Agglegényképző 1.Epizód - Csapat van… Hol a terv? 1. részlet

Petrusák János, cs, 10/01/2015 - 00:18

1. BELSŐ, FANDOR SZOBÁJA - NAPPAL

A SZOBA ÁTLAGOS, LEHET GONDOLNI, KÖRÜLÖTTE A HÁZ IS OLYAN. MEG A VÁROS. 

A függönyök közötti résen fénycsík kúszik be, akár a kígyó. Tekergőzik egyet, le a szőnyegre, majd fel egy székre, onnan pedig az ágyra kúszik. 

MEGTORPAN A KAMERA

Tovább megy a kamera a fénnyel együtt a lábon, amely kitakarva van. Női láb. 

NARRÁTOR

Hosszúkás, keskeny, szépen manikűrözött, de nem festett körmű lábfej, kissé kényes, gyengécske, nem szalag mellett álláshoz teremtett; a boka nem boka, hanem ennivaló kis bokácska, akár egy bakfisé, csókolgatós prototípus — még a nap is ezt teszi!; a comb meg, ó, hah, jaj ne!; itt már a nap is becsukja a szemét. A szemét!

BEGURUL EGY SÁRGA, VASKOS KARIKA, BENNE 16-OS SZÁM. GURUL, MINDENT ELTAKAR, MAJD MEGÁLL KÖZÉPEN. 

FANDOR

(bosszúsan kiáltva)

Na ne!

Erre a fény visszatér.

A KARIKA ELPUKKAN. 

A fény megint lát-láttat. Női lábakon, testrészeken simogat végig.

NARRÁTOR

De várjunk csak! És számoljunk! Itt egy-kettő-három láb van! Mennyire lehet szép egy három lábú nő?! Még talán egy három lábú virágállvány, lábas, asztalka vagy akármi, de egy nő?! Az nő, és sosem csak így, akármi! A fény látja, jól látott, vagy mégsem... Nem tud számolni! Nem három, hanem: öt, hat, tíz... mennyi láb is ez egyszerre? Méghozzá nem csak láb, pedig azok is mind gyönyörűek, hanem van itt popsi, kerekecske, meg hasi, ilyen, olyan, percinges, anélküli, kissé kidudorodó, meg egészen lapos is, mell, juj, az is különféle, egész készlet belőle, kicsi, hegyes, lapos, szép rózsás bimbóval, aztán láthatóan szilikon-csodás, egy meg... 

A képen egy férfias mellkas. Nagyon semmi. Ez végre már csúnya. Szőrös is. 

(csengőszó)

(dübörögnek ezután, nagyon, talán ajtót, talán dobot ver valaki.)

Mozdul minden: mozdul a fény, már sok van, és mozdul itt és ott is, mindenütt forogni, mozogni, kígyózni kezd — vonaglani kéjjel is, ha az jobban tetszik — a sok test. Szép, féltett kincsdomb is villan, abból is ilyen is, olyan is.

VERES ARCCAL TÉNYLEG BEJÖN A 18-AS KARIKA.

A vörös karikát egy szép női láb kirúgja a képből.

(csörömpölés)

Fandor, a szőrös mell tulajdonosa már ül ágyában, és álmosan, értetlen néz körül.

(csengő szól, az ajtót verik)

Körülnéz a férfi, ettől, vagy a csengőszótól a lányok semmibe tűnnek. Álmai ködébe. 

Fandor bosszúsan int.

FANDOR

(üvöltve)

Jóóó! Van má'...

Fandor kiugrik ágyából (csíkos pizsama alsó rajta), és kifelé megy. Rövidke folyosós apró lakás. Egyemberes. 

Menet közben álmai női, a konyhaajtónál, a fürdőből jövet, itt-meg ott megelevenednek. De ahogy Fandor odaér, mind eltűnnek. 

Fandor felrántja a bejárati ajtót.

Kint nem egy ember van, hanem egy nagy csapat lány, szépek, vihogósak. 

FANDOR

(vigyorogva)

Szi, sziasztok!

 

(csengő már nem szól, beáll a nagy csend)

Eltűnnek a lányok, és helyettük egy idős néni áll az ajtóban. 

A néni (Mama, Fandor mamája) döbbenten néz.

MAMA

Mit vigyorogsz így az anyádra?! És hol látsz itt rajtam kívül mást is?

A MAMA lehajol, és két kezébe fogja a lábánál álló kosarakat. Nyög is diszkréten, ahogy a fiára néz. 

MAMA

Engedj, Misikém.

NARRÁTOR

Úgy, Mamának Misikém! Amikor mindenkinek, kölyök kortól Fandor vagyok. Ez az én becsületes, kalandoros, álmodozós nevem...

MAMA

(szomorúan néz fiára)

Már megint álmodoztál, mi?

FANDOR

De Anya...!

MAMA

Ne vitázz anyáddal! Az anya látja az ilyet, mi van a fiával...

(nagy-nagy, világmegrendítő sóhaj)

Az álomból nem lesz gyerek... Csak ne csóváld a fejed! Ott voltál te valamikor is a biológia órán?

MAMA birtokba veszi a lakást. Mindenhova benéz, beszimatol. Viharzik és fejet csóvál. 

MAMA

Fiam, fiam... Mi lesz így veled? 

Fandor becsukja az ajtót és a Mama után kullog.

FANDOR

Velem? 

MAMA

Veled! Érted te, hogy ne értenéd! Hát mit keresel te itt?

FANDOR

Ez a lakásom. Az enyém!

MAMA

(fiára mered, aztán zsebkendőt rántva törülni kezdi szemét)

Mi vettük, szegény apáddal neked. Hitte ő is, itt majd

(megcsuklik, és egészen síróssá lesz a hang)

fészket raksz... És tessék!

FANDOR

(háborogva)

Anya! Hát mi vagyok én? Tojós galamb?

Mama leereszti szeméről a kendőt. Jól, (jó szúrós tekintettel) néz fiára.

MAMA

Anyáddal szájalsz, vagy az apád emlékével? Nekünk ilyen korodban már... már egy gyerekünk, te megvoltál... óvodában. Vagy nem! Így már, ahogy te, harminc...

FANDOR

Ki ne mondd!

MAMA

Ennyi évesen már mi iskolába járattunk téged.

FANDOR

És? Most mi legyen velem?

Mama nagyokat sóhajtozik.

FANDOR

(felemeli mind a két kezét)

Jó, legyen! Felakasztom magam!

MAMA

Hogy mondhatsz ilyet? Még több fájdalmat okoznál, szegény, öreg anyádnak?

FANDOR

Mama...

(akar, vagy inkább akarna a vénfiú puszit adni a mamának)

Szeretlek.

MAMA

(szeme csillog, de már nem a könnytől)

Van egy lány, most költözött oda, mármint a bérházba hozzánk...

Fandor annyira hátra lép, hogy már ezzel majdnem behátrál a mellékhelyiségbe.

FANDOR

Anya! Ne!

MAMA

Alacsonyka, igaz.

(végigméri fiát)

Fele akkora lehet, mint te, de hát a méret nem számít, ezt te is tudod. 

Fandor magára tekint. Háló alsójára, oda, ami alatt a meleg miatt nincs most még egy textilréteg.

Mama a fiába karol. Duruzsol.

MAMA

(egyre gyorsuló iramban mondja)

Lényeg, hogy jól megértsétek majd egymást. 

(anyai határozottsággal)

Meg fogjátok érteni! Ő, barna... mint te voltál, mert te már őszült, és látom, kopaszodsz is, itt, kicsi fiam, elöl. Ő... Mármint Juditka, viszont nem! Olyan harmincas, hozzád illő. Lapos, de legalább nő. Hogy egy kicsit bandzsít? De csak akkor, ha mosolyog. Vagy ha beszél. De nem kell egy asszonynak mindig mosolyognia vagy beszélnie!

Mama szusszant és reményteljesen néz fiára.

Fandor kihúzza magát. Ki a gerincét, és ki karját is anyja szorításából.

FANDOR

A-nya-a-a!

Mama toppant.

MAMA

Akkor maradj magnak! De ha majd beteg leszel és öreg, én aztán nem foglak ápolni!

FANDOR

Erre kell egy nő? Erre jó egy ápolónő is.

Mama legyint, és a kosarak felé fordul. Elég kedvetlen.

MAMA

Neked hoztam. Mind. Bár nem érdemelsz meg semmit! Mondd...

(fia felé perdül)

miért csinálod ezt velem? Miért gyötörsz, gúnyolsz engem, mikor én csak a te javadat akarom?

FANDOR

Anya! Még nem találtam meg az igazit!

MAMA

Ezt a lányok szokták mondani... Az egészen vén lányok.

FANDOR

De tényleg!

MAMA

Hiszek neked, kicsi fiam, de higgyél te is anyádnak! 

(gyengéden megsimogatja fia arcát)

Hogyan találnád meg az igazit, ha egyszer soha nem keresed?

FANDOR

(anyjától elfordulva)

Kerestem...

MAMA

Múlt időben? Ez nem jó idő...

FANDOR

Keresem, na...

MAMA

Ezt csak úgy mondod. Tizenhat éves korodig tényleg keres... -géltél, de azóta egyre csak álmodozol itt nekem. Látom én. Nézzél már anyád öreg szemeibe!

Fandor elfordul, és indul vissza a szoba felé. A lányok, akikkel álmodott, elreppentek. Magányos, gyűrött ággyal várja hát csak a szoba. Pedig franciaágy terpeszkedik középen. Szomorú!

Mama Fandor után megy. Szétrántja a függönyöket, hogy legyen fény, és ne álom. Majd a gyűrött ágyat rendezi.

FANDOR

Hagyd. Amiért jöttél, elmondtad. Igen...

(felüvölt)

egy nagy rakás barom vagyok.

MAMA

Nem. Csak olyan gyerek vagy még... még mindig az én kicsi fiam.

Fandor emeli a lábát, hogy bele rúgjon a szemtelen ágyba, de lemond róla.

FANDOR

Anya, miért vagyok én ilyen szerencsétlen? 

MAMA

Kisfiam! Ilyet mondani magadról...

(legyint)

Kezed-lábad-fejed megvan, nem is vagy beteg. Hát akkor miért lennél szerencsétlen? Ott van, mondjuk, az a lány is. Milyen az egy lánynak, harminc évesen, és még férj, sőt komoly barát nélkül? Neki aztán sokkalta rosszabb, hidd el nekem. Ő pedig, lásd, mégis remél. 

(nagy bólogatás)

Már beszéltem is neki rólad!

FANDOR

De,Anya! Kérlek...

Mama a fiánál terem. Maga felé fordítja és kezébe veszi (no még nem sorsát), csak a fejét. Reccsen is az a nem sokat tornázó nyak.

MAMA

Akarj! És változtass! Mert nem lesz már rá időd. A lehetőség máris kevés. De van, és ezt vedd észre. 

Fandor hallgat. Mama kényszeríti, hogy a szemébe nézzen, aztán, mert a Mama mosolyog, hát már Fandornak is mosolyognia kell. Erre puszit nyom Mama a fia homlokára.

MAMA

Kicsi szentem! Tudod, hogy jót akarok neked. De igaz is, miért nem vagy te ma iskolában?

FANDOR

Május van.

MAMA

Május?! Az még a tanév része!

FANDOR

Anya, május. Érettségi.

MAMA

És, akkor már nincs iskola?

FANDOR

Életvitelből nincs érettségizőnk, se háztartás-ökonómiából. Felügyelő tanárnak sem osztottak be, azért...

MAMA

Mert olyan jó a szíved, azért! Így sosem lesz neked hites feleséged, de még csak egy rendes, igazi barátnéd se! A lányok közül egy se szereti a nyámnyila hülyéket. Kemény világ van, kicsi fiam. A férfinak keménynek kell lennie, mindenkor keménynek... és nem csak ott.  A nő azt akarja, védje meg őt a férfija.

FANDOR

Látom én, milyen nagy marha állat hapsik legyeskednek a legjobb lányok körül. És azt hiszik a kis marhák, az a szerelem, hogy mindennap jól megagyalják, és persze rendesre meg is basszák őket!

MAMA

Hogy beszélsz te anyád előtt? Ezt tanulod az iskolában?

FANDOR

Na, zárjuk le ezt. Most három napom van, míg tart az érettségi...

MAMA

Addig bemutatlak annak a lánynak! Beszéltem sok szépet...

 

FANDOR

(kiáltva)

Anya-a-a! Ideges, fáradt, frusztrált, nyugtalan vagyok. Nem, még nem emós vagy szimplán csak depressziós... De attól még nagyon ki lehetek bukva. 

MAMA

Mitől te? Senkire sincs gondod! Se kutyád, se macskád, de még csak... csa-a-ak egy aranyhalad sincs!

Fandor a kedves Mamát az ajtó felé fordítja.

FANDOR

Jó. Veszek egyet, mármint aranyhalat. Aztán lesz hozzá három kívánságom: egy feleség, egy család, egy gyerek. Megfelel ez így neked?

MAMA

Kisfiam, te tényleg fáradt lehetsz.

FANDOR

Igen, és egyedül akarok tovább fáradni!

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap