Arany Sas Díj pályázati mű: Wilhelm József - A diplomata

Szerkesztő A, v, 09/29/2013 - 00:12

 

       Sohasem lehetett tudni a bácsi vár tornyából szemlélve, hogy a távolból közeledő lovas törökök követek, kereskedők, vagy portyázó akindzsik-e? A donjonból megpillantott, a messziről felismerhető turbános törökökről most mégis tudni lehetett, hogy hitetlen levantei kereskedők, ugyanis Váradi Péter, Bács ura, már hetek óta várta megjelenésüket.
       A felújított várfal, és a hatalmas bástyák körvonala játékosan fodrozódott a várat körülölelő víz tükrén. A kitisztított várárok már nem a Mosztonga patak lassú bűzös vizétől csillogott, hanem, mint azt a vár ura nemrég még Báthory Miklós váci püspökhöz címzett levelében írta: … ami tisztelendő atyaságod dicséretét illeti amiatt, hogy bevezetettem Bácsba a Dunát – tudom, még jobban elhalmozna dicséretével, ha látná is azt. Mert megszabadultunk minden régi szennytől és százados piszoktól, a legtisztább Duna vizet élvezhetjük, mely bővelkedik a friss halban, s ha most élne a hamvas Narcissus, és megpillantaná magát benne, bizonnyal eltöltené a gyönyörűség!... Váradi gondolatai mostanság, az Úr ezerötszázadik évében, nem a felújított vár körül forogtak, hanem II. Ulászló, és az uralkodóval együtt érkező velencei, lengyel, francia királyi követek fogadása körül. A bácsi vár ura hosszú évek kemény, aprólékos munkájával ügyködött azon, hogy a várában most sorra kerülő törökellenes tárgyalásokat összehozza. A török veszedelemről szóló levelei sokáig süket fülekre találtak az udvarnál, de kitartása most úgy látszott révbe jut, hiszen II. Ulászló országgyűlést hirdetett Bácsba, a déli végekhez közeli érseki székhelyre, ahol az egybegyűlt országnagyok mellett a vármegyei nemesség is szép számban összesereglett már.
       Az országgyűlésre érkező duhaj forgatag kialakulása közepette jelent meg a messziről is felismerhető, rikító színekben pompázó, támadókat fürkésző, ezért lassan poroszkáló török kereskedőkből álló karaván. Váradi a kiküldött emberei révén nem engedte őket a vár közelébe, ugyanis a törökökkel való egyezkedéséről nem akarta, hogy a bárók közül bárki is tudomást szerezzen, így titokban, a Vajas csermelyt körülvevő sűrű tölgyesben ejtették meg az alkut. A megvásárolt húsz arab telivér, és az öt perzsa rabszolgalány végső esetben kerül csak bevetésre, ha a finom szerémi bor nem teszi meg kellő hatását a nemsokára elkövetkező fontos tárgyaláson, ezért kell ezeket a becses kincseket elrejtve tartani, jó mélyen az erdő sűrűjében, a kíváncsiskodók szeme elől eldugva. A török kereskedők késedelmének okáról később kiderült, hogy az jó hír, hiszen kitudódott, hogy a nagy számban gyülekező magyar fegyveres nemesség miatti félelmükben odázták el Bácsba való érkezésüket. Váradi tervének egyik része már működni látszott, hiszen a túlontúl magabiztos törököket meglepte a déli végeken tömegesen megjelenő katonaság. Elrettentésük ezzel épphogycsak beindult. Az európai törökellenes ligához való csatlakozás, amely mostanában épp az ő diplomáciai ügyességének köszönhetően volt kialakulóban, tovább erősítette volna Magyarország helyzetét a mind merészebb törökökkel szemben.
       Egy hosszú évek óta tartó munka előkészületei látszottak beérni. A diplomáciai levelezésben jártas Váradi Péter régóta ügyködött a török elleni veszély elhárítása érdekében, pontosan 1497 óta, amikor II. Ulászló testvére, a lengyel király, János Albert beavatkozott a moldvai fejedelemség belügyeibe, megpróbálva elmozdítani annak fejedelmét III. Nagy Istvánt, amire a török szultán krími tatárokkal prédáltatta fel Lengyelországot. A magyar király még ugyanabban az évben megbízta egyik követét, érje el a portánál, hogy a török-magyar fegyverszünet hatályát Lengyelországra is kiterjesszék. A követ felkészítését Váradi Péterre bízták, és ő meg is tette a kellő intézkedéseket, írásos utasítás adott arra vonatkozóan, hogy a magyar követ Stambulban hogyan alakítsa ki és át a saját érvelését a törökök esetleges ellenvetéseire. E tárgyalások kedvező eredménnyel értek véget. Váradi diplomáciai érzékének köszönhetően 1498-ban János Albert lengyel király, II. Ulászló és III. Nagy István moldvai fejedelem Krakkóban törökellenes szövetséget kötöttek. Ezt a kialakított szövetséget szerette volna Váradi egybefonni a mostanában kialakuló, a Velence, a pápa és a francia király körül tömörülő törökellenes koalícióval, kimondottan ezért vállalta az országgyűlés házigazdájának szerepét, ám a kiváló vendéglátásért kapott bőséges elismerések sorozata felettébb hízelgőek voltak a számára, túlzottan elbizakodottá tették. Váradi szinte lázban égett! Bebizonyosodott, hogy a bácsi udvar felújítására költött aranyak meghozták a várt eredményt. Jelenlegi székhelye, az érseki udvar, a vár megfelelő hátérrel szolgált az országgyűlés megtartásához, hiszen amíg a királyi udvarban gyakran nélkülöztek, addig a bácsi érseki udvarban nem, sőt, itt a jóféle, híres szerémi borral sem kellett fukarkodni. Földrajzi helyzeténél fogva is megfelelt a város a törökellenes katonai erőfitogtatás színhelyeként, ami pedig a legfontosabb volt, elég tágasnak bizonyult ahhoz is, hogy a megjelenő nemesség mellett szállást biztosítson az igényes külföldi követeknek, és a velük érkezők siserehadának. Lassan minden kocka a helyére került.
       A vár lovagtermében úgy fokozódott a nyüzsgés, ahogy a közeli ferences kolostorban egyre inkább teltek a hálótermek. A vár melletti síkon is mind több sátrat vertek fel. Bár szeptember volt, nyári kánikula bágyasztotta az embereket. II. Ulászló és külföldi követei felhőtlenül élvezték a házigazda vendégszeretetét. A török kereskedőktől szerzett, és a kellő időben átadott ajándékok is megtették a hatásukat, mégis valami megmagyarázhatatlan feszültség villódzott a termekben, a vár udvarán. A kedélyes hangulatot, a Bácsott összegyűlt urak dőzsölését, szórakozását hirtelen elverte a hideg eső. Minden felvidító próbálkozás kényszeredettségbe fúlt, a nemesi urak meggémberedtek a zord időtől, sőt a tárgyalás folyamata is váratlan fordulatot vett.
        Bár a Váradi által oly régóta óhajtott törökellenes szövetség megkötetett a nyugati keresztény hatalmakkal, és II. Ulászló el is fogadta az ennek fejében felajánlott pénzügyi támogatást, hiszen alig várta, a pénzt Ulászló, mint ahogy az Váradi előtt véletlenül kiderült, nem a törökellenes háború előkészítésére szándékozta költeni. A törökellenes szövetség megkötése csak ürügyként szolgált a magyar királynak egy másik kényes tárgyalás ügyes leplezésére. A francia követ Bácsott való tartózkodásának teljesen más háttere volt, ugyanis VI. Sándor pápa 1500 áprilisában érvénytelenítette Ulászló és Beatrix házasságát, s ezzel megindult az új arajelölt kiszemelése. Váradi reneszánsz udvara pompás háttérként szolgált a pénzügyi nehézségektől tengődő király számára, hogy elkápráztassa XII. Lajos francia király követét. A pápától, és a velencei követtől felajánlott pénz valójában a francia király közeli rokonának, Candalei Anna francia hercegnő kezének elnyeréséhez kellett. A frigy két évvel később meg is kötetett.
       A Bácsott egybegyűlt kavalkád lassan szétszéledt. Bács urának erőfeszítéseit siker koronázta. Látszólag! Váradi Péter pár hónappal e tárgyalások után, 1501-ben halt meg. Talán a büszkeség és balítélet súlyosbodó komplikációinak következményeként. Kijátszották!

 

 

    Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap