Áldozat (Nagyszombat)

Kondra Katalin, szo, 04/15/2017 - 00:14

Különleges ember volt Kálmán Están. Szülői Istvánnak kereszteltették, de ő az Estánt részesítette előnyben, s mint „ősmagyar” nevet büszkén viselte. A falubeliek furcsállották viselkedését, mert az öreg egyedüliként állt ellent az új idők szeleinek és úton útfélen gyakran mondogatta, hogy essen a nyavalya azokba, akik az új politikát csinálják. Ő bizony nem vesz részt benne. Mások bezzeg nem voltak olyan állhatatosak. A békesség kedvéért úgy cselekedtek, hogy a kecske is jóllakjon, és ők se vesszenek éhen. Voltak, akik csak bólogattak, mások szó nélkül átadták javaik egy részét a behajtóknak s még románul is megtanultak, hogy könnyebben szót értsenek az ellenséggel, akinek aztán a kinyújtott becsületes kéz sem volt elég. Lassacskán elhalkult a magyar szó, elapadt a nóta. A kocsmákban a virtus helyét átvette a kesergő. A falvak jelentéssel bíró nevei, nevetségesen hangzó szavakra cserélődtek a helységet jelző táblákon és tilos lett mind a magyar, mind a székely zászló lobogtatása. Kálmán Están először csak betege lett eme változásoknak, aztán a Húsvétot megelőző napokban megzavarodott. Betegségére az orvos ágy- és mindenféle nyugalmat előírt, adott még néhány komolynak tűnő gyógyszert, mert anélkül nem igazi beteg a beteg. Az asszonynak a kapuban mondta csak meg, hogy az embere szíve megszakadni készül. —Vigyázzon rá, nehogy felingerelje magát. Egyebet nemigen tehetünk. Póli néni vigyázott, nehogy valami megzavarja Están bá lelkét. A rádiót némán tartotta, az újságot azon frissében eltüzelte, ahogy kézbe kapta. —Túl nagy a csend Póli—panaszkodott az öreg. —Hadd el. Jót tesz az egészségednek. Tán Húsvétra kikelhetsz az ágyból —csillapítgatta az asszony. A tavasz érkezése nem kerülte el a beteg figyelmét. Ahogy ágyából kibámult az ablakon, egyszerre csak megpillantotta a dróton üllő fecskemadarat. —Tavasz van Póli—könnyebbült meg. —Bizony tavasz. —Akkor mindjárt húsvét lesz. —Mindjárt. —Te Póli, milyen nap van ma? —kérdezte hirtelen megélénkülve. —Nagyszombat—vallotta be az asszony. Kálmán Están erre feltápászkodott az ágyból. —Készítsd az ünneplőt! Menek a templomba. Az asszony megijedt. —Dehogy mész édes uram. Hisz nem mehetsz ilyen nagybetegen —szólta el magát kétségbeesésében. —Nagybeteg én? —sápadt el az öreg. —Mért mondasz ilyeneket nekem? Hát jól vagyok, egészséges, mint a makk. Holnap Húsvét, nem azt mondtad felkelhetek akkor? —Jól van, jól. Reggel felkelhetsz, de most feküdj szépen vissza —könyörgött a felesége, mert eszébe jutottak az orvos szavai. Odakint nagy a zűrzavar. Están erről nem szerezhet tudomást. Ha megtudná, hogy éppen most feszítik keresztre a szabadságot, meghasadna a szíve. Az öreg valamit megsejtett, mert nem feküdt vissza az ágyba. Inkább nekiiramodott és úgy, ahogy volt, hálóruhában kitámolygott az utcára. Az emberek szótlan, feketén siettek a templom felé. Látták a betegen tántorgó embert. Egyesek halkan odaköszöntek, mások megriadtak. —Hová igyekeztek, hé? —kiáltott utánuk erőtlenül. —A feltámadási körmenetre bácsi —kiáltott vissza egy apró leányka. —Mér vagytok gyászban, mikor feltámadást ünnepeltek? —kínlódott az öreg a gondolataival. —Maga nem tudja? —lépett hozzá egy ifjú. —Az a hír járja, nemsokára lerombolják falvainkat. Templomunk se lesz. Kell a földünk az államnak. Az öreg megtántorodott. Elméje azonban tisztulni kezdett. Úgy látszik nem volt elég Krisztus áldozata. Valakinek még meg kell halnia, mert anélkül nem lehet feltámadás—nyögte kínlódva. Felesége megpróbálta visszavinni a házba, de Están bá ellökte magától, majd erőre kapva rendíthetetlenül elindult az úton, az emberek után. Megbolondult —sajnálta valaki és tovább adta a hírt. A templom előtt ácsorgók elhúzódtak tőle, de ő csak ment, egyenesen be a templomba, ott lerogyott Krisztus oltárára és addig énekelte a Magyar himnuszt, míg a csend betakarta. A nagyszombati körmenet elmaradt. Az emberek némultan állták körül a halottat. Nem sírt, nem jajveszékelt senki, de mindannyian érezték, hogy a falu kevesebb lett egy magyarral.  

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap