8x6 is negyvennyolc

Orosz T Csaba, v, 01/21/2018 - 00:06

 

 

Csak az a  hatalmas pofám ne lett volna – gondolta Patay Géza amikor az ÁVÓ kihallgató szobájában már hatodszorra ütötték  szájon.

Még mindig csak sejtette, hogy kinek állhatott útjában. Az iskolában Rényiné volt az aki mindig ferde szemmel nézett a fiatal matematika tanárra. Szabad szájú  embernek tartotta Gézát aki nem átallott még Rákosi elvtárs szent fényképe alatt is viccelődni. Többször mondta neki, hogy Géza maga az Ávónál végzi! Mindig mosolygott amikor a struccnyakú idős hölgy kinyilatkozta a látomását. Lám most itt űl a debreceni épületben ahol a rettegett ÁVÓ tanyázott.

-          Hét-nyolc –számolta hangosan. a nagydarab verőlegény utasította erre, hogy számolja az „ajándékokat „ ahogy ő hívta a pofonokat.

-          - Na hol tartunk Patay? – kérdezte gúnyosan az ÁVÓ-s-

-          Jelentem alássan , nyolcszor hat az negyvennyolc! – mondta remegve Géza.

-          Negyvennyolc az hatszor nyolc! Mi a maga foglalkozása ember?

-          Matematika tanár vagyok , tiszt úr!- mondta félőn Géza. nem is tévedett hamar jött az áldás most két oldalról.

-          csak hogy meglegyen ötven,- mondta szinte bocsánatkérően a verőlegény. 

-          Különben is milyen tanár az olyan aki úgy mondja hogy 8x6 és nem érthetően 6x8. És lázadozunk, múltidézünk? Egy kis negyvennyolcas romantika? Azután meg leurazzuk a dolgozót? Hát miért feszíti az elvtárs? Olyan jól pofozok?

-          Igen azaz nem Tiszt elvtárs! – válaszolt a fiú. – jó a technika és erős, de engedelmével van nyolcas szorzótábla is.

-          Úgy, szóval szorzótábla? Arra mit írnak? – bőgte fenyegetően a nagy marha.

-          Az csak egy számolási mód, elvtárs! – nyögte Géza visszafojtva önkéntelenül feltörő kacaját.

-          Na lódulj tanár- dobta ki gúnyosan az elgyötört fiút az ajtó előtt álló foglárnak hajíítva.

-          Majd holnap eldalolod nekem, hogy miért is hoztak ide, -  röhögött utána tele szájjal.

Géza lassan csóválta dagadt fejét a cella magányában. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy 1956 nyarán még van olyan aki nem tud számolni és még nem hallott a szorzó tábláról. Pusztító hőség volt a kis levegőtlen cellában. Nem merte levenni az ingét, mert  tegnap is amikor benézett az őr ráüvöltött, hogy öltözzön fel mert nem népfürdőben van.

Másnap saját maga jött érte a nagydarab tiszt. Mint ahogy az őrtől hallotta, Bodnár elvtársnak hívták. kivételesen nem lökdöste végig a folyosón. Amikor a kihallgató szobába értek csak rámutatott a székre a tiszt és Géza ész nélkül ült le a kényelmetlen tákolmányra.

Bodnár elé állt és szinte barátságosan megkérdezte

-          Na szóval tanár, miért is hoztak be téged?

-          Nem tudom jelentem tisztelettel- mondta Géza és behúzta a nyakát. De a várt ütés elmaradt.

-          Ismersz egy idegesítő vénasszonyt a z iskoládban, tanár?- kérdezte gúnyosan. Géza bólintott-

-          Na ő járt itt a minap és informálta a hadnagy elvtársat hogy te szervezkedni szoktál az iskolában és hangosan uszítasz Rákosi elvtárs ellen és Sztálin elvtársat sem tiszteled.

-          De hát ez hazugság!- bukott ki Gézából önkéntelenül

-          Nyilván! . röhögött az őriás – és te soha nem is jártál az iskolában!- folytatta kuncogva.

-          A hadnagy elvtárs hisz neki és most el kell mondanod, hogy kik a társaid az iskolában!

Géza nem felelt, erre nem lehetett mit mondani. Azt tudta, hogy Rényiné bigott kommunista és régi ellenálló, de azt nem is álmodta hogy feljelenti egy két viccért. Csak csóválta a fejét és félve nézett fel a nagydarab fickóra. Ekkor hihetetlen dolog történt. Bodnár elvtárs halkan megszólalt.

-          Gondolkodtam én tanár! – mondta – igazad lehet neked, hogy 8x6 is ugyanannyi mint 6x8 csak valahogy mindig megfordítom itt a fejemben különben nem megy. És ott az a tábla. nem is tudtam, hogy van effajta készség. Már tudom miért nem mehettem a tiszthelyettes képzőbe és miért vagyok már tíz éve szakaszvezető. Tanítsd meg nekem a táblát tanár! Cserébe én kevesebbet ütlek! Mert ütni azt kell, ezt te is beláthatod.

-          Géza elmosolyodott a hatalmas ember zavarát látva.

-          Bodnár elvtárs, ha nem ütsz sokat akkor én vállalom a dolgot.

-          Nem ütök ígérem, még kiverném a fejedből azt a fenenagy tudományt!

Így esett, hogy Géza a reggeli három pofon után egész délelőtt tanította Bodnárt a szorzó táblára. Bodnár hálás volt és néha még egy kiflit is hozott a fiúnak. Ütni is éppen csak annyit ütötte, hogy látható nyoma legyen. Ekkor már a bebörtönzöttek szabályos , tervszerű gyötrése folyt. 1956 október huszadikát írták. Egy napon  amikor Géza már két hónapja volt benn, különös idegességet  vett észre a fogvatartóin. Még Bodnárnak sem volt kedve tanulni. Csak állt és bámult k i  a felső ablakon. Kintről is szokatlan hangok szűrődtek be. Kiabálás, és tömegek zúgása hallatszott be.

-          Most nekem főbe kellene lőnöm téged Tanár! Ez a parancs, de én is ember vagyok és tudok már számolni. Ezért most ne haragudj meg ! – Ekkor hatalmas ütés érte Géza tarkóját. Elájult mielőtt belegondolt volna hogy miért is kapta.

 Kinn az utcán tért magához egy tábori ágyon. Körülötte izgatott fiatalok szaladgáltak és egyetlen szó járt körbe lázasan :  FORRADALOM!

Géza nem tudta, hogy hogyan került ide. Egy fiatal orvosi egyetemista mondta  neki hogy  itt találták a szemét között kidobva véresen és már azt hitték, hogy ő is az ÁVO sok egyik szétvert holt áldozata. Azután motyogni kezdett ezért idehozták a kötözőhelyre.

-          Most forradalom van testvér, ledúrjuk a komcsikat és utána az Amcsik segítségével új rend lesz.

-          Majd biztosan hagyják , hogy megcsináljátok a forradalmat, - mondta Géza hitetlenül.

-          Mondom, az amcsik velünk vannak,  - duruzsolta a szemüveges fiú – Most pedig ha tudsz járni , gyere az osztag vezetőjéhez jelentkezni!

-          Géza követte az izgatott fiút és egy kis szobába mentek a Dóczy gimnáziumban. Hatalmas meglepetésére egy húszéves forma fiatal egyetemista volt az osztag vezetője.

-          Jó hogy jössz komám , - mondta neki a fegyveres fiatal . – Mit is csináltál te a forradalom előtt? Mielőtt az ÁVO elkapott?

-          Tanár volt! Matematika – szólalt meg a parancsnok háta mögül egy jól ismert hang

-          Ugye drága kolléga? – Géza elhűlve nézte az asztaltól felálló negédesen mosolygó Rényinét.

-          Marika a mi jótevőnk – mondta az egyetemista felkelő -  Az első, pillanatban csatlakozott hozzánk és azóta segíti harcunkat. – magyarázta.

-          De hiszen… hiszen ő volt….!! dadogta Géza

-          A legjobb kolléganője, igaz Gézuka?- fejezte be a mondatot a tanárnő.

Géza rájött, hogy itt most hiába is vádolja meg a nőt, úgysem hisznek neki. Ezért azt kérdezte a parancsnoktól hogy.

-          MI lesz a dolgom?

-          Te fogod az utcán összeverődő harcosokat koordinálni , ha vállalod testvér!

-          Természetesen – mondta Géza és ránevetett a fiúra.

-          Hozz neki egy PPS-t – utasította az orvostanhallgatót a vezér – már fegyvereink is vannak. – Nézett büszkén Gézára. – Ha rajtad van egy ilyen, akkor hitelesebb vagy a diákok előtt. Ellenállás nem nagyon van. Az ÁVOsok elszeleltek. ha látsz egyet is ne habozz használni!

Géza csak 25-én ért rá eszmélni. Addig a gimnázium előtt jelentkező forradalmárokat osztotta be az összeírásra. Egy reggel kinn állt az utcán és kiabálva próbálta sorba rendezni a diákokat.

-          Álljatok  bajtársak nyolcas sorokba, minden asztal előtt lehet jelentkezni. Hányan vagytok valaki számolja meg így könnyű ha sorokban álltok! Tehát?

-          Nyolcszor hat az pontosan negyvennyolc ember bajtárs!  - dörmögte valaki a háta mögött. Megdöbbenve megfordult és egyenesen Bodnár elvtárs ra nézett fel.

-          Maga? maga mit keres itt?

-          Én csak erre jártam tanár úr! – nézett félve a fiúra Bodnár. Most az ő szemében volt rettegés. A parancsnok észrevette hogy a két ember merőn bámulja egymást. Odasietett és megkérdezte Gézát

-          Valami baj van bajtárs? – Úgy nézel ki mint aki szellemet lát. – Géza hebegve fordult a fiúhoz és azt mondta.

-          Igen testvér szellemet, - és visszanézve a nagy ember szemeibe, így folytatta- Ő Bodnár őrmester az egykori kiképző tisztem  a seregből.

-          Hozott isten őrmester úr! – mondta a parancsnok és hátba verte a meghökkent embert – segítesz harcosokat faragni?  kérdezte nevetve-

-          Nyolcszor hat újonc, azaz negyvennyolc ember kiképzésre jelentkezik parancsok úr! – jelentette nevetve  Bodnár és hálásan nézett Gézára.

Bodnár István Őrmester a forradalom utáni megtorlások első áldozata volt. Saját egykori kollégái verték halálra. Rényi Béláné Marika pedig a kommunista érdemeire való tekintettel 1957 szeptemberében megyei tanfelügyelő lett. Géza sorsáról nincsenek feljegyzések.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap