Ajándék

Kalász István, szo, 07/05/2014 - 00:11

Hosszú, esős, egészen szeles nap után álltam félhibbantan a lakásajtó előtt és a félsötétben épp a kulcsot keresgéltem, amikor a szomszéd, az öregember előjött a lakásából, és mondta, délelőtt leadtak nála egy csomagot. Magának. A születésnapjára. Mondtam az öregnek, nincs születésnapom, ez hülyeség, kilenc hónap addig még, de az öreg vicsorgott, ez őt nem érdekli, nekem hozták, harminc pénzt fizetett ki, és ezt a pénzt kéri tőlem. Rendben, mondtam, adtam az öregnek a pénzt, hozta a csomagot, én meg bevittem a lakásba. A csomagon nem volt feladó, csak annyi állt rajta: „Veszélyes, de boldogságot hoz neked!”, és hogy hét nap múlva nyissam csak fel. Addig viszont tartsam meleg helyen. A világ tele hülyékkel, gondoltam, miért ne? Miért ne szórakozzunk? Miért ne legyen meglepetés? Izgalom? Veszély? És gyáva vagyok? Nem vagyok az. Betettem a csomagot a konyhába, teltek a napok, esténként néha könnyedén belerúgtam, hogy na-mi-van-benned? , de a csomag csak lapult a polc mellett. Aztán a nyolcadik nap reggelén neszezést, zörgést hallottam, a csomagból  jött, kinyitottam, és egy széttört tojás mellett állatkát találtam. Kicsi, prémes, enyhén büdös állatkát. Hegyes orral, fülekkel, fekete szemmel. Vinnyogott, mutogatta tűhegyes fogait, láthatóan éhes volt. Kerestem egy kartondobozt, beletettem, adtam neki almát, vizet. Néhány órával később ránéztem, a víz eltűnt, az almát nem ette meg, ezek szerint, gondoltam, húst eszel drága, akárcsak én, így tettem be neki némi sonkát. Azonnal felfalta. Később leguggoltam mellé, néztem egy ideig, ő szuszogott,láthatóan pihent, én meg azon töprengtem, mi lehet ez az állat? Patkány? Afrikai gigaegér? Erszényes ausztrál yeti-keverék? Ugró, de karmos sün? Kutya? Elfajzott tengeri malac?

Végül is mindegy, gondoltam másnap reggel, ide senki sem hívott, igen, ezt mondtam neki megvetően a dobozba, meg azt, hogy az élet nem a gyengéké, harcolnia kell, ha élni akar, aztán mentem a dolgomra, ki az undok, nyirkos világba. És a világban loholtam, könyörögtem, hízelegtem, tapostam, irodákban álltam, nem gondoltam az állatra, csak este, hazaérkezésem után jutott eszembe: van nekem egy fekete állatom. A dobozban. Nem vagyok egyedül. Megnéztem, ott volt a kartondobozban, onnan nézett rám esdeklőn, adtam neki sonkát, és ő befalta. Gyorsan mindent a doboz alján.

Aztán aludt megint. Másnap reggel megint kapott sonkát, vinnyogva, mohón be falta azt is, majd felnézett. És nekem ekkor jutott eszembe: ketrec kell neki. Tágas, erős, szép ketrecet kell vennem. Hogy kilásson, élhessen jobban, elégedettebben. Aznap este már a ketrecben üldögélt. A konyhában. Onnan vinnyogott, nyüszített. Ugatott? A fene tudja, milyen hangokat adott, de végül is legyen: ugatott. Idegesítően élesen, így kimentem hozzá, ő vicsorgott rám, egyenesen a szemembe nézett, én meg arra gondoltam, hideg a konyha.

Ezért akarja, hogy vigyem be. Be a szobába. És tegyem a kanapé mellé. Így betettem a kanapé mellé a ketrecet, és együtt néztük a filmet. A film gyilkosról szólt, a férfi egyedül lakott a külvárosban, sokat ivott, nem borotválkozott, egyre nézte magát a tükörben. Éjjel éles késsel ment szőke nők után a sötét utcán, borotvapengével vágott át nyaki ütőeret, kalapáccsal ütött ijedt arcokba. És az állatom a ketrecben? Nézte a filmet, kurrogott, akár egy madár. Billegett is hozzá. Te gonosz vagy, mondtam spontán,ő erre rám röhögött ugatva. Vagy ugatva röhögött és ugrált hozzá? Nem is tudom. Átkapcsoltam egy másik adóra, azon szerelmes film ment; tengerpart, lebukó nap, férfi és nő lengedező hajjal, zúgó zene, és az állat felvonított. A zene zavar, kérdeztem, de ő csak üvöltött tovább. Loki legyen a neved, mondtam, majd visszakapcsoltam a távirányítóval a gyilkoshoz, ő pedig, ekkor már Lokiként, elcsöndesedett, bevonult a ketrec sarkába, befészkelte magát a vattába, és halkan zümmögve elaludt. Én pedig nevettem, nagyon nevettem, miközben a képernyőn a gyilkos mosolyogva folytatta dolgát egy fürdőszobában. Hétvégén nagyobb ketrecet vettem neki, Loki nőtt, erősödött, egyre inkább egy kistestű, izmos, elfajzott kutyára emlékeztetett, én meg telefonálni kezdtem az ismerősöknek, főleg ex nőket hívtam fel, tudni akartam, ki adta le nálam a csomagot? És ilyeneket hallottam a kagylóból: van pofád, te szemét, nagyon szemét vagy, megérdemled te…, miért nem hívtál soha, jó ötlet, rohadj meg, szemétláda! És miközben telefonáltam, ömlött rám a múlt dühe, a méreg, a fröcsögő és fortélyos gyűlölet, Loki vidáman ült a ketrecében, és egy labdával játszott. Egészen addig, amíg egy lány azt mondta halkan, még szeret, nem tud elfelejteni, megbocsát, igen, ekkor Loki felborzolta szőrét és üvölteni kezdett.
Tehát rossz ember vagyok, mondtam neki aznap este, értem már, hogyan is működsz te, de ez azért nem esik jól. Loki figyelmesen nézett. Ha jó ember lennék, haragudnál rám? Loki nézett rám közömbös pofával. Szerinted, amit szabad, az helyes? Loki nézett tovább közömbös pofával. Az akaratnak, szerinted, mi köze a vágyhoz? És az értelemhez? He? Te dög! Te szemét, rohadt dög, üvöltöttem, és Loki hörögve felnevetett hegyes fogaival. Mi a rossz? Mi a gonosz? Aminek nem szabad megtörténnie soha. Hajnalban ezt suttogtam magamnak a fürdőszobában. Igen, kicsit féltem. Hogy mivé válik ez az egész? Aztán mégis nevettem bizakodva, és mert Loki még aludt, kisurrantam, mentem hát dolgozni. Miután a poros, hideg városban rásóztam az emberekre jó pár szerződést, pénzt kerestem, hazamentem. Az előszobában Loki ugrott elém, míg odavoltam, kinyitotta a ketrecet. Napköz ben rápisilt a szőnyegre, széttépett néhány könyvet, többek között – ez nem lepett meg – a verses antológiákat marcangolta apróra és egy másik könyvet ezer miszlikre. A szeretetről. A krimiket hagyta, a láncfűrészes novellákat a sorozatgyilkosról, a börze folyóiratokat nem bántotta. Istenem, térdeltem le, mit művelsz, kérdeztem, és ő abban a pillanatban eltűnt a szekrény mögött. Félsz, üvöltöttem, mire Loki felvihogott a szekrény mögül. Tudod-e, hogy egy kés csak akkor jó tompán, ha gyerek játszik vele, ordítottam tovább, lestem a sötétbe, ő meg csak nevetett. És mi a jó? Jó, ha eljön szombat este egy nő. Szépen, illatosan áll az ajtóban, mosolyog, félénken körülnéz a lakásban, halkan megkérdezi, leülhet-e. Oda? A fotelbe? És teát kér tejjel. Megkérdezi, milyen volt a hetem. Ez jó. És jó volt az is, amikor arról beszéltünk, hogy micsoda szégyen embereknek eladni silány vackot, szerződést, de az már nem volt jó, hogy amikor félénken átöleltem a nőt, Loki ordítani kezdett.

Igen, Loki felüvöltött, rohangált le-föl a függönyön, a falon, át a bútoron, cikázott ide-oda, végül hörögve kifutott a szobából, és oszló tetemre emlékeztető bűzt hagyott maga után. A sápadt nő hebegett, ment, hívlak, rebegte a lépcsőházból, igen, ez is jó volt, hogy elment végül. Utána kerestem Lokit, kergettem, dobáltam tárgyakkal, végül elkaptam, ő megharapott, a kezem vérzett, kergettem tovább. Végül elestem a konyhában, bevertem a vállamat, ki kellett hívnom a mentőt. Mi a jó? Ki tudja ezt megmondani, feküdtem az ágyban, a bordám megrepedt, és azt üvöltöttem, hogy: a rossz az emberi akarat ferdülése. És elegem van! Élni akarok, csak ennyit kérek az élettől! Élni! Másnap délben másik nő jött, ápollak majd, mondta kedvesen, főzött teát, tett bele mézet, igazgatta a párnát, kérdezte, mit tehet, és miért élek egyedül. Loki meg előjött, a nő ölébe ült, a nő simogatta, én pedig nem tudtam, mit tegyek, mert arra gondoltam, a szép nő mosolyog rám, Loki törleszkedik, és nem tudom, mi a jó, mi a rossz.
Másnap este megittam egy üveg bort, Lokit beraktam egy táskába, dúdolva lesétáltam a folyóhoz, és a hídról a sötét, jeges víz be dobtam. Aztán hazamentem. Leültem a sötét, csöndes szobában, és arra gondoltam, valamit elveszítettem. Mert már soha, de soha nem tudom meg, mi a Rossz? És más sem tudja meg, mi a Jó? Aztán ittam tovább. Másnap délelőtt ébredtem fel, vasárnap volt, misére harangoztak, a fürdőkádban tojások fehérlettek, mellettük ez állt egy papíron: Ha jót akarsz, ezeket küldd tovább.

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap