56-ról négy tételben

Horváth Lajos, k, 10/23/2012 - 00:05

 

 

 

 

 

Megemlékező beszéd Fóton 2003. okt. 23-án

 

       Tisztelt Hölgyek és Urak! Kedves Fótiak!

       Engem ért ez a megtiszteltetés, hogy most beszédet mondhatok Önök előtt az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából. Némileg hitelesít engem erre az alkalomra, hogy 1956. okt. 24-én 8 óra 15 perckor sortűzben sebesültem a Honvédelmi Minisztérium előtt és hogy évek múlva történész-levéltáros lehettem, amire gyerekkoromtól készültem.
       Amikor végig gondoltam, hogy mit is mondhatnék a fóti ünnepen 56-ról, akkor négy tételbe rendeződtek alapvető ismereteim, lelkiismeretem szerint a dolgok.

1. A magyar nemzet ellenállási joga
      
A már 800 éve írásba foglalt magyar alkotmány, mely 1222-től veszi szerves fejlődését, ismerte az ellenállás jogát. Ezt röviden úgy tudjuk összefoglalni, hogy ha az uralkodó, az államfő, az államvezetés letér a törvényes útról, ha Magyarországnak, a magyar nemzetnek nem jó gazdája, ha nem gyarapítja, nem védelmezi kellőképpen, ha gondját nem viseli, ha fogyasztja, ha szegényíti stb., akkor jogos a kormány ellen az ellenállás, akár a fegyveres harc is és az nem eshet a hűtlenség vádja alá, mert az uralkodó, a kormány, az országvezetés megsértette a magyar nemzet ősi jogait és szabadságát.
       Az Arany Bullához képest hasonló alkotmányfejlődés Angliában következett be 1215-ben a Magna Chartában. E két alkotmány egymástól függetlenül hozta létre az un. ellenállási záradékot. A Magna Charta Földnélküli János jogtiprásaira vonatkozik, az Arany Bulla ettől fejlettebb, hiszen általánosságban tételezi a kormányzat jogtiprásait és az ellenállás jogát kiterjeszti II. András trónutódaira is.
       A Thököly-, a Rákóczi-féle szabadságharcok jogszerűen erre az ellenállási záradékra hivatkoztak ország-világ előtt, amikor a kuruc háborúk jogosságát kinyilvánították.
       Bizonyították, hogy a Habsburg uralkodók letértek a törvényesség útjáról és nem jó gazdái a magyar népnek.
       Kell-e bizonyítanunk itt és most, hogy a szovjet hódítás után 1948-ra kialakult Rákosi-féle kommunista diktatúra letért a törvényesség útjáról és nem jól sáfárkodott a magyar nép értékeivel, bizalmával, életével? Ugye, nem kell most bizonyítanunk.
       Tudja ezt mindenki, aki élt abban a világban és megőrizte józan eszét mostanáig.
       Ennek fényében jogos volt a magyar forradalom és szabadságharc 1956-ban.
       A magyar nemzet megelégelte Sztálin nevű zsarnoka és “legjobb tanítványainak” uralmát.
       A legfőbb zsarnok felett ítélt a nép, az ítélet halál volt és 1956. okt. 23-án az ítéletet végre is hajtották este, amikor ledöntöttük Sztálin szobrát Budapesten. Posztumusz zsarnokölés volt ez, mert Sztálin már halott volt, de rendszere még nem.

2. A forradalom
      
Az 1956-os forradalom a társadalmi rend igazságos helyreállítására tört fegyveresen, mert a kommunista diktatúra minden békés eszközt kivett a nemzet kezéből. Természetesen a szervesen fejlődött magyar alkotmány likvidálása után, a helyébe bevezetett sztálini típusú “alkotmány” nem tartalmazott semmilyen lehetőséget a jogos ellenállásra.
       Ez a forradalom, követeléseiből kitűnik, nem akarta a nagytőkéseket, nagybirtokosokat, a grófokat-bárókat visszahozni, mint amivel a Kádár-rendszerben 34 éven keresztül vádolták. Az 56-os felkelt nép úgy tudta, hogy képes felépíteni egy igazságos, szociális munkásállamot szovjetek nélkül, kommunisták nélkül, csak a Rákosi-Gerő féle klikket kell eltávolítani és a kommunista pártot az őt megillető helyre szorítani a többpárti parlamentális demokrácia keretei között.
       Egyetlen emberrel sem találkoztam 56-57-ben és később sem olyan valódi 56-ossal, aki a tőkés berendezkedésért ontotta volna vérét Budapest utcáin és vidéken.
       Az általános cél Magyarország felvirágoztatása volt, melyet lehetségesnek véltünk még a trianoni határokon belül is. Ehhez csak az kellett volna, hogy hagyjanak magunkra a hódítók.

3. A szabadságharc
      
A forradalom idegen hódító megszállta országban eddig még mindig szabadságharcba torkollott, hiszen a hódító hadsereg nem képes arra az önmegtartóztatásra, hogy ne lője szét, ne verje le azokat, akik az elnyomásukra kreált báb-rezsimet akarják eltávolítani és a saját kormányzatukat megalkotni.
       Lascsenko, a Székesfehérváron állomásozó Különleges Hadtest parancsnoka okt. 23-án este elérte a főváros határát és már mindenkire lövetett, aki csak mozgott. A fegyverre kelt magyar ifjúság természetesen visszalőtt. Ekkor a forradalom egyben szabadságharccá is lett.
       Pár nap múlva a szovjet hadsereg meghátrált és kivonult Budapestről, hogy sorait rendezze. Senki sem gondolta, hogy katonailag legyőzzük a szovjet hadsereget, de a hónap végére kialakult viszonylagos fegyvernyugvást úgy értelmeztük, hogy most a magyar és nemzetközi diplomáciáé lesz a szó a sorsunk megnyugtató elrendezésében.
       Tekintve a nemzetközi sajtót, rádiót, nem hittük volna, hogy a világ számottevő hatalmai szabadságharcunkban magunkra hagynak, elárulnak bennünket. Az USA kormánya szabadkezet adott a szovjeteknek Magyarországon. Ennek jegyében indult meg nov. 4-én hajnalban a szovjet támadás a törvényes magyar kormány és népe ellen.

4. A forradalom győzött
      
Pedig a forradalom győzött! A Nagy Imre-kormány a forradalom minden követelését magáévá tette, Nagy Imre maga a forradalom és szabadságharc őszinte vezetőjévé vált, bizonyság erre mártírhalála.
       A többpártrendszer kialakult, a választásokat rövidesen ki kellett volna írni.
       Az országban a nemzetőrség, a forradalmi honvédség, a gyárakban a munkástanácsok adták volna a garanciát a orradalom vívmányainak a megőrzésére, illetve a követelések végrehajtására. Kibontakozott egy szabad, független magyar köztársasági állam körvonala a lelkekben.
       Mindenki tudja, aki akkor élt, hogy a forradalom győzelmébe vetett hittel hétfőn /nov. 5./ az emberek elmentek volna dolgozni. Az újabb szovjet támadás, elözönlése az országnak, megsemmisítette a forradalmat, a függetlenséget, az álmainkat egy jobb, igazságosabb Magyarországról.
       Október 23. tehát győzelmi ünnep, mert a forradalom győzött. Ám közeledvén az un. rendszerváltás forgatókönyvének a megvalósítása, az MSZMP olyan bizalmas utasítást adott ki, hogy ha már nem lehet megakadályozni az 56-ra való emlékezést, ekkor halottak napját kell belőle csinálni, úgyis közel van okt. 6-hoz. Ezzel a halálfélelmet, a levertséget akarják konzerválni bennünk és a fiatalabb nemzedékeknek azt sugallni, hogy ne is gondoljanak ellenállásra, mert úgy járnak, mint elődeik 56-ban.
       Ha a forradalomnak köze van a gyászhoz, az kizárólag a nov. 4-én indult szovjet támadás és a Kádár-féle kommunista megtorlás következtében lehetséges.
       Feladatunk tehát 1956 dicsőséges forradalmának és szabadságharcának megőrzése, tisztaságának és örömünnepének a megtartása. Mély hálával köszönöm, hogy Fóton ezen a tisztességgel megtartott ünnepen részt vehettem.

 

Horváth Lajos

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap