Anik arak

Bodó János, szo, 11/07/2015 - 00:22

 

Sietve elnézést kérek az arab nemzetiségű vagy arabul tudó emberektől az obszcén szavakért, de ezek használata nélkül nem tudnám plasztikusan érzékeltetni a mondanivalómat, Mohamed al Futaival való igaz, sokszínű barátságunk tartalmát. Aki csak egyszerűen tud arabul, azt nem érinti a bocsánatkérést, mert a nyelvkönyvek sem térnek ki az ocsmány szavakra, de hátha mégis. Ezért nem árt az óvatosság, szóval elnézést kérek.
Ez a barátság a kollégiumban született, és ahogy sorsunkat az élet irányítja, odaveszett egy pillanat alatt, másfelé vitt az utunk.
Hat személyes szobában laktunk akkor, hárman negyedéves, én másodéves, Mohamed és egy srác elsősök voltak. Én meglehetős rablóulti ismereteimnek köszönhettem, hogy az idősebbek igényt tartottak a társaságomra, ezt még elsős koromban akceptálták a "nagyok", és a következő évben szobatársnak hívtak.
Ahogy mondani szokás, négy fővel kész volt a csapat, a blattot lehetett verni kedvünkre.
Mohamed nem sokat tudott a magyar kártya rejtelmeiről, de kibicként élvezte a játékot, és közben szorosabb szálak is fűződtek közöttünk. Hamar az obszcén dolgok is szóba kerültek, ahogy ez lenni szokott férfiak körében.
A lényeg, hogy hamar megtanultuk, hogy van a b... meg különböző variációkban arabul, és így köszöntöttük egymást, ha találkoztunk a koleszban, a menzán és az egyéb egyetemi helyeken. Mint a sajátos szubkultúrákban, úgy üdvözöltük egymást Mohameddel, és a szobatársakkal. Nem kellett tekintettel lenni semmire és senkire, csak mi értettük e szavak jelentését. Anik arak, anik ohtak, anik rabbak, anik aliorak. Fonetikusan ánik áráknak, stb hangzik a szó.
A legnépszerűbb az anik arak volt, így szóltunk egymáshoz, a kívül állok érthetetlen arckifejezése sem zavart, sőt szórakoztatott bennünket.
Persze nemcsak azt használtuk ki, hogy arabul kevés ember beszélt, hanem azt a körülményt is, hogy a mi Mohamedünk is kezdetén volt a magyar nyelv rejtelmeinek elsajátításában. Olyan szavakra is megtanítottuk, amelyeket inkább csak férfiak használnak, tehát maszkulin természetűek. A legnagyobb hecc akkor volt, amikor egy kulturális este keretében, saját szórakoztatásukra a kollégisták előadtak valamilyen népszerű slágert, elmondtak egy verset, vagy jelenetet adtak elő többen.
Mi megtanítottuk Mohameddel a "Volt nekem egy szép szeretőm" c. népdalt, sajátos átköltésben.
A "Ha egy nap nem láttuk egymást" sor helyett "Ha egy nap nem dugtuk egymást" tanítottuk meg. Amikor ezt mondta, énekelte Mohamed, zajongás, taps fogadta. Aztán a második versszak ilyetén átköltése, hogy "Aztán menjünk ki a kertbe, hogy dugjunk egyet" már várt obszcenitása hatalmas röhögéssel, ovációba csapott át. Mi nem mondtuk Mohamednek, hogy mit jelent ez a szó, csak a népdal ilyen jellegű elferdítését a hatalmas tapsvihar után értette meg. Nem volt harag a részéről, hogy rászedtük erre az ugyancsak vaskos tréfára. Ő maga is nevetett a dolgon, csak a kollégium igazgatójától kaptunk dorgálást, a kényesebb ízlésű leányhallgatók ugyanis nem hagyták annyiban a dolgot, és kierőszakolták a fenyítésünket.
Egy nagyhangú leányhallgató, aki később a feminista mozgalom élharcosa lett, tett ellenünk bejelentést.
A legenyhébb fokozatú fegyelmi büntetést kaptuk a Diákbizottságtól. De a DB tagjai is nevetve hozták meg az ítéletet. Aztán még évekig téma volt a hecc, a tréfa.
Volt azonban egy akció, ami, ha rájönnek, hogy kik voltak az értelmi szerzők, súlyosabb következményekkel járhatott volna. Valami kormánydelegáció volt Egyiptomból, akkor, amikor nagy volt a barátság Kádárék és az arab ország között. A forradalom leverésének emlékére állított kommunista emlékhelyen koszorúztak magas rangú vendégeink, és a magyar pártszervek. A tömegben mi is ott voltunk, kivezényelt ünneplés volt, mint annyiszor akkortájt, és amikor az arab elvtársak elhelyezték a koszorúikat, a tömegből elhangzott az anik arak!
Biztosan megértették, vagy legalább valamit értettek belőle, mert észrevehetően összerezdült a delegáció, és láthatóan a biztonsági emberek aktivitása megerősödött. A tömegben lévő arab kinézetű emberek is rosszul kezdték érezni magukat, mi pedig elszeleltünk. Este a koleszban jókat nevettünk-röhögtünk az arab elvtársak reakcióján.
Mohamed talán már nyugdíjas lehet, vagy nem is él, vérzivataros környezetből jött hozzánk tanulni.
Örökké vidám, barátságos természetére máig szívesen gondolok vissza.
Ha valami nem tetszik, vagy balul sikerül, káromkodás helyett anik arak hagyja el a számat.
Persze nem tudhatom, ezt érti-e valaki, de nem is foglalkozom vele.
Évtizedes szokásomról, annak valódi jelentéséről csak legszűkebb környezetemnek van tudomása, de már annyira megszokták, hogy valódi trágár értelmét már-már alig tudja valaki.
Bizony eljár felettünk az idő. A rosseb egye meg helyett azt mondom, káromkodás gyanánt: anik arak!
Sokkal jobban hangzik, persze csak annak, aki nem ismeri az arab nyelvet utcai stílusban.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap