Arany Sas Díj pályázati mű: Veres Tamás - Útitársak

Szerkesztő A, h, 11/05/2012 - 00:05

 

A gőzös pöfékelve, nagy zajt csapva gördült ki a Nyugati pályaudvarról és kezdte meg útját az országban másodikként megépített Budapest-Szolnok vasútvonalon az ezernyolcszáznegyvennyolcadik esztendőben szeptember huszonnegyedik napján.

Az egyik peronon idős, szakállas bácsika állt és pipázott. A pipadohány illata összekeveredett a mozdony füstjének szagával. A bácsika nézte a tájat és úgy tűnt, nagyon el van merülve a gondolataiban.

Az utastér ajtaja kinyílt és egy ötven körüli férfi lépett ki rajta. A kornak megfelelő divatos szakállt viselt, fekete zsinóros inget és hosszúszárú fekete csizmát húzott szintén fekete nadrágjára. Ő is pipát vett elő. Megtömte és rágyújtott. Szótlanul álltak egymás mellett és eregették a füstöt. A bácsika volt az alacsonyabb. Felnézett a szakállasra.

- Ön mióta pipázik?

- Már az idejét se tudom, mikor gyújtottam rá az elsőre. - felelt a magas szakállas.

- Akkor igazán tudhatná, hogy pipázni csak egyedül szeret az ember, elmerülve a gondolataiban. Nem illik egy pipázó ember mellé odaállni. Ráadásul az én tömjénpipám illata keveredik az ön pipájának az illatával és valami undorító szag keletkezett belőle.

- Igaza van bátyám! De a vonat kocsijának másik peronján gyerekek utaznak. Mégse fújhattam rájuk a füstöt! De eloltom az én pipámat, és ha ön eloltja, akkor majd én gyújtok rá.

A feketébe öltözött ember eloltotta a pipát és elrakta.

- Látom, az úr szereti az igazságot.

- Hogyne szeretném! Ezért is lettem ügyvéd és újságíró. Hová utazik?

- Haza, Ceglédre. Fel kellett jönnöm Pestre, mert megvettem egy pesti birtokos néhány hold földjét. De ő nem akart lejönni Ceglédre, hogy ott írjuk alá a papírokat. Azt mondta, ha annyira kellenek azok a földek, jöjjek fel Pestre! Én meg úgy gondoltam, kipróbálom a vonatot. Ez a Széchenyi nagy szolgálatot tett ezzel a hazának. Azon töprengek, hogy a gabonát, amit learatok, sokkal könnyebb lenne majd egy ilyen vonattal szállítani, mint szekérrel.

A szakállas először elmosolyodott, utána komorrá vált az arca a bácsika beszéde közben.

- Csak aztán jól vigyázzon arra a gabonára! Nehogy elvegyék magától az idegen csapatok!

- Miféle idegen csapatok?- kérdezte egykedvűen pöfékelve a bácsika.

- Ön nem hallott még róla? Jellasich horvát bán átlépte a határt és Pest ellen vonul.

A bácsika tovább pöfékelt. Egy pillanatra neki is hamuszürkévé vált az arca. Végiggondolta, hogyan pusztíthatja el az ellenfél az ő földjeit, hogyan rabolhatják el a gabonáit.

- Mi köze egy horvát bánnak ahhoz, hogy mi az osztrákkal nem vagyunk jóban?

- Mérges ránk, maiért nem adtuk meg nekik az autonómiát. Ezért inkább az osztrákokkal szövetkezett.

- Mi az az autonómia?

- Az önrendelkezés joga. Saját kormány, saját bíróság, saját törvények. Mi ugyanezt kértük az osztrákoktól a magunk részére. Meg is adta ezeket a jogokat Ferdinánd császár, de most vissza akarják vonatni vele azokat az áprilisi törvényeket, melyeket ő maga szentesített.

- Visszavonhatja egy császár a törvényeit?

- Vissza. De ő nem akarja. Viszont le akarják mondatni a trónról és egy új császárt akarnak a helyére ültetni. Ő vissza fogja vonni ezeket a törvényeket.

- Ha már egyszer függetlenek vagyunk tőlük, akkor mit érdekel minket, hogy lesz-e új császáruk vagy nem?

A vonat már Monoron járt. Itt egy fiúgyermek, egy fiatalember és egy idősebb zsúfolódott fel melléjük a peronra. Nagyon hasonlítottak egymásra. A nyolcéves forma fiúcska az apjával és a nagyapjával utazott.

- Még nem vagyunk függetlenek! Először ki kell mondanunk a Habsburg-ház trónfosztását.

A bácsika legyintett egy nagyot.

- Kétszer is kimondtuk már és még mindig az ő rabigájukat nyögjük. Mi értelme volt márciusban a forradalomnak? Eltelt fél év és én nem vettem észre semmi változást. Nálunk otthon, Cegléden mindenki a földjével van elfoglalva. Szerintem ott sokan azt se tudják, hogy Budapesten forradalom volt márciusban!

A szakállas elővett egy levelet és a bácsika kezébe adta.

- Ezt Csizmadia Mihály, a ceglédi főbíró írta az országgyűlésnek! Aláírta a kecskeméti és a nagykőrösi főbíró is. Arra szólítják fel az országgyűlést, hogy fegyverezzék fel a népet. Ez az egyik oka annak, hogy az országgyűlés fel akar állítani egy önálló magyar hadsereget! Cegléden már nemzetőrség is van!

A bácsika ránézett a levélre és visszaadta.

- Nem tudok olvasni. Az írástudományom is annyi csak, hogy le tudom írni a nevemet. Ezért voltam ma aláírni Pesten a szerződést az új földbirtokomról.

- Aláírt egy olyan szerződést, amelyet el sem tudott olvasni?- hüledezett a szakállas.

A bácsika egykedvűen pipázgatott tovább.

- Nekünk egyszerű írástudatlan embereknek nem újságok és röpiratok kellenek a politikusoktól. Jöjjenek el hozzánk és mondják el, mit akarnak!

A fiatalember a peron másik feléről nem bírta tovább és ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

- Jöjjön el a főtérre, Ceglédre! Mi is oda megyünk! Kossuth fog beszélni! Ott meghallgathat egy politikust. Ha úgy beszél, ahogy nekünk tetszik, én leszek az első, aki belép a hadseregébe! És be fog lépni az apám és a fiam is! Nekünk nem a földünk a legfontosabb, hanem az, hogy az unokáink tudják azt szabadon művelni! Mi ki fogjuk nekik harcolni a szabadságot!

A bácsika nem szólt semmit. Füstölgött a pipája és füstölgött ő is. Látszott rajta, hogy fel akar robbanni a dühtől, amiért egy hozzá képest tejfölös szájú ember szemtelenül beleszól az ő beszélgetésébe. Végül egy nagyot szívott a pipáján és ettől megnyugodott. A fiatalemberhez fordult.

- Miről kellene ennek a Kossuthnak beszélnie, hogy ön egyből csatlakozzon a hadsereghez? Hogy akarja megmenteni az unokáinak a földet, ha a fiát is a halálba akarja küldeni? Miért akarja az idős apját is a halálba küldeni? Ki marad otthon az asszonyok támaszának, ha az önök családjából minden férfi elmegy inkább harcolni?

- Az ő szabadságukért is harcolunk!- szólalt meg a másik öreg.

Utána elfordult és nézte, hogy suhannak el a fák a vonatablakban. Ő az egész út során nem szólalt meg többet. A fiatalemberhez a kisfiú közelebb húzódott és átölelte. Megijedt az idős alaktól, aki pipával a kezében hadonászott és kiabált az apjával. De a fiatalember se hagyta magát.

- Miről beszéljen Kossuth? Beszéljen arról, hogy mekkora bajban van a haza! Hogy a Dunántúlon Jellasich hordái lopkodják a borokat, amelyeket az olyan gazdák termelték meg, mint ön! Ha Jellasics eljut az ön földjeire, nehogy azt higgye, hogy nem fogja azt is végigrabolni! Kossuth szólítsa fegyverbe a népet! A magyar katonák vére ne idegen földön folyjon, hanem magyar földön a magyar szabadságért! Szabadság és szolgaság között kell választanunk és én a szabadságot fogom választani!

A bácsika hátrébb lépett és csillogó szemekkel nézett a fiatalemberre.

- Ha valóban így fog beszélni, én is belépek abba a hadseregbe! A fiatalság lelkesedése engem is magával ragadott!

Mosolyogva nyújtott kezet a fiatalembernek, aki erősen megszorította. A szakállas kinézett az ablakon.

- Megérkeztünk Ceglédre. - A fiatalemberhez fordult. - Kossuth éppen ezekről a dolgokról fog beszélni, amelyeket ön elmondott.

Megragadta a fülke kilincsét és be akart lépni az ajtón. A kisfiú büszkén ragyogó szemekkel nézte az apját, aki ilyen derék módon kiállt önmagáért és a szabadságért.

- Apa! Ki ez a szakállas bácsi?

- Csak egy útitársunk a vonaton. Nem kérdezhetünk meg mindenkit egy vonaton, hogy mi a neve!

A szakállas visszafordult az ajtóból lehajolt a kisfiúhoz és mélyen a szemébe nézett.

- Kossuth Lajos vagyok.

Kossuth ezen a napon olyan lelkesítő beszédet tartott Cegléden, hogy Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és a környékbeli falvak népéből több ezer ember állt be még aznap a magyar hadseregbe, hogy harcoljon a szabadságért.

 

 

 

 

    Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap