Alma a fájától

Kondra Katalin, k, 05/10/2016 - 00:11

 

 

 

 

Adolf tizenhat éves volt, nevét apai ágon dédnagyapjától örökölte. Kissé gyagyásnak tartották az emberek, de a társaságában tisztelettel viselkedtek, mert a nagyhatalmú gyártulajdonosnak ő volt az egyetlen gyermeke. Adolf valahogy nem akart felnőni. Mindenre rácsodálkozott, mint jóllakott napközis a vasúti kocsi ajtajának nyitószerkezetére, minden osztályt megismételt, némelyiket többször is. Szülei óvták, testőrei védelmezték, ő közben hatással volt mindenkire. Egy idő után tanárait is magával rántotta a maga értelmi szintjére. – A gyermeket hagyni kell, hadd fejlődjön a saját ritmusa szerint – vélték első osztályban. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy lettek egyre elnézőbbek. – Adolf nem átlagos gyerek. Van benne valami rejtett képesség, csak hagyni kell kibontakozni. Erre a kibontakozásra vártak a tanárok, testőrök, dadák nap-mint nap a homokozóba ülve, és homokvárakat építettek Adolf tervei alapján, Adolf pedig élvezte, hogy minden úgy alakul, ahogy azt elképzelte. Mert Adolfnak tervei voltak. Nem jó a világ úgy, ahogy van – gondolta, miközben követ dobott egy pocsolyába és kedvtelve nézte, hogyan lesz zavaros a víz. Ilyesmire lenne szükség az embereknek, azért, hogy ne unatkozzanak. Kár, hogy már feltalálták az atombombát. – Játszunk feltalálósat? – szólította meg egy ismerős hang. – Hát persze apu – kapott az alkalmon, és a szolgák megkönnyebbülésére elvonult a gyár laboratóriumába. – Ma is öntögethetek löttyöket a lefolyóba? – érdeklődött izgatottan. – Hát persze fiacskám, persze. – És tényleg megnőnek tőle a halak a Rábában? – Azt még nem sikerült kideríteni. De legalább azt tudjuk, mitől habzik, és úgy-e nem mondjuk el senkinek? 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap