Arany Sas Díj pályázati mű: Felbert Zsolt - Gizella koronázása

Szerkesztő A, szo, 09/07/2013 - 00:12

 

 

 

 

      Dúsan megrakott szekerek zötykölődtek a római úton. Kíséretükben fegyveresek lovagoltak. Hátuk mögött már lemenőben volt az álmos napkorong. Nyugatról, Bajorföldről igyekeztek, hogy részt vegyenek az ünnepi szertartáson. A gazdagon ékesített csézákban felékszerezett, előkelően felgúnyázott urak, arany és karmazsin színben pompázó asszonyságok ültek. Az egyik, karavánhoz tartozó szekér elejébe hatalmas keresztet állítottak, ez az egyházi méltóságokat szállította. A szekeret követő lovasok tömjénfüstöt hintettek a halkan fújdogáló szélbe. Több hete járták már a fárasztó utat, míg végre Veszprém határába értek. Lassan kivehetővé vált a székesegyház két szürke tornya, ahová koronázási ceremóniára várták a régensburgi küldöttséget. Az ezredik év utolsó napját írjuk.
      A látogatás tulajdonképpen Gizella fejedelem asszonynak szólt, akit éppen öt éve választott hites feleségéül István, a magyarok akkor még trón várományosa, apja, Géza javaslatára. Nem véletlen esett rá a választás, - akkor még csak nyiladozó rózsaszál volt a fiatal ara - a két nép, a magyar és a német közötti feszültséget volt hivatott megszüntetni. Ugyanis Gizella apja, Civakodó Henrik – nem meglepő, hogy így neveztetett – gyakran bocsátkozott fegyveres harcokba Árpád unokáival. Ezt a rossz modort akarta felülírni a fejedelmi frigy. Az eseményeket egy kicsit meggyorsította az aggályoskodó Henrik korai halála. Ezzel a násszal ugyanakkor jelezni is lehetett a nyugati törzsek felé, hogy az első lépések megtételére vállalkozik a magyarság a kereszténység atyai útján.
      Amúgy a fiatal bajor herceglány már-már a Jézussal való jegyességet választotta, mikor megérkezett az udvarba a lánykérés Géza követeitől. A tervezett házasságot a barbár herceggel apácafőnöknője élesen ellenezte, még az érthető politikai indítékok ellenére is. Próba gyanánt meghívták Vajkot Bajorhonba, hogy legalább némi ismeretséget szerezzenek róla. A kérő megnyerő modorával elámította a kétkedőket és az utolsó ellenállást is legyűrte. A házasság többek között Adalbert bajor püspöknek is köszönhető, aki meggyőzte az ifjú lánykát. Mondván az Istennek jobban tetsző cselekedet, ha egy nép megtérítésén fáradozik, mint ha kolostori elvonultságban él. Példaként lebegett Gizella előtt az is, hogy testvérei közül többen választották a szent hivatást: a papi reverendát vagy a zárdai rendruhát. Vallásától így sem tántorodott el, sőt! De erről később…

      A város közelében hajlott hátú parasztok merészkedtek elő viskójukból, hogy megcsodálják a színpompás társaságot. De akadt olyan ház is, ahol inkább magukra húzták a rozoga kaput, félve az idegentől. Nem felejtették el azt sem, hogy nemrég Koppány vérét ontották ki hasonló harcosok, de még egy emberöltőnyi idő sem telt el azóta, hogy Lehel és Bulcsú vezéreket kötötték fel a nyugati végeken. Mindenesetre nem volt egyforma lelkesedés a jövevények fogadtatását illetően.

      Gizella Istvánnal kötött házassága óta élt abban az országban, amely még nem volt keresztény, illetve annak vagy görög formáját gyakorolta, vagy pogány volt. Persze a pogánynak nevezettek is istenfélők voltak, saját isteneiket imádták, és az őseik által rájuk hagyományozott világrend szerint éltek. Éppen az ő szellemi vezérüket, a lázadó Koppányt győzte le Géza fia és a többnyire németekből álló vértes serege Veszprém határában. Mert Koppány nem csak az ősi jogot és hitet védte, de mint trónkövetelő is fellépett, miután Géza özvegyét, Saroltot kívánta nőül venni. Ezzel együtt járt volna a fejedelmi cím és a hatalom is. A véres győzelem megnyitotta István uralkodása előtt a fényes utat.
      A somogyi pogányvezér halála után kezdett terjeszkedni a római hit. A Pál apostol tanait követők, azaz a római katolikus vallást gyakorlók eleinte még csak elszórtan éltek az országban. Ám a fiatal ara és udvartartásának köszönhetően sorban építették fel a hit bástyáit is Magyarhonban. Egymás után jöttek létre a templomok és velük a püspökségek, ahová a szerzetesi ruhákat Gizella és apácái varrták. Sőt a koronázási palást is az úrasszony keze munkáját dicséri. Az új hit egyik ilyen erőssége lett Gizella székvárosa, a csodálatos fekvésű Veszprém.
      Akkortájt itt már egy jól működő közösség létezett: a városban iparosok, kereskedők, a külterületeken földművesek tevékenykedtek. Gizellával pedig érkeztek a német kísérők: páncélba burkolt fegyveres lovagok, és tarra nyírt, szoknyás férfiak, akik csak „latinul kornyikáltak”, azaz az új hit reverendás lovagjai, a papok. Velük együtt jelentkeztek a nyelvi nehézségek is. Jelenlétük mindenesetre a város további virágzására élénkítőleg hatott: felépült a királyi vár, a kápolna, és a Szűz Máriának szentelt apácakolostor.

     
      A fényes koronázási ünnepségre a belső vár területén lévő székesegyház előtt került sor.
      A téli nap csak kényelmesen bontogatta ki szárnyait, s akkor is csak pislákolva tekintett le a már nyüzsgő városra. Óriási sürgés-forgás kezdődött már kora hajnalban. A kis mécsek mindenütt hunyorogtak, mint a szentjánosbogarak halovány fényei.  A külső várkapun megrakott ökrös szekerek döcögtek be, hogy ellássák majd a népes forgatagot mindenféle finom falatokkal. Arrébb teli boroshordókat gurítgattak méretes legények, hogy csapra verjék a huncut éjszakán a szomjazó lelkeknek.
      A pár nappal korábban megkoronázott király, István Esztergomból lelovagolván, Veszprémben töltötte az éjszakát szerelmetes feleségével. Az ara az izgalomtól egy pillanatra sem tudta lehunyni égszínkék szemeit. Ezért már napkelte előtt öltöztető asszonyai vették kezük alá a mátkát. Hosszú ideig, talán órákig is igazgatták a sok szoknyát, vászon, bársony, brokát és selyem felsőket, nehogy véletlenül egy oda nem illő ránc maradjon az úrasszonyi öltözéken. Két udvarhölgy csak azzal foglalatoskodott, hogy kifésüljék Gizella lenszőke haját, abba színarany brossokat, pántokat tűzzenek, de úgy, hogy a koronának is maradjon hely a fejedelmi főn. Legvégül pár ezüstösen csillogó szalagot és egy áttetsző tüll pelerint helyeztek el a leendő királynén.
      István addig a maga könnyed módján készült. Udvarnokai csak az aranyos szegélyű csizmáját segítették rá, valamint a koronázásra varrt palástot terítették vállára. A jogart és az országalmát kezébe vette és így várta az utolsó simításokon túleső gyönyörű hitvesét. Végezetül a Szent Koronát, az Istvánt királlyá koronázó esztergomi érsek, Domonkos vette magához, hogy azt majd az oltárra helyezze.
      A belső várban, a piactéren állították fel az oltárt, közvetlenül a katedrális előtt. A térnek alig felét kerítették körbe a láncinges testőrök, beljebb pórnép már nem igen férkőzhetett. A főoltár egyik oldalánál, ahol István állt, oda gyülekeztek a magyar előkelőségek, nemzetségfők, rokonok, magasabb katonai rangot betöltők, ispánok. A másik oldalt Gizella népe foglalta el, a már itt tartózkodó udvarháza, és a nemrégiben megérkezett régensburgi rokonság: testvérek, hercegek, hercegnők. A koronázásra meghívott előkelőségek drágakövekkel felpompázott, ékes ruhákat vettek magukra. Az oltár mögött tömött sorokban német és itáliai egyházi személyek, barna és fekete csuhákban, derekukon kötéllel átkötve, átszellemülten álltak.
      Maga a főoltár előtt, Domonkos esztergomi érsek és István, a veszprémiek első püspöke – aki Gizella kíséretéhez tartozott – helyezkedett el, hogy levezessék a koronázási szertartást. Körülöttük püspöksüveges, fehér és lila, drága öltözékű atyák segédkeztek. A téren körben álló katonák mögé tolongtak be az egyszerű, kíváncsi népek. Nehéz volt visszatartani a tolakodó, érdeklődő embertömeget, hisz mindenki az uralkodópárt szerette volna szemügyre venni a nem mindennapi eseményen. Helyenként fel-felhallatszott egy-egy vivát, éljen is az égig érő lármából.
      Az üstdobok egyre erősödő moraja csendesítő csókot lehelt a zsibongó ajkakra. Szarukürtök hasítottak élesen a levegőbe a székesegyház kapujából. A várkapuról két kerecsent engedtek fel a magasba. A bejáratban megjelent a királyi pár. Az főoltár mögött felállított két trónus egyikére méltóságteljesen ült le a koronás király, a másik még szabadon várta Gizellát. A fiatalasszony megállt az oltár előtt, majd lassan térdre ereszkedett.
      Elsőként Domonkos lépett hozzá, elébe tette a keresztet, melyet lágy csókkal érintett Gizella ajka. Az esztergomi főpap latinul mondta hozzá a szavakat. Ezután fogta a Szent Koronát és a királyné jobb vállához érintette, majd kezébe adta a királyi almát és pálcát is. Az oltárról levette az aranytálkát és megmártotta benne két ujját. A tálban lévő szentelt krizmával megkente Gizella homlokát, ezzel adva egyházi áldást is az uralkodásra.
      A ceremónia betetőzéseként a veszprémi püspök következett. A díszes oltárról felvette a drágakincsekkel ékes aranykoronát, - amit erre az alkalomra készítettek kiváló magyar ötvösök – a magasba emelte, és szent beszéd mellett a királyné fejére helyezte. A boldogságos Szűz Mária közbenjárását kérte, és örök üdvösséget, tisztességet dicsőséges tündökléssel. Az ifjú királynéhoz szóló fohászában a magyar nép drága hazájáért, annak oltalmáért, örök szeretetéért esdekelt.

      Gizella felállott és a mellé érkező királlyal az oltár lépcsőjére léptek. A tömegből kitört az elfojtott elragadtatás. Éljen a király! Éljen a királyné! Újra megszólaltak a kürtök. A boldogságban izzó tömeg édes borokba áztatta örömét, fokozva kicsattanni készülő jókedvét. A sült ökrök körül hajnal hasadtáig hömpölygött a vigadalom…

      Az első magyar királynénak köszönhetően lett Veszprém a királynék városa, a veszprémi püspök a mindenkori magyar királyné gyóntatóatyja, kancellárja és koronázó főpapja.
      Gizella gyönyörű koronáját az egyháznak adományozta, két évszázadig a veszprémi székesegyház kincstárában őrizték is, mígnem II. András királyunk szűkös anyagi helyzetében azt keresztes hadjáratára magával nem vitte….

        

   Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap