Álmok,célok tervek és más irracionális fogalmak

BGaby96, k, 03/26/2013 - 00:03

 

 

Minden embernek vannak álmai, vágyai, tervei,céljai. Vannak, akik tesznek is annak érdekében,hogy ezek megvalósuljanak, de olyanok is akadnak,akik várnak Fortunára,azzal a felkiáltással:ő mindent megold. Ám ha megvalósul egy álmunk,elérjük a kitűzött célunkat,esetleg olyan szerencsések vagyunk,hogy egyszerre többet is, miért nem mondhatjuk azt,hogy tökéletes életünk van? Ennek egyik oka,hogy vannak olyan dolgok, amelyek nem valósulhatnak meg, bármennyire is szeretnénk, bármennyi munkát viszünk bele. Például, ha meghal egy olyan ember, akit nagyon szerettünk, nagyon fontos volt számunkra, Őt nem tudjuk visszahozni. Tegyük fel, hogy beletörődünk azokba a dolgokba, amelyek ütköznek a fizika törvényeivel. Azonban van még egy tény, mely azt mutatja:egy valóra vált álom, egy elért cél nem teszi tökéletessé, gondtalanná az életünket. Gondoljunk csak bele, ha sikerül valami, mit teszünk. Ha kis cél volt, egy képzeletbeli pipát teszünk a végére. Ha többet jelent nekünk, több munkánk volt benne, megünnepeljük családunkkal,barátainkkal. Minél nagyobb,annál több ideig tart a sikerélmény. Ám egy idő után véget ér,és visszaesünk a valóságba. Aztán jöhet az újabb álmodozás,újabb célkitűzés,és kezdődik minden elölről. Tiszta lappal indulunk, olyan, mintha semmit nem tettünk volna. Nagyrészt ezek a tervek adnak értelmet az életnek. Ne felejtsük el, milyen jó érzés, ha sikerül valami,elérünk,megszerzünk valamit! Akkor úgy érezzük, megért minden energiát. Nevetve gondolunk vissza arra az időszakra, amikor úgy éreztük, nincs ami motiváljon minket, nem fog sikerülni,nem válik valóra. A lényeg csak annyi, mindig van valami/valaki, amit/akit szeretnénk megkapni, elérni. Sosincs olyan, hogy csak céltalanul bolyongunk a világban. Ha mégis így érezzük, tudat alatt arra vágyunk,hogy legyen valami, és tessék! Itt egy újabb vágy. Rövidtávú célnak számít az is, hogy átmenjünk az úttesten, megtaláljunk egy lapot a rumlis íróasztalon. Hosszú távú célt pedig mindenki fel tud sorolni. Íme egy jó példa erre: Kati legnagyobb vágya az volt, hogy bekerüljön az iskola tánccsoportjába. Tudta,a válogatáson a zsűri nagyon szigorú, és ő sem volt éppen született tehetség, így elhatározta, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy bevegyék. Szülei beleegyeztek, azt mondták, hogy támogatják is, de csak akkor, ha Kati nem ront a tanulmányi eredményén. Ettől kezdve Kati szorgalmasan tanult, a szabadidejében pedig gyakorolt. Az egyik barátnőjének a nővére tánciskolába járt, ő megígérte, hogy segít neki, cserébe annyit kért, hogy minden pénteken, szombaton és vasárnap vigye el a kutyáját sétálni. Ennyi áldozatot megért neki. A lánynak ettől kezdve egy perc szabadideje is alig volt. Hétköznaponként a tanulás, délután a tánc. Hétvégenként a kutya és a tánc. Plusz az a rengeteg áldozat,amit hoznia kellett. A kedvenc együttese a városba érkezett és a barátnői szereztek jegyet a koncertre. Mondták is Katinak:

  • Az első sorba szól, nem hagyhatod ki! Ráadásul az egyik ismerősünk kedvezményesen adta a jegyeket! – Ám Kati csak annyit felelt:

  • Bocsi lányok, most nem lehet. Sok dolgom van. Tudjátok, a sok lecke, meg a gyakorlás. – A többiek értetlenül néztek rá,aztán elmentek. Egy pillanatra elgondolkodott rajta, hogy mégis elmegy, de aztán rájött, a gyakorlás fontosabb. Két hónap kemény tanulás, gyakorlás, kutyasétáltatás után végre eljött a válogatás. Kati úgy érezte, jól fel van készülve. A kedvenc zenéjére táncolhatott, úgy érezte magát, mintha egy másik univerzumban lenne. Az eredmény másnap mondták el, és igen, bekerült a csoportba! Úgy érezte, ennél jobb dolog ne mis igen történhetett volna vele. Az egyik legjobb táncos lett belőle a legjobbak között. Tudta,megérte ennyi áldozatot hozni. Fél év múlva hirdettek egy nemzetközi táncversenyt. Azt mondták, aki azt megnyeri, elmehet egy világkörüli turnéra, és megmutathatja, mit tud. Kati talált egy újabb célt, Tudta, ez még több fáradtságába és munkájába kerül, de úgy érezte, megéri. Következtek az újabb kihívások, áldozatok. Vegyünk egy másik példát. Egy negyedikes gimnazista, Robi, aki nem volt túl jó tanuló, elhatározta, hogy bekerül egy nagyon jó egyetemre ösztöndíjjal. Tudta, nagyon keményen bele kell húznia,még fél éve volt. Éjt nappallá téve tanult, ez meg is látszott az eredményein. Év végén kitűnőre érettségizett, majd öt év múlva vörösdiplomát kapott a kiválasztott egyetemen. És mégis miért hajtott ilyen keményen 6 éven keresztül? Azért, hogy az elkövetkező tíz évben folytassa. Hiszen a célja az volt, hogy egy számítástechnikai vállalatot alapítson! Most két olyan emberről volt szó, akik elérték, amit akartak,hiszen nem álomnak tekintették,hanem célnak. Ha valami elérése érdekében teszünk is valamit, azokat céloknak nevezzük,amikről meg csak feltételes módban gondolkodunk, de úgy érezzük,hogy sohasem valósulhat meg,azok az álmok. Bőven akad mindkettőből minden embernek. Nézzük például Gizit:a legnagyobb vágya az volt,hogy színésznő legyen. Ám azt gondolta, olyan lesz, mint a filmekben, hogy egyszer csak jön egy rendező, aki kiválasztja egy filmjéhez, mert tehetséget lát benne, aztán már meg sem áll az Oscarig. Ahelyett, hogy eljárt volna tanfolyamokra, gyakorolt volna, otthon ült, és arra várt, hogy felfedezik. Mondanom sem kell, nem lett színésznő. Helyette egy butikban dolgozik eladóként. Inkább legyen több célunk, mint olyan álmunk, amin csak gondolkodunk. Hiszen a siker ad erőt ahhoz, hogy minél több tervet vihessünk véghez. Persze vannak kivételes esetek, amikor valakinek kedvez a szerencse, de ez nagyon ritka, nem szabad erre hagyatkozni. Sokkal jobb, ha mi magunk érjük el céljainkat,nem valaki másra várunk. A sikerélménynél kevés jobb érzés létezik.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap