Ady és Babits

Bodó János, cs, 07/09/2015 - 00:16

 

Kaffka Margit ezt írja, az indulása előtti évekre emlékezvén:
”Akkor még Ady nem zúgatta szavát, s Babits sem tűzte verseinek csodás aranyhímét”.
Mennyire találó jellemzése ez a két nagyszerű embernek, a magyar irodalom eget verő csúcsai közt is kimagasló költőnek! Petőfi, Arany János társaságában a magyar költészet legnagyobbjai közé tartoznak mindenkor, függetlenül a politikai széljárástól, a divattól és az ehhez hasonló körülményektől. Az egy kicsit is magára adó magyar embernek annyi mindent elmond a költészetük, hogy ennek nem tudása komoly hiányosságot jelenthet az illető személyiségében, műveltségében és magyarsága fajsúlyosságát illetően.
De vajon mit tud a ma embere ezekről a költőkről, tud-e egyáltalán valamit?
A kommunizmus mindent eltörlő évtizedei után hol áll a magyar ember a magyarságával, az internacionalizmus halálosan komolyan vett, semmit mondó eszméi után? Az oláhok, a tótok s a többi náció a nacionál-kommunizmust építették, csak a mi vezetőink voltak a végsőkig talpnyalók ebben a kérdésben is, és ez a körülmény kihatott a mai nemzedék nemzet-tudatának állapotára. A zsidók, cigányok, homoszexuálisok és az egyéb csoportok sokkal fontosabbak voltak, mint a magyarság, a magyar ember védelme, a magyar kultúra ápolása. Ma is ez a helyzet, ha más okból kifolyólag is. A "liberális" média nem csak a magyarság kárára pöffeszkedik, hanem a magyar gyökerű kultúra kiirtását is zászlajára tűzte. A kereskedelmi tévéket jó érzésű ember már nem is nézi, mert rögvest hányingere támad.
Igazi értékek süllyednek el, és vele együtt Ady és Babits is.
Talán Ady a szerencsésebb ebből a szempontból, ha másért nem, szerelmi lírájáért valami ködlik a ma emberének. A Héja nász az avaron, még a mai, szex-centrikus médiánk által megnyomorított lelkű magyar embereknek is talán elmond valamit. Valamit, ami nem fogyasztható karosszékben ülve, csiot ropogtatva.
Meg talán forradalmat sürgető alkotásaira is emlékszik a már derékhadba érő nemzedék. A kommunista rezsim nem nagyon tudott mit kezdeni Adyval, de izzó hevületű forradalmi versei alkalmasnak látszottak az ifjúság manipulálására, a szocialista hazafiság eszméjének propagálására. Ő, aki nem érhette meg a nép igazi forradalmát, talán jobb is, hogy nem szenvedte végig a "Tanácsköztársaság" Kun Béla csinálta "forradalmát", mert a szíve szakadt volna meg a magyar nép kezdődő vesszőfutásán, a Trianonba torkolló haláltusáján. 
Babits épp ellenkezőleg, ő az elrettentő példa volt, a larpurlarizmus élharcosa, a polgári dekadencia megtestesítője. Őt egyenesen nemkívánatos személynek kijáró titulussal látták el, és csak azért tanították, hogy lássa az ifjúság az elrettentő példát, íme, a polgári, t.i. reakciós, dekadens irodalom díszpéldánya, ő az, akit kerülni kell! Csak a bátrabb tanárok mertek a mélyebbre ásó szemléletmódjukkal rávilágítani a "Jónás könyve" máig példátlan mélységű eszmeiségére, az "Esti kérdés" utolérhetetlen bájosságára rámutatni, az ifjúság figyelmét felhívni. Igaz, fájdalmas konfliktusa József Attilával nevetség tárgyává tette őt, a rendszer ideológiai röhögésbe kezdett az "Egy költőre" című József Attila vers kapcsán. Milyen szomorú tévedése ez mindnyájunk szeretett Attilájának, a drága nagyságnak!
Mennyi ostobaságot kellett elszenvedni irodalom tanítás-tanulás címén a kommunista rezsim ukázai miatt! Csak az Isten tudja megmondani, milyen kár érte a tanuló ifjúságot a pártos tanítási eszme által. Azt pedig szomorúan konstatálhatjuk, hogy a hazafias szellem milyen iszonyú veszteséget szenvedett már!
Igaz, aki akarta, megtalálta Adyt és Babitsot, és aki megtalálta, az sokat nyert az irodalom-látásban, emberségben, magyarságban és műveltségben egyaránt!
Ady és Babits nagyon különbözött eszmei, emberi habitusban egymástól, de egyek voltak a nagyságban, a magyarságban. 
Igazi példaképek lehetnek a ma ifjúságának.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap