
A Mezőség magyar öröksége (2006, Kráter),
Hűség a Szabadsághoz! – Pályaív az irodalom és a közélet tükrében, „tanulmányok, alkalmi írások, kritikák, vernisszázsok, beszédek, előszók, följegyzések (2002–2012, Kráter)
Esszéregénye:
Wass Albert, a boldog-szomorú ember I. (2008, Kráter)
Szociográfia, antropológia:
Arcok a panaszfal mellől – A megismerés archeológiája 1972 – 1992 „társadalomrajzok, életstratégiák, antropológiai metszetek” (honlapon: http://tp.krater.hu/konyveim-aloldal.php?aoaz=295&kaz=8)
Ismeretterjesztő fotóalbum:
Pomáz és a deratáj (Szerzőtárs: Morvay Zsuzsanna) (2010, Kráter)
Fordításkötetei: Blaga Dimitrova, Salvatore Qasimodo, Giuseppe Ungaretti, Velemir Hlebnyikov társfordítója és szerkesztője.
Antológia-részvételek: Madárúton, 1979, A szarvassá változott fiú, 1981, Versmondók könyve, 1984, Novissima poesia Hungaria, 1985, Versnaptár, 1987. A forradalom bíbora (Szovjet-orosz költők antológiája), 1987, Kemény Bertalan Emlékkönyv, 1988, Válasz évkönyv 1989/II, Püski, "Tagjai vagyunk egymásnak” – a 70 éves Mészöly Miklós köszöntése, 1991, Ezerkilencszázötvenhat, te csillag, Püski, 1991, Szárszó '93, Püski, Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Püski, 1998, Vér folyik a pesti utcán, 1999, Szavak kéke, aranya. Pest megyei Írók és költők antológiája, Pest Megye Önkormányzata, 2000, Magyarokhoz, Felsőmagyarország, 2000, Régi nagy patrónánk – magyar Mária-versek, 2000, Publicationes Universitatis Miskolciensis 2001, Orosz költők antológiája, 2001, Imakönyv – Magyarországért, édes hazánkért, 2003, Eszmefuttatások – aforizmák, bölcs üzenetek, 2004, Széttöretett – a magyar fájdalom és reménykedés versei, 2006, Philologiae Amor – a 60 éves Pál Ferenc tiszteletére 2010, 101 vers és ének Csíksomlyóról, 2010, Arcok és énekek, Évnyitótól évzáróig (versek, mesék ünnepekhez) 2012. „Nem csak a magam terhét hordom” (Tormay Cécile és a Napkelet), 2013. 2010. Költői Budapest – Budapest költői, 2013.

Kulturális és politikai beszédeiből: Az avantgarde hiánya, előadás a szentendrei FIJAK találkozón, 1984. május 17-én (az előadás olyan áttekintést ad a szocializmus korszakának költészetéről, amely Magyarországon az elsők között a dimenziók nélküli kultúra és a tömeglét kritikáját is felmutatja). Merjünk ismét ’56 gyermekei lenni! (Pomázon, 2008. október 23-án). Sorsfordító idők nagy írója (Wass Albert szobrának 2009. július 4-i pomázi avatóbeszéde, amelyben a Trianoni Döntés évfordulójának vetületében elemzi a nagy erdélyi író hagyatékát):
„Trianon nekünk célt (célokat) meghatározó nap, mert a magyarnak – bármelyik állam polgáraként is él – a magyar nemzet részének kell maradnia ma és a jövőben is. Őseinktől örökölt génjeink és szellemi-erkölcsi létparancsunk is ezt követeli meg tőlünk.”
2010. augusztus végén Radnaborbereken Reményik Sándor 120 éves születési évfordulóján méltatja a költő utolsó életszakaszának költeményeit Apokaliptikus végkifejlet 1938–1942 című előadásában.

Főbb tanulmányai, előadásai:
- Buda Ferenc: Ébresszen aranysíp, Angyalföld, 1971, időszaki kiadvány
- Pulykán lovagolt a kecske (11–13 éves gyerekek és a költészet), Világosság 1979/12.
- A gyerekek üzenete, Kultúra és közösség 1983/1.
- Az avantgarde hiánya. FIJAK-Konferencia, Szentendre, 1984. május 17.
- Az önelvűség találkozásai a magyar szabadversben, MTA Verstani Munkaközösség konferenciája, ea. 1985.
- (Pálfi Ágnessel) Arany János Toldijának versmértéke és ritmusa. Irodalomtörténet, 1984/4.
- Erkölcs és halál. Gondolatok Zrínyi Miklós Az idő és hírnév című utolsó versciklusáról = Idő és hírnév. MTA ITI (szerk. Kovács Sándor Iván).
- Nemzetalkotó verseink alapformája. MTA ITI konferencia ea.
- Elherdált magyarságunk. Válasz évkönyv I–II. 1989. (esszé)
- A remény íródeákja. RING 1990. június
- Bontsunk zászlót! Magyar írók I. Világtalálkozója 1992. március
- Liliput kötelei. A magyar rendszerváltás nehézségeiről. A Szárszói tanácskozás jegyzőkönyvéből, 1993.
- Gulliver, kelj föl! Naplófolyam. Előadássorozat a Szabad Európa Rádióban, 1993. október
- Verses Pilis-járás 1–17. rész = Pomázi Kalendárium 1998–99. (szerk. Balay Gyula)
- A hivatásrendű értelmiségi. Tokaji Írótábor 2000., PoLíSz, 2001/59.
- Hasonmások – torzók – önarcképek (Juhász Gyula önarckép-verseinek előzményei és háttérvilága), 2003, Szeged 5. szám.
- A kegyelmi kontempláció esélyeiről, Új ember 2003-2004.
- Sors-összerótta utak poézise (Előszó Némerth László: A Feltámadott költő című kötetéhez), 2004.
- Wass Albert kiválasztottsága és hivatástörténete, 2008, PoLíSz 111. szám
- Ovídius sor(s)képlete (lírai disztichonok, avagy a személyiség „lágy” versei), PoLíSz 126. szám
- Gutenberg- és vagy e-galakszis: mutáció vagy folytonosság, 2010, PoLíSz 128. szám
- Óda Calliopéhez (A Trianon-trauma mint fordulat a magyar prózairodalomban – Tormay Cécile: Az idegen című novellájáról), „nem csak a magam terhét hotdom”, 2013, Orpheusz kiadó
- Egyéb esszéi: Előszavak az ARANYRÖG és a Re-Vízió, ill. a Németh László Regénytára és a Wass Albert Életműve sorozat köteteiben és számos irodalmi folyóiratban, ill. a Hűség a Szabadsághoz! c. kötetben, 2012, Kráter.

Recenziók, tanulmányok Turcsány Péterről és munkáiról:
Tarisznya kötetről:
Oláh János: Tarisznya, Népszava. 1983. április 9.
Csontos Sándor: Turcsány Péter Tarisznyájáról, Új tükör, 1983. ápilis 24.
Fürjes Péter: … Magyar Hírlap, 1983. aug. 27.
Büki Attila: … Népszava, 1983 szept. 10.
Iszlay Zoltán … Magyar Nemzet, 1984 jan. 29.
Bella István: Mi van a tatyóban? Élet és Irodalom, 1984 márc. 9.
Nyilasy Balázs: … Alföld, 1984. 8. sz. 73-84. p. + 9. sz- 80-88. p.
Csontos Sándor: … Új írás, 1984 10. sz. 112. p.
Szörényi László: Az árokba lesodort ősz beszél, Mozgó világ, 1984. 11. sz. 46-47 p.
Testamentum kötetről:
Budai Katalin: … Élet és Irodalom, 1987. ápr. 24.
Keresztúry Tibor: … Forrás, 1987 9. sz. 87-88. p.
Kováőcs J. Béla – szabad jász – küldeménye, 1993. szept. 12.
Fodor András (?): Testamentum könyvtárosi ajánlása
Mázsa és pehely kötetről:
Tamáska Péter: A csecsemő jövő, Magyar Fórum, 1996. június 11
Tóth Károly: Mázsa és pehely, Somogy, 1996. július-augusztus
Megmentett tisztásaink kötetről:
Tüskés Tibor: Megmentett tisztásaink, Lyukas óra, 1999
Kaiser László: Megmentett tisztásaink, Új ember, 1999
László György, Az idő vendége, Krónika, 2000
Mérleg közepén I-II. kötetről
Ortutay Mária, Turcsány Péter „A mérleg közepén II.” című kötetének olvasása közben), PoLíSz, 94. szám
Ortutay Mária: Emlékeket idéző, megszólaló gondolatok, PoLíSz, 97. szám
Ortutay Mária: „Védjük meg, a mienk!” Csengey Dénes visszaparancsolhatatlan szelleme megidézése alapján, PoLíSZ, 2007. március, PoLíSz 103. szám
Emelkedj Atlantisz kötetről:
Barta Boglárka: Hármaskönyv, Demokrata 2003 / 24. szám
Szép Barna Zoltán: Emelkedj, Atlantisz-i új versek karneváli kavalkádja, Magyar nemzet, 2003. november 6.
Pósa Zoltán: Emelkedj, Atlantisz (vers- és műfordításkötet), Magyar Nemzet, 2003
Balázs Ildikó: Emelkedj, Atlantisz! (Két üzenethordó könyvről), Konfesszió, 2003. december
Ortutay Mária: Emelkedj, Atlantisz! Turcsány Péter ezredfordulós verseiről
Wass Albert a boldog szomorúember I. kötetről:
Bertha Zoltán: Élet, mű, történelem, Új Könyvpiac, 2008.szeptember
Pósa Zoltán: Könyv a boldog szomorúemberről – Turcsány Péter interaktív regénye Wass Albert életéről és a Mezőségről, Magyar nemzet, 2008, június 16.
Kabdebó Lóránt: Egy kamikáze monográfia tanulsága és tanúsága (Wass AlbertTurcsány Péter életében)
Isten- és tücsök- hangra kötetről
Csűrös Miklós: Turcsány Péter új kötetéről, PoLíSz, 105. sz. 2007
Elmer István: A rend egyszerűsége, PoLíSz, 105. sz. 2007
Kabdebó Lóránt: Egy modern archaikus költő,  PoLíSz, 2008. május
Néráth Mónika: „…50-en túl az ember / már nem lázong sután”, Lyukas óra, 2007. ősz
Bakonyi István: Bevezető gondolatok Turcsány Péter székesfehérvári költői estjéhez, Vár, 2012.
Arc és lélekzet  kötetről:
Péntek Orsolya: A meg nem valósulás éneke – Turcsány Péter új kötetéről: a költészet arcai, Magyar Hírlap, 2011, március 7.
Bágyoni Szabó István: Lélek felé fordított arc, www-krater.hu
Arcok a panaszfalnál c. szociográfia kötetről:
Soltész Márton: A valóság művészete – a művészet valósága – Írói és költői kompetenciák Csalog Zsolt és Turcsány Péter szociográfiáiban, Soltász Márton: Működés, 2013.
Tisztítótűz fényében c. kötetről:
Dr. Zsávolya Zoltán: A líraarcheológia „neológja”, kéziratban
A 60. születésnapjára írt írásokból:
Ferenczi László: Töredékek ifjú barátomról, Turcsány Péterről
Kabdebó Lóránt: Turcsány Péter születésnapjára
A Turcsány Péter-konferencia (PPKE BTK) előadóitól, 2011:
Barcsa Dániel: Turcsány Péter, mint történelmi személyiség
Hörcher Eszter: Egzisztencialista és antropológiai vonatkozások Turcsány Péter költészetében
+ Bertha Zoltán, Horváth Kornélia, Németh Tamás és Payer Imre írásai
Lásd még:
Szőnyei Tamás Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet c. művének második kötetét (Márciusi ifjak: Nagy Gáspár, Turcsány Péter c. fejezet, 211–247.)

Tagságai: 1977-től Fiatal Művészek Klubja, 1982-től 1988-ig a Magyar Írók József Attila Köre, majd Magyar Írók Szövetsége, 1988-tól a Magyar Demokrata Fórum (volt a Kulturális Bizottság vezetője, illetve pomázi elnök) 1991-től Kráter Műhely Egyesület (egyik alapítója, ügyvezető titkára, illetve 1999-től elnöke), 1994-től Magyar Köztársaság Művészeti Alapja és Magyar Alkotóművészek Egyesülete, 1996-tól Irodalmi Társaságok Szövetsége, később  Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Közössége (több éven át ügyvezető titkára, majd társelnöke), 1997-től a Magyar Újságírók Szövetsége (néhány évig az etikai bizottság tisztségviselője), 2003-tól FIDESZ–MPSZ, 2007-től Nemzeti Fórum Egyesület, 2009-től International Federation of Journalists, 2011-től a Pilis Kapuja TDM Egyesület (alapító alelnök) és  a Civil Egyeztető Tanács (CET), utóbbinak is egyik alapítója.

 

·  Turcsány Péter NÉVJEGYE

·  Turcsány Péter: Bemutatkozás (Rövid életrajz)

·  Szakmai önéletrajz

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap