Amit láttál az se az volt!

Kondra Katalin, szo, 08/05/2017 - 00:14

Egy székely vicc jutott eszembe azzal kapcsolatban, ami az utóbbi három napban történt körülöttem. Történt ugyanis, hogy valamibe belekeveredtem… De térjünk vissza a viccre. Megkérdik a székely bácsit, hogy látott-e már telefont, mire ő azt válaszolta, hogy „láttam bizony, még ettem es belőle.” Ugyan már! A telefont nem lehet megenni— nevették ki az öreget, aki a következő kérdésre, hogy „látott-e már hegedűt” óvatosabban válaszolt. „Láttam hát, de ejszen az se az vót!” Érdekfeszítő vitába keveredtem minap az interneten, amikor felmentem körülnézni az egyik közösségi oldalra. Egy ismerősöm posztolta azon tapasztalatait, mely szerint aggasztó dolgokra figyelt fel ausztriai nyaralásuk alkalmával, közel a Német határhoz. Aggodalmát az okozta, hogy túl sok migránssal találkozott a városban, akik csapatokba verődve portyáztak erre-arra. Bejegyzésére reagáltam, hogy a kint élő nővéremet és ismerőseit már régebb óta aggasztja ez a jelenség. Szó szót követett, ebből aztán kerekedett egy olyan vita, mely már három napja tart. Itt jön képbe a fenti vicc! Többen is úgy reagáltak az esetre, hogy „amit láttál az se az volt”. Elképesztő számomra, hogy egyesek manipulálni akarják mások érzéseit, gondolatait. Még azt is meg akarják magyarázni, hogy nem azt látta, amit látott és ne parázzon, örüljön, hogy olyan messzire kellett mennie azért, hogy félhessen, mert az ottani embereknek az természetes, amire én is felkapom a fejem, hogy „Te jó ég, három-négy éve még nem így volt!” Oké, hogy változnak az idők, rendben van, hogy legyünk lojálisak, de félelemkeltéssel vádolni azokat, akiknek igenis jól működik az ösztönük? Az érzésem az enyém! Hát most volt szerencsém megismerni honfitársaim észjárását, értékrendjét, a világról és úgy általában az emberekről alkotott véleményét és nem tölt el örömmel. Magamat is beleértve, mindenki magából indul ki! Az én esetemben úgy kezdődik a történet, hogy nem felejtem el a bölcsőt melyben nevelkedtem, sem a kezet mely a bölcsőt ringatta, sem a szavakat, melyeket először hallottam és mondtam ki, sem a vallást melyre kereszteltek, sem a hitet mit megtapasztaltam, legfőképp szülőföldemet, enyéimet nem. Nem csak nem felejtem el, nem is cserélem le másra, újkori eszmékre, új tanokra, mert nekem még mindig megfelel a régi, pedig fejlődőképes, gondolkodó lény vagyok én is. Aki állandóan változatja nézeteit, minden neki tetsző gondolatot összekapkod innen-onnan, az érvényesülésért bármire képes, az az én szememben gerinctelen ember. Ilyen módon próbáltam válaszolgatni a kommentekre és számonkérésekre. A véleményekből azonban sikerült leszűrnöm, a következő helyzet kezd kialakulni, vagy már ki is alakult miközben én aludtam: Magyarországon többféle magyar él. 1.Magyar, akinek nincs véleménye semmiről. 2.Magyar, aki függetlenül attól, hogy mi neki a jó, állandóan ellenkezik. 3.Magyar, aki utánoz és irigykedik. 4.Magyar, aki az gondolja, mindig a hangosabbnak van igaza. 5.Magyar, aki figyel és árulkodik. 6.Magyar, aki vállalja, hogy magyar, és vállal mindent, ami ezzel jár. A teljesség igénye nélküli ez a felsorolás. Többek között ezekbe a csoportokba sorolható emberekkel folytattam eszmecserét. Talán nem teljesen fölöslegesen!

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap