Altáji múmiák - 1/2 Az altáji hercegnő

Bakay Kornél, k, 09/18/2012 - 00:02

 

 

 

 

 

 

 

Altáji múmiák

A paziryki és a bereli   szkíta-hún-kori temető.

Kr. sz. előtti  V – II. század

  

 

Az altáji hercegnő 

 

Az Altájban, a Nagy Ulagan folyó medencéjében, Paziryk térségében, az Ukok-i platón (2200 m magasságban, ahol – a néphit szerint – kiáltani is szentségtörés), helyezkedett el a kőpakolásos kurgánokból álló Ak-Alaha-i temető. Az Ukok szó annyit jelent: Mindennek a vége!
A kutatásokat az Orosz Tudományos Akadémia novoszibirszki Szibériai Tagozatának expediciója végezte  1990-1995 között, Vjacseszláv Mologyin és Natalia Poloszmák vezetésével, folytatva Rugyenkóék sokkal korábi munkáját. Az első 1990-ben feltárt kurgán alatt egy férfi és egy nő  váza volt, harci baltával, késsel, íjjal. A kurgánok átlag magassága 3 m volt. 1993-ban találtak rá arra megbolygatott halomra, amely a szenzációt hozta !
Ez a szétdúlt kurgán már csak 57 cm magas volt, az átmérője 18 m. A kurgán alatt került elő egy gerendavázas sírkamra  tetején, egy keskeny fakoporsóba temetett, kőlapokkal lefedett sír és három ló. A kurgánt természetesen  a sírrablók is megtalálták és ezt a sírt ki is fosztották, ám – a jelek szerint – azt hitték csak egy temetkezés van a kurgán alatt. Ez a félreértés mentette meg az un. hercegnői sírt. Ez a felső temetkezés  valamivel későbbi volt (Karakobino-i türk ? harcos). Ezek a Kr.sz. előtti  III.század után a szkíta pazirykiek ellen fordultak és (állítólag ?) feldúlták a korábbi uraik sírjaikat. Később, ezt a harcos sírt rabolták ki ismeretlenek. Ezek a rablók azonban nem vették észre az alatta lévő  sírkamrát !
A fenyőgerendákból épített sírkamra 3,3 x 2,3 m –es, a belső oldalon a gerendák símára voltak faragva. A sírkamra a 282 cm mély sírgödör alján, annak a szélén állt. Az egész sírkamrát, a 11 szorosan egymás mellé illesztett gerendából álló tetőzettől  az aljáig jég  töltötte ki. A sírkamra alján, a padozatot kavicsból és kőből képezték ki s erre egy fekete nemez-darabokból összevarrt  ruhaalátétet képztek ki. A sírkamra  déli falánál állt az egyfatörzsből kivájt koporsó (kaloda), amelynek a tetejében tövig bevert kerek fejű réz szögek voltak. Amint leolvadt a koporsóról a jég, előtűntek a szarvasfigurás bőr rátétes díszítések. A koporsó mellett állt egy edény, a padlón még két laposfenekű agyagkorsó, amelyeket azonban a jég széttört. Mellette volt egy lóhúsba döfött bronz kés, tehát fogyasztásra előkészítve, ám – úgy látszik – nem az eltemetett  hölgynek volt ez odakészítve, hanem az Égieknek.
A sírgödör északi részében, a gödör alján találtak hat lótetemet, a lovak koponyáján lévő lyukak harci csákánytól erednek, így ölték meg őket.A fa sírkamra és a sírgödör széle közötti 65 cm széles térségbe voltak zsúfolva, belenyomorítva a lovak, két szintben. A lovak szőre is megmaradt, sőt a befont  lófarkak is, valamint a fa lószerszámok és a nemez nyeregtakarók.
A hölgy  vastag, kettős nemezrétegen feküdt, a feje alatt egy hengeres nemezpárna volt. A hölgy alvó pózban, a jobb oldalán feküdt, lábai térdben enyhén behajlítva, karjai a hasán keresztbe téve. Testét növénymintás aranylemez-applikációkkal díszített  szőrmével takarták be.
A hölgy öltözete kiváló állapotban maradt meg. Sárgás színű bő selyem ingjének ujjai a csuklóig értek, vörös zsinórral voltak díszítve, a kézfejnél kiszélesedő ruhaújj  szélén vörös paszomány díszlik. Az ingen is arany flitterek voltak. A hosszú, fehér és vörös színű selyem szoknyát, amelyet selyem fonalakból összevart vastag vörös öv tartott. Hosszú fehér nemez harisnyájának felső szélén piros nemez rátétes  csík húzódik, A fején bonyolult szerkezetű fejdísz, amelyet saját hajból, lószőrből, nemezből, selyemből és favázból raktak össze. Ennek a hajviseletetet megőrző nehéz parókának a magassága 61 cm ! A fa vázra nemezt feszítettek, erre fekete vásznat húztak, amelyre  15 darab fából esztergályozott, aranyozott madárfigurát varrtak fel. A madárkáknak a lába, a farka és a szárnya bőrből készült. Elszenesedett ganofélék magvainak héja is megmaradt. Ennek egy női fejdíszen különösen mély jelképi értelme van, hiszen a magvak a termékenység és az örök élet megtestesítői. Az is lehetséges, hogy a gabonamagvak elégetése az isteneknek és a szellemeknek ajánlott vérnélküli áldozat keretében történt. A parókát három arany fóliával fedett fa szerkezet  tartotta. A paróka csúcsára erősítettek egy sajátságos, hosszú virágsziiomra emlékeztető díszt ( ez 61 cm). Elöl, mintegy kokárda, egy fából kifaragott szarvasfigurát tettek. A csúcsban összefogott hajfonatát  vörös selyem tokba fűzték, a feje tetején egy gömbön álló fa szarvasfigurát helyeztek el, ezt bronz tűvel erősítették a hajhoz. A fülében aranyhuzal gyűrűcskék, a nyakában nyolc, arany foliával bevont faragott fa fekvő szárnyas párduc.
A bal medencénél, a szoknya felett feküdt egy fa keretbe foglalt, fogantyús, hátlapján szarvasábrázolásos, higannyal foncsorozott felületű tükör. Az amulettek, bronz csüngők eredetileg nyilván fonálra voltak felfüggesztve. Volt mellette  illatszeres készlet, benne lószőr ecset, kék, zöld  arcfesték-por, szem- és szájceruza, A fejdísz mellett, egy kő tálkában koriander magvak voltak. Ugyanúgy, mint a paziryki 2., 3. és 5. Sirban. Illata az Isteneknek szóló áldozat jele volt és nem az, hogy a hullabűzt semlegesítse !
A hölgy testét kipreparálva  bebalzsamozták. Noha a balzsamozási eljárások nem voltak tökéletesek, az állandó fagyasztás a testet kiváló állapotban őrizte meg, a fejet nem annyira. Az arcbőr csak a jobb halántékon és a felső állkapcson  maradt meg. A nyakszirtnél a koponyán 4-5 cm átmérőjű nyílás tátongott, amelyen át eltávolították az agyvelőt és utána száraz fűvel és lőszőrrel töltötték ki az agykoponyát. A belső szerveket is eltávolították. A mell-, a has- és a medence-üregeket is gyökérfüvekkel s valamiféle, földre emlékeztető anyaggal töltötték ki. A tetem preparálására tehát felhasználtak  száraz füvet, a téli hegyi legelők növényi gyökereit, vékony juhszőrt és durva lőszőrt. Mindezen anyagoknak jelképes jelentésük, tartalmuk is van: a halhatatlanság, az örök élet szimbólumai. Nem használtak fel konzerváló és antiszeptikus anyagokat s így a test megőrzése nem vált lehetővé, csakis a test térfogatát tudták megmenteni. A test felületét higany vegyülettel kenték be, ami meggátolta a test felbomlását. Egyébként higanyt és cinóbert régtől bányásztak az Altájban és Kelet-Kazahsztánban. A cinóbert fa- és bőr tárgyak festésére használták. Nagyon is lehetséges, hogy a pzirykiak is, akárcsak a kínaiak ismerték a cinóberből a higany kivonását. A kínaiak a halhatatlanság elixirjét készítették ebből.
A hölgy bebalzsamozott és preparált tetemét természetesen röntgennel átvilágították s az izületeiben és a csigolyáiban semmiféle patológikus elváltozást nem fedeztek fel, ám a belső szervei hiányoztak, tehát más valami lehetett a halál oka, elvégre 25 éves múlt csak ! Két foga hiányzott csak. A szemgödreiben téglaszínű, viaszra emlékeztető agyagtapaszok voltak a szemüregében   Valami hasonló anyag ma is ismert, parafin-alapú kenőanyag, amellyel a bőrt rövidebb időre (hetekre, hónapokra) tartósítani lehet.
A halott bőrének állapotából ítélve a halál beálltától az eltemetésig három hónapnál több idő nem telhetett el. A lovak gyomortartalmának elemzése alapján világos, hogy a temetés júniusban történt, az asszony vagy leány tehát  márciusban vagy árpilisban halt meg. A rituális balzsamozás után egy speciális ágyon felöltöztetett hölgyet egy fűtetlen és zárt  helyiségben őrizték. A halottakat csak tavasszal vagy ősszel temették, télen az égi legelők zárva vanak. Valójában, ugyanúgy, mint Egyiptomban az Ozirisz és Izisz kultuszban, a test rothadását azért gátolták meg, mert a feltámadás csakis így lehetséges !
Természetesen elvégezték az altáji hercegnő esetében is a DNS vizsgálatokat. A mintákat a szövetekből és a csontokból vették. A legközelebbi genetikai rokonság a mai szamojédekkel áll fenn. Ez csaknem érthetetlen. Oka lehet: a/ vagy  ugyanaz az europid komponens, amely megvolt  egykor a pazirykiaknál és a szamojédeknél is, vagy b/ vagy a Nyugat-Szibériai alföldről északra vándorolt északi szelkupok vitték magukkal ezt a genetikai komponenset. Ezt követik az újgurok és a kazahok, bár a genetikai távolság az europidoktól és  az un. finnugoroktól kisebb, mint a középázsiaktól. Kimutatható a  közvetlen kapcsolat az okunyevi és a karaszuki népességgel. A kisázsiai befolyás is kimutatható. Például a Sztárüj Szad-i temetőben. Viszont az andronovói kultúra rasztipusa  nem meghatározó a szkíta-szaka népességben.
A paziryki hercegnő egyedül lett eltemetve, a föléje temetett és kirabolt harcos  későbbi ! Ez is arra utalhat, hogy hajadon, érintetlen volt még !  De  utal arra is, hogy a keleti társadalmakban a nők a férfiakkal  egyenjogúak voltak ! Sem a viseletében, sem a fejdíszén, sem a melléje tett kellékekben semmi különleges, semmi extra nincs, ami a korábban feltárt  hason korú temetkezésekben elő ne fordult volna. A sírban megtalált arany sem mutat előkelőségre, hiszen csak a fatrágyakat bevonó arany fóliák voltak a sírban. Mégis különleges, átlagon felüli személyiséggel van dolgunk, erre mutat a mély és nagy sírkamra, a  különlegesen szép és válogatott hat ló, a bebalzsamozás, a koporsó díszítettsége. De kölönlegessége volt még a tetoválása is. Az 1948.évi 2.kurgán férfijának testén volt tetoválás: a mellkasán, a karjain, a hátán, a lábszárán. A hölgynél mindkét karján, a vállától a csuklójáig. Sőt még néhány újján is volt. Szép fehér bőrére kék színnel tetoválták az ábrázolásokat: griff-csőrű szarvas, aganccsal, kőszáli kecske,  lejebb hátra fordított fejű kos, csukott pofájú foltos párduc, hosszú farokkal. Ez alatt egy fantasztikus kigyó, hosszú farkú tigris, karmos mancsokkal, fekvő szarvas hátából kinövő griff-fej. A csuklónál szarvasfej, hatalmas aganccsal. Mindezek az ábrázolások ugyanolyan  „szakrális szövegek”, mint az írott sorok ! Sok esetben a beavatási szertartások részei a tetoválások. De különös, hogy a paziryki hét múmia közül csak kettőnek a testén volt tetoválás, tehát nem vlejárója volt a temetésnek. Sőt, Mologyin tetoválást talált egy közvitéz testén is !

 

 

A bereli szkíta sírok
 

Kazah és francia  közös expedició kezdte a feltárásokat 1997-ben Nyugat-Altájban, a csodás erdőkkel (nyír, fenyő) fedett  tájon, a Kempir, a Kajnár, a Karasoki hegyeknél, ahol a Buhtarma, az Akberel és a Bulanta folyók zubognak, 1100 m magasságban. Ásatásvezető : Zajnolla Szamasev. Először 1865-ben V.V.Radlov ásatta meg a bereli nagy kurgánt, amelyet azután 1959-ben Sz.Sz. Szorokin folytatott.
Ezen a fennsíkon 31 kurgán sorakozik lánc-szerűen s ezek eredetileg oly nagyok voltak, hogy bizonyosra vehető: a vezérek számára készített  halotti  „templomok” ezek.
A vezérek az Isten földi képviselői, az élők jólétének, boldogságának letéteményesei, ezért a testüket meg kell őrizni, a romlástól megóvni. Ezért a testeket bebalzsamozták és tisztában voltak azzal is, hogy itt, az örök hó és jég birodalmában, megfagynak.
Az 1998-ban kutatni kezdett 11. számú kurgán átmérője több, mint 30 m, magassága  2,5 m. A köves kurgán köveit
peciálisan termelték ki, megfelelő kőlapokból, görgetegkövekből és másféle kövekből. A kőpakolást nem töltötték ki aprószemcsés földdel, így mintegy természetes szabályzóként működött ez a lyukacsos  kőréteg a fagyos évszakokban. A kurgán a közepe felé enyhén lejtett. Fáradságos  munkával készült el a kurgán. Sok ember vett részt az elkészítésében s ez jól szervezettségre mutat. Gigászi munkát fordítottak a temetkezésre, hiszen a köveket a szakadékos völgyekből, folyómedrektől kellett ide szállítani. A kurgánt függőlegesen felállított kőlapokkal vették körül, amelynek nemcsak gyakorlati rendeltetése volt, hanem magát a Koszmoszt szimbolizálta. Ugyanilyen szerkezetű volt a paziryki 5. számú, a tujektai és a basadári kurgán is.
A kurgán 2,5 m vastag kőhalma alatt, a  fenyőgerendákkal lefedett mély sírgödör déli felében állt a vastag fahasábokból összecsapolt  sírkamra, amelyet vastag szilfa deszkákkal fedtek be és megfüstölt tefacserjékkel szórták be. A sírgödör északi felében volt a lovak kamrája, fülkéje, amelyben két rétegben feküdtek a lótetemek. A fagyhatár itt átlag 150 cm a földben, a hegyekben régen 8-900 m magasságban volt, manapság  1000-1100 m. magasságban van. 3 és 6 m mélységben nyáron is  fagypont alatt van a hőmárséklet.
A gerenda-sírkamra 3,43 x  1,85 x 1,26 m volt. A dendrológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a felhasznált faanyag  egy részét korábban készítették el s jóval a temetés előtt  használták. A sírépítmény mennyezete felett  szil és teafa ágai, cserjéi voltak elterítve két rétegben. A szil deszkalapok  símán, csapolással voltak egymás mellé helyezve. Néhány helyen nemez vagy selyem maradvány volt a deszkákon, tehát eredetileg bevonták a deszkázatot. Ez alatt a cserje-réteg alatt jött elő a sírkamra mennyezete, amely vastag deszkából készült Az oldalfalak minden oldalon 3-3 vastag deszkából készültek. A fa sírkamra északkeleti oldalán volt a sírbalók aknájának nyoma. A sírmakra északkeleti sarkában állt két vörös színű füles agyag korsó.
A sírkamra déli oldalán, zöld kőlapokon és földből kialakított magaslaton állt a fenyőfatörzsből kivájt 61-78 cm széles és 273 cm hosszú koporsó (kaloda), amelyet gondosan megmunkáltak, meggyalultak és kezelték is, hogy a rothadástól, a korhadástól megóvják. Négy oldalán fogantyúk voltak, amelyek segítségével betették a sírkamrába. A fedlap négy sarkán aranyozott bronzból készített kiterjesztett szárnyú madár (turul?) díszlett, mintegy őrangyalokként.
A koporsóban egy 35-40 éves férfi feküdt, aki mellé, később, odatemették a valamivel idősebb feleségét is. Az elhúnytak feje alatt fahasábból kifaragott párna volt. A férfi hajviselete két fonatból állt, de éltében szakálla és bajúsza is volt. Drágakövekkel és arany díszekkel ékes bőr kaftánja nyomokban megmaradt. A férfit, előzetesen, mongoloid jellegűnek vélték s ez számunkra meglepő, ismerve a többi temetkezést !  A férfi koponyáján,  a fejtetőn egy repedés volt, amely buzogánytól származhat, amely ütést  egy csatában kaphatott. Valószínűleg kísérletet tettek arra, hogy a vezérnek orvosi segítséget nyujtsanak. Ezt bizonyítják a sebből kiszedett csontszilánkok s a megalvadt vér nyomai, vagyis a trepanáció befejezetlen maradt. Ez a fejseb mindenesetre a férfiúi bátorságának bizonyítéka ! Merészségének bizonyítéka még számos borda és csigolyatörése, amelyet különböző időben szerzett.
A test bebalzsamozásához speciális aromákat tartalmazó füveket használtak. Az elhúnytakat díszes ruhákba öltöztették s csodás és cirkalmas, türkiz gyöngyökkel kivarrt, aranyfóliás díszítményekkel látták el a ruhákat. Mivel a rabláskor víz jutott a koporsóba, a vékony szövetek zöme megsemmisült.
A két szintben elhelyezett 13 lovat hegyes csákánnyal ütötték agyon, a lyukak a koponyákon jól látszanak. A lósírnál az első réteg téglalap és négyzetalakú szilfa deszkalapokból csapolással volt megalkotva. Az alsó szintben hét ló feküdt s vastagon elterített szilfa és teafa cserjével választották el egymástól a szinteket. A felső szintben lévő rőt (vörhenyes) paripák feje a felkelő Nap irányába volt fordítva. Valamennyi ló a hasán feküdt, aláhajtott lábakkal. Mind fel volt szerszámozva. Megmaradt a lovak bőre, szőre, sörénye, farka, gyomortartalma, a teljes  díszes lószerszámzat, a vászon lótakarók. A lovaknak vaskarikás, állatfigurákkal díszített oldalpálcás zabláik voltak, nyergük volt és piros lópokrócok fedték őket
A 13 ló közül négy bőr maszkot viselt, amelyre természetes nagyságban, fából kifaragott hegyikecske szarvakat illesztettek.A faragásokat arany- illetve ónlemezzel vonták be, de csak a tömör arany illetve ezüst illúzóját akarták kelteni. Az egyik maszkon még fából kifaragott tigrisgriff is volt. Spirálisos szarva bőrből készült. A fából kifaragott lószerszám-díszek (oldalpálcák, csüngők, szíjelosztók) is ónnal  és aranyfüstlemezzel voltak az elülső oldalukon bevonva.Hátoldalukon lévő nyilások segítségével erősítették rá a lószerszámzat  szíjazatára. A lószerszámzat minden egyes lovon egy és ugynazon díszítésű volt. Az ábrázolt állatok: szarvas, jávorszarvas, ragadozó madarak, hegyikecske, kőszáli kecske, párduc, mind az itteni altáji állatvilág  képviselője. De fontos szerepet játszottak a fantasztikus, nem létező állatábrázolások is: a griffek. Az állatküzdelmi jelenetek: párduc támad szarvasra vagy hegyikecskére. Világosság – Sötétség = Jó és Rossz  harca. Ugyanakkor az ábrázolt állatok, mintegy összekötő kapcsok, láncszemek a földi és az égi világ, a hófödte hegycsúcsok alatt fekvő égi legelők között. A tárgyak művészi színvonala egyértelműen mutatja a bereli szkíták magasfokú fémműves-, fafaragó, építőmesterségbeli, ötvös- és fazekas mesterségbeli tudásukat. A titokzatos és ridegen fenséges Altáj  népeiről számos írott forrás megemlékezik.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap