Áprlis 4., Hazánk szovjet leigázásának gyásznapja

Szerkesztő A, cs, 04/04/2019 - 00:04

 

 

2005-től kezdve április 4-e Magyarország Leigázásának Napja. Ismeretes, hogy 1945-ben ezen a napon a kommunista diktatúrát hazánkra zúdító vörös hordák teljesen elözönlötték Magyarországot. Tízezreket gyilkoltak le, százezreket vittek szibériai táborokba, milliókat gyaláztak meg, fosztottak meg minden vagyonuktól, vetettek internáló táborokba, kínoztak meg a magyar kommunisták segítségével. A gyilkosoknak készült emlékművek még a mai napig állnak.

 

Történelmi előzmények: 1944 nyarán Románia gyalázatos árulása után a Vörös Hadsereg gyorsan haladt előre, szeptemberben már benyomult a trianoni Magyarország területére, majd a Kárpátokon át megtámadta csonka Hazánkat is. A környező területekről a visszavonuló német és magyar csapatokkal együtt tízezrével érkeztek  menekültek Magyarországra. A magyar lakosság hitetlenkedve fogadta a szovjet katonák szörnyű kegyetlenkedéseiről szóló beszámolókat.

A vörösök szeptember 23-án Battonyánál lépték át a gúnyhatárt. Október 6-án Debrecenre rontottak, 19-ig az egész Tiszántúlt elfoglalták. Október 29-én a Tisza vonalától indított támadásával megpróbálták menetből elfoglalni Budapestet, de a hiányosan előkészített támadás elakadt. A főváros bekerítése után az első szovjet harckocsi november 3-án érte el Budapest határát, de a támadás az Attila vonalon megállt. A Vörös Hadsereg gyűrűje karácsonykor zárult be Budapest körül, ahol mintegy 800 ezer polgári lakos rekedt. A körülzárt városban egyre súlyosabbá vált a helyzet, megszűnt a gázszolgáltatás, áramellátás is csak napi 2-3 órát működött, egyre kevesebb volt az élelem és később már az ivóvíz is. Az agresszorok mintegy 150 - 170 ezer fős serege árulás segítségével vehette csak be a várost. A végső elkeseredésben kitörést választó hősök 40 ezres létszámából 20 ezren vesztették életüket, a többiek - részben sebesülten - fogságba estek, míg saját vonalaikat csak 624-en érték el.

Budapest ostroma a II. világháború egyik leghosszabb helységharcának számít, második Sztálingrádnak is nevezik. Az ostrom 102 napig tartott, amiből a védők 52 napot teljes bekerítésben harcoltak végig. A szovjetek vesztesége mintegy 80 ezer halott és 240 ezer sebesült volt, összes magyarországi veszteségük fele.

Vörös Hadsereg több mint 350 ezer katonája kapta meg a Budapest bevételéért illetve a Fasiszta Magyarország legyőzéséért elnevezésű háborús kitüntetéseket.
 

Országunk leigázásában tevőleges részt vállaltak a Szövetséges erők bombázói is, akik 1944 áprilisától szórták a halált a magyar városokra. Szeptemberben ebbe az intenzív légi hadviselésbe kapcsolódtak be a szovjet távolsági bombázók is. Az elsődleges célok között nem szerepelt a polgári lakosság bombázása, de az elcsúszó bombaszőnyegek és katonai túlkapások nagy veszteséget okoztak a polgári lakosság körében is.
 

1945. április 4. Magyarország német csapatoktól való megtisztításának a Sztálin által kitűzött időpontja volt, a katonai terv szerint ennek Nemesmedvesnél kellett volna megtörténnie. A történelmi adatok szerint azonban ezt a határidőt nem tudták tartani, mivel több ponton erősebb ellenállásba ütköztek a vártnál. A késés végül több mint egy hetes volt, az utolsó német egységek április 13-án hagyták el az országot Pinkamindszentnél. Ennek ellenére az eredeti katonai terv szerinti dátumra került az ünnepnap, – a felszabadulás napja - és 1990-ig a magyar tankönyvekben is ez szerepelt.
 

Az előrenyomuló szovjet katonák ideológiai alapját a kommunista propaganda vezér, Ilja Ehrenburg szovjet írónő szolgáltatta. A "Gyilkolj!" című röplapon így bíztatta a szovjet katonákat:

"Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények...... az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek...... ölnöd kell.... és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett..... ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket...... ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz...... öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át...... ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! A megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett...... öld a németet, ez a nagyanyád kérése! Öld a németet, ezért imádkozik az anyád! Öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! Ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"

S minthogy a szovjetek szemében Magyarország is egy náci, fasiszta ország volt, hát a derék szovjet katonák megfogadták lelki anyjuk tanácsát.
 

A hallgatás falát áttörve mára már lehullt a lepel a dicső győztesek diadalútjáról. A szenvedők szégyenükben és a hatalomtól való félelmükben évtizedekig eltitkolva tartották magukban a kegyetlen emlékeket.  Történeteikből kiderült, hogy a pusztító horda módszeresen fosztotta ki a már amúgy is nélkülöző országot. Elhajtott jószágok, az elrekvirált élelem hadi zsákmányként hagyta el valós rendeltetési helyét. A megszállók törtek, zúztak és gyilkoltak. Több ezer civilt gyilkoltak le összeterelve, vagy éppen családtagjaikat védve. Még a hadikórházakban magatehetetlenül fekvő betegeket, sebesülteket is durva kegyetlenséggel gyilkolták le. Brutális módon erőszakolták meg a magyar lányokat, asszonyokat. S hogy legyen képünk az elkövetés nagyságáról: 1945. április 4-e után az ideiglenes magyar kormány az UNRA new yorki irodájába táviratot küldött: "Kérjük, hogy sürgősen küldjenek 470,000 vérbajos beteg gyógykezelésére szükséges gyógyszert." Az erőszak következményeként végső kétségbeesésükben több ezren választották az öngyilkosságot is. Összefogdosták az életben maradottakat, elsősorban a védtelen lakosságot,  nőket, gyermekeket, öregeket és a szibériai végekre vitték őket málenkij robotra. Erre nem csak az ingyen munkaerő miatt volt szükségük, hanem, hogy szövetségeseiket elkápráztassák a "hadifoglyok" számával. Ez hát a Felszabadulás, ez az Ünnep!

 

Az eredmény: Magyarország a világháborús vereség nyomán elveszítette az 1938 és 1941 között visszaszerzett, magyar lakosságú területeit. Egy kifosztott, tönkretett ország, testi-lelki nyomorba rogyva állt. Leigázva, megalázva, jóvátételre kötelezve.

Az ország lakosságának a szovjet hadsereg jelentette a háború legnagyobb borzalmait, és nehéz megmagyarázni, hogyan lehetett ezt felszabadulásnak hívni, mikor a legtöbb magyarnak maga vagy családja, barátai számára személyes tragédiát jelentett.

 

Magyarország területén a második világháború korszakából 1030 szovjet obeliszk vagy katonai temetkezési hely van. Minden elesett katonáknak jár a végső nyugalom, de a felszabadulási emlékműveknek egy szabad ország területén nincs helyük. Szabadságunk megcsúfolása, népünk megalázása a főváros Szabadság nevű terén álló szovjet emlékmű, tudva, hogy nem nemzetünk felszabadítása, hanem leigázása történt. A világháborút követően elkészített Sztálin, majd Churchill szobor is gyilkosainknak állít fájó mementót, míg a hazáért halt hőseinknek ez nem adatott meg.

 

 

Felber Zsolt

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap