Anyák Napja

Szerkesztő A, v, 05/07/2017 - 00:28

.

 

 

 


 

 

AMELY NEM EGY NAP!

 

Anya, anyuka, édesanya, édes, anyucikám édes… vagy csak egyszerűen anyukám! Kell ennél többet mondani? Bárhogyan is szólítsuk, ő számunkra a legfontosabb, hiszen nélküle meg sem születhettünk volna. Persze apa is kell, de azt már az ősi népek is tudták, hogy az apa bizonytalan. És az apaság, valljuk be, ma, a modern korban is inkább vállalás kérdése: labor bizonyíthatja, bíróság kimondhatja az apaság tényét, de magának a férfinek kell vállalnia a gyermekét. Az anya viszont – édesanyánk – egy mákszemnyi palántát a szíve alatt nevel, aztán szül, majd el nem engedi kezünk. El akkor sem, amikor már felnőttünk. El akkor sem, amikor már maga is szülő, nagyszülő az ember, mert bármennyi éves, az anyának gyermeke a gyermeke, s védeni, óvni akarja.

Az anyák napja, vagyis a mi édesanyánk napja ne csak egy nap legyen, ne csak egy piros betűs nap a naptár sok napja között, ne csak szál virág, gyorsan adva a puszival együtt, aztán mehessen az ember tovább. Minden nap anyánk napja kell, hogy legyen! A szívünkben! A sose feledett nap, a mindennap. Az emberre gondolva, aki nélkül nem lehetnénk. Az emberre, aki lelkiekben mindig velünk van, akkor is, amikor már nincs.

Néhány ősi nép, olyan nép, amely ősei szokásait el nem akarta feledni, tudja, mennyire fontos az anya. Van, ahol matriarchális társadalom, anyajogú társadalmi építkezés van, vagy volt. Máshol még mindig az anya vallása szabja meg a gyermek vallását. Egyes népeknél azonban csupán az anyaföld, anyanyelv szavakban maradt meg ez az ősi anyaközpontúság. Ezzel szemben más népek az apák jogait hangsúlyozzák, apaföldet emlegetve.

A régi őskori és kora ókori társadalmak nagy többsége anyaközpontú volt. Nem, nem nőközpontú, nem feminista modern lányközpontú, hanem csak annak a nőnek volt joga, aki anya! Tehát az anyák, édesanyák jogait hirdették. Ezekben a közösségekben különösen nagy szeretet és tisztelet övezte a család anyatagjait. Az anya szava szent volt, hiszen az élet folyamatosságát a szent öl biztosította. A női termékenységet szimbolizáló szobrok tömkelege bizonyítja, hogy az anyaság spirituális töltéssel rendelkezett, egyfajta szentség volt, amelyet sokáig nem kérdőjeleztek meg a társadalom férfitagjai, sőt készséggel alárendelték magukat a szent anyaságnak. A harcos férfiak belátták, hogy nem egyszerűen nők, hanem gyermeket szülő anyák nélkül a csoportjuk-törzsük kihalna. (Akkor egy kis közösségben, amelynek tagjai mindennap látták egymást, egynéhány ember halála is nagy csapás volt. Manapság, a milliós társadalmak korában, sőt a világban fellúgozott tudatú egyének korában ezrek és százezrek halálát sem érzékeljük.)

Őstörténetünk kutatói szerint – vagyis egyes kutatók szerint – a magyar törzsszövetség valamikor a távoli múltban ilyen anyajogú társadalom lehetett. Ennek jelei abban mutatkoznak meg leginkább, hogy a magyar politikai életben az anyáknak a középkor folyamán többször is meghatározó szerepük volt. Gondoljunk a nők és anyák családokat egyesítő hatalmára, amikor az egymással ellenséges családok, vagy éppen népek az anyák hatalma által egyesülnek. Anyát a magyar törzsszövetségben – ahogyan más keleti törzseknél sem – hagytak magára! Géza fejedelem feleségét – Vajk, a későbbi István király édesanyját – Koppány vezér Géza halála után a családjába fogadta volna, Vajkot meg fiává. A nyugatiaknak azonban ez nem állt érdekükben.

Vagy gondoljunk csak arra, hogy már jóval később I. (Nagy) Lajos magyar király leánya, 1382-től – kis megszakításokkal – egészen 1395-ig Magyarország királynőjeként uralkodott, meg nem mellesleg Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumánia és Bulgária királynője is volt. Pedig akkor még nem volt anya, csak anyaságot vártak el tőle, nem is egy nép, egy egész birodalom. I. (Nagy) Lajos magyar király másik lánya, Hedvig, a katolikus egyház Szent Hedvigje, a lengyelek már szentté avatása előtt szentként tisztelt – és teljesen lengyelnek tartott – Jadwiga királynője is uralkodott, akár egy férfi,  Lengyelország és Litvánia trónján. Hedvig királynő egy közép-európai birodalmat hozott létre, egyesítve a lengyeleket és litvánokat, a litván Jagelló-famíliát pedig – amely famíliából férjet választott magának – több száz évre Európa meghatározó családjává tette!

Az anyaközpontúság jelei – maradványai – tehát sokáig megvoltak.

Még manapság is élnek anyaközpontú társadalmak a világban. Leginkább a világtól – ettől a modernnek mondottól – elzárt földszegletekben. A dél-ázsiai Bangladesben él az a Khászi törzs, amelynek vezetője egyfajta ősanya, a legidősebb anya. Vagy szintúgy Ázsiában, Szumátra szigetén a Minangkabau törzsnek anyakirálynője van, akit szentként kell tisztelni.

De az az ókori Görögországban is, ha nem is az év minden napján, de egy napon volt az anyák – istenanyák és földi anyák – tisztelete. Rhea nevű istennőjüket az istenek anyjának tartották, és azon a napon felköszöntötték a földi halandók a saját édesanyjukat is.

Bár a különféle források – honlapok és könyvek – Angliába és az 1600-as évekre helyezik az anyák napjának kialakulását, ne felejtkezzünk el, legalább mi, magyarok ne Boldogasszony anyánkról, a sajátosan, egyéni módon tisztelt Szűz Máriáról, Jézus szülőanyjáról. Persze nyugaton, más keresztény, keresztyén közösségekben is van tisztelete, de nálunk Boldogságos Szűz Mária a kereszténység felvételekor képződött, vagy már talán előbb is meglévő fogalom.

Ő a patrónus, az anya, aki egy népet adott a világnak, aki erről a népről, gyermekéről sosem felejtkezhet meg, semmilyen körülmények között. Még akkor sem, ha ez a nép, a gyermek megfeledkezne róla, vagy éppen tagadni is akarná. Az anya mindig anya marad, ahogyan a gyermek mindig a gyermeke!

  „Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk,

    Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

    Magyarországról, édes hazánkról

    Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

Kell ennél szebb vers? Kell ennél szebb könyörgés? Mi mind, együtt Boldogasszony anyánk gyermekei vagyunk. Ez az összetartozás-tudat, ez a nemzettudat.

Az ember, az igaz ember imádságában és a mindennapokban sohasem felejtkezhet meg édesanyjáról!

Angliában a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján az édesanyjukra emlékeztek. Mert sok helyen az érzelem tárgyiasult formában mutatkozik meg, ezért elkészítették az anyák süteményét. Aztán meg megvették: éljen az üzlet!

Ennek a napnak a mintájára 1872-ben, Bostonban kihirdették az anyák napját. Viszont Anna Marie Jarvis segítségére és 1914-ig kellett várni, hogy az anyák napját hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánítsák az USA-ban, hiszen maga Woodrow Wilson amerikai elnök proklamálta ezt. Egyébként azért lett minden év május második vasárnapja az anyák hivatalos ünnepévé, legalábbis a világ több helyén, mert a fentebb említett kezdeményező hölgy mamája ezen a napon hunyt el, s reá kívánt így emlékezni. Nem is kevés szarkazmussal: akkor most az egész világ, vagy a világ egy része az ismeretlen hölgy ismeretlen amerikai mamájára emlékezik?

Egyébként a bejelentést az USA-ban a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők, étteremtulajdonosok és még a taxisok is nagyon nagy örömmel fogadták. Elvégre, ha az elnök maga parancsba adta, hogy anyák napja van, és azon a napon mindenkinek kötelessége az anyját meglátogatni meg neki valami ajándékot vinni, akkor biznisz! Bár maga Anna Marie Jarvis minden fórumon tiltakozott az anyák napja ilyetén üzletiesedése miatt, és a lelki tartalomra helyezte volna a hangsúlyt, sőt még tüntetésbe is fogott, az üzleti gondolkodás, úgy, mint más ünnepekre, erre is rátelepedett. Anna Marie Jarvis egyébként élete végén megbánta tettét, s nem kívánta azt, hogy nevét az anyák napjával kapcsolatba hozzák.

Pedig maga a szándék szép és becsülendő, sőt! Csakhogy esetleg Jarvisnak nem a saját mamájára emlékezve kellett volna mindenkit az anyákra emlékeztetnie! Ezért is van az, hogy az anyák napját a világ majdnem minden országában hivatalosan megünneplik, csak éppen más és más napokon!

Például a legtöbb arab országban március 21-én, azaz a tavasz első napján. Egyébként a magyar népi hagyományban is a március 20. utáni első vasárnap ünnepelték Gyümölcsoltó Boldogasszony napját, amely egyfajta összevontan ünnepelt anyák napja, nőnap és „Bálint-nap” is volt. Az eladó sorú lányok virágot ajándékoztak kedvesüknek, nagy pironkodás közben, a gyermekek pedig verssel vagy dallal köszöntötték fel édesanyjukat és nagyanyáikat.

De van, ahol márciusban, van ahol áprilisban, máshol meg decemberben van az anyák napja.

Nálunk május első vasárnapja az anyák napja, ahogyan például Litvánia, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia is ezen a napon ünnepel.

Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első anyák napi ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva.

Ahány ház, annyi szokás. Nem baj ez, lényeges, hogy édesanyáinkra gondoljunk. És ne csak egyetlen napon, hanem minden napon. Ne egy napon, kis virággal vagy csokival beállítva („Huh, ez is megvolt, mehetünk máris” alapon), hanem gyermekként és felnőttként is tiszteljük, szeressünk édesanyánkat, óvjuk és ha kell, ápoljuk őt, ugyanúgy, ugyanazzal az önzetlen szeretettel, ahogyan ő óvott és ápolt bennünk gyermekkorunkban. Minden nap legyen anyák napja! Legyen egy nap, hivatalosan, a világ felé, hogy meg ne szóljanak minket, de lelkünkben mindig ünnepeljük az anyát! Nem hivatalosan, hanem szeretetből! És amikor gondolunk édesanyánkra, gondoljunk Boldogasszony anyánkra, nemzetünk védőszentjére, s imádkozzunk a régi imával:

„Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk,

    Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

    Magyarországról, édes hazánkról

    Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

 

 

Petrusák János
 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap