Anyák Napja margójára

Kondra Katalin, v, 05/06/2018 - 00:16

Anyák Napja közeledtével elgondolkodtam azon, valójában miről szól ez az ünnep, kik vagyunk mi édesanyák, mi a társadalmi szerepünk, konkrétan hol a helye egy nőnek ma, 2018-ban Magyarországon? Elmélkedésem oka egy közéleti beszélgetős műsor volt, melyet hallgatva azzal szembesültem, hogy sok, különösen gyermektelen nőt felháborított az, hogy a miniszterelnök átfogó megállapodást akar kötni a magyar nőkkel, akik ezt úgy értelmezik: hogy „tessék szülni!” Parancsolgat? Mégis, hogy képzeli ezt? Apák, férfiak nélkül? Eddig a pontig még egyet is értettem a háborgókkal, de jött a többi háborgás: Huszonévesen a nők nagy része még tanul, nem ér rá társat találni, nincs meg a kellő egzisztenciája, harminc-negyven éves kor között egy ambiciózus nő ne is álmodjon gyerekről, mert elveszítheti a kemény munkával megszerzett pozicióját, negyven fölött már késő gyermeket vállalni. Szinte sajnáltam értelmiségi nőtársaimat, mert nekem a vidéki, kevésbé iskolázott nőnek mennyivel könnyebb dolgom volt. A húszas éveimben egyszerre sikerült megvalósítanom mindazt, amit nekik nem. Férjhez mentem, gyerekeket szültem/neveltem, dolgoztam és mindezt nagyon is élveztem, pedig albérletben laktunk, szerény körülmények között, de úgy tűnik mégis gazdagabbak voltunk/vagyunk azoknál, akik magukat a magasabb társadalmi réteg közé sorolják. Sajnos ezzel még nem ér véget a nő kontra anya téma, mert mennyire felháborító, hogy alig van nő a parlamentben! Valószínűleg a kormány azt gondolja rólunk, hogy nekünk a fakanál mellett a helyünk. Egy-két nő persze akad a politika színpadán, de azokkal az a baj, hogy mindegyiknek két-három gyermeke van, mért nincsenek ott gyermektelen nők is? Meglepődtem, hogy engem ez egyáltalán nem zavar, az, hogy hol a helyem pedig nem kérdés, mert mindenhol, ahol hasznos a tudásom, van elég tapasztalatom. Persze én nem vagyok értelmiségi, emiatt aztán nem vagyok elég tájékozott, csakis ezért vagyok elégedett a saját helyzetemmel és ez nagyon nagy baj! Kár, hogy nem érzem. Azt viszont egyre tisztábban látom, hogy a mai nők egy része diszkriminálva érzi magát egy családbarát politika körvonalazódása miatt, sőt azért is felháborodtak, hogy egyáltalán létezik Anyák Napja. Miért nincs akkor Lányok Napja is? — vetették fel a kérdést, mely kérdést az az eset indokolta, hogy egy gyermektelen nő, anyák napi antológiában megjelent írását valakik nem tartották eléggé hitelesnek. Nem tudom, valóban megtörténhetett-e ez az eset, hisz férfiak tollából is olvasunk anyák napi verseket. Úgy gondolom, általában olyankor röppen fel egy-egy ilyen hír, amikor a kákán is csomót akarunk találni. Tisztelettel üzenem tehát kedves gyermeket nem vállaló nőtársaimnak, hogy én, mint édesanya, nem akartam megbántani senkit, és szerintem nem tehetek arról, hogy nekem örömet okoz az Anyák Napja. Sajnálom, de én az anyaságot nem tekintem magánügynek, sem titkolni való tettnek, nem gondolom, hogy ezzel bárki jogait, véleményét sérteném vagy lehetőségeit korlátoznám. Anyák Napját nem politikusok találták ki. Íme a szöveg, mely ennek az ünnepnek a keletkezését ismerteti: „Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök 1914. május 9-i proklamációjával hazájában minden év május második vasárnapját az anyák hivatalos ünnepévé nyilvánította. (1914-ben május második vasárnapja, és így az Anyák Napjának első hivatalos megünneplése május 10. napjára esett.) Sajnos azonban Anna Jarvis a népszerűsítésre fordított ideje miatt nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet „felkarolták” a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, amelynek hatására az gyorsan népszerűvé vált a kontinensen is. Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás, Jarvis véleménye szerint pedig főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából és a legelső Anyák Napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották. A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel és megtették az előkészületeket az Anyák napja országos bevezetésére. A szervezet lapjában így írtak a napról: „Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó «Anyák napját», ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.” FORRÁS: WIKIPEDIA  

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap