Arccal a vasút felé! - vasutascsokor 1. Utazó és ellátás

Bodó János, cs, 03/30/2017 - 00:10

Arccal a vasút felé!- vasutascsokor

 

Az itt következő írások közül néhány már megjelent a MIL-ben, de éppen csokor jellege miatt szerves részét képezik a jelenlegi összeállításnak. A magyar munkásság jelentős rétege előtt is tisztelgek, megbecsüléssel. Személyes vonatkozásait is felidézem, ami már a múlt, de talán tanulság is van benne. A virágcsokor - amely ezuttal íráscsokor - minden vasutasé, bár nincsen vasutasnap, tisztelettel adom át nekik és a Kedves Olvasóknak.

 

1.Utazó és ellátás

Ha az ember útra kel, számolnia kell azzal, hogy az úton megéhezik, megszomjazik. Ezért valami enni és innivalót viszünk  magunkkal. A legtöbb ember jóféle kútvizet, csapvizet. Aki gyakran utazik, kialakulnak utazási szokásai is.
Szomszédunkban lakott Piroska néni, aki e tekintetben bekerülhetne valamiféle rekordok könyvébe. Ha nyáron két unokáját vitte nyaralni, külön műsor volt az ő utazási felkészülése. Egy héttel az utazás előtt elkezdte a sütemények készítését. A sajtos sütikkel kezdte, aztán előbb a kalácsok következtek, diós, mákos, kakaós, mindegyikből egy tepsivel. Aztán következett a fő attrakció: három jérce formájú aprójószág, egy kiló rántott hús előre kisütve, az utazás élelmiszer biztonsága így állt elő. A fiú unoka cipelte a hűtőtáskát, amely rogyásig meg volt rakva ilyen finomságokkal. Az állomásra kiérve már éhesek lettek, és mivel nem akarták kinyitni a táskát, vettek a peron büféjében két-két szendvicset, hogy míg a vonat elő nem áll, addig is legyen mit enni, nehogy éhen haljanak a várakozásban. Időközben előkerült a vonat, és beszállva, rögtön a hűtőtáska rakományának estek neki. A két unoka ismerte már a nagyi szokásait, ezért aztán neki láttak a finom falatoknak. A két óráig tartó utazás alatt csak ettek, és néha ittak is. A célállomásra érve üres volt a hűtőtáska, mindent fölfaltak a nagyi és a két unokája, pedig már várta őket a rokonsággal együtt a finom ebéd, amit jóízűen el is fogyasztottak. Ezután mentek a strandra, ahol egy kis fürdés után már a pogácsát majszolták, amit Rózsi néni készített össze, hogy legyen valami kéznél, ha valaki megéhezik, megszomjazik.  
Nemcsak ilyen alkalmakkor, hanem moziba menve is fölpakolt Piroska néni, és a körülöttük ülők nagy bosszúságára zörögtek, beszéltek az étel elfogyasztása közben.
Néha a két unoka összeveszett a finom süteményeken, Ilyenkor a jegyszedőnek kellett csendre parancsolni a renitens családot
Azonban nem mindenkinek van ilyen jó sora. Van, aki hoppon marad, ha arra hagyatkozik, hogy majd vesz valami harapni valót az állomáson, valamelyik büfében. Újabban már zárva találja ezeket a vendéglátóhelyeket, mert nem éri meg nyitva tartani. Csak az egészen nagy forgalmú pályaudvarokon vannak nyitva még a büfék, ahol az alkohol mellett valami étel-forma áru is van. Ezek is alig fogyasztható, szikkadt zsömlék valami fölvágottal. Egyen otthon az utas, tömje meg a belét, ha utaznia kell, italt itt kaphat, amennyit csak akar. Így gondolkodik a büfés, mert a zsömlét azért mégsem vághatja darabokra, viszont a fröccsöt és a pálinkát föl tudja szaporítani egy kis csapvízzel, hogy több legyen.
A vendéglátó szakma, különösen az utasokat ellátó, a jövő-menő emberekre építő része, tele van piti kis csalókkal, akik nem születésüktől fogva csalók, hanem a körülmények tették éket azzá. Mert az egy felest belökő, és máris tovább menő vendég nem fog azon meditálni, hogy ez a pálinka nem volt mégsem az igazi, neki úgy volt jó, ahogy kapta. Persze, a száraz zsömle miatt sem fog reklamálni, legfeljebb kidobja a szemétkosárba, és káromkodik egyet. Vagy kettőt. Attól függően, milyen a mentalitása. De, hogy nem fog a fogyasztóvédelemnél jeleneteket rendezni, az biztos. Legfeljebb, ha kukacoskodó típus. De az ilyen ügyekkel is tele van a hivatal, nem nagyon szeretik az aktákat szaporítani a hivatalban sem.
Beteges reklamáló! - ezzel nagyjából el van intézve a dolog, és egy semmit mondó levéllel válaszolnak panaszára, de nem nagyon néznek utána a dolgoknak. Nincs rá kapacitás, és kész, el van intézve a dolog. Ha minden ilyen kis piti ügy miatt szankcionálnák az eladókat, nem lenne a végén eladó. Ilyen kis pénzért ki hajlandó még az örökös büntetgetéseket is eltűrni?
Az utast ki kell szolgálni, de a kiszolgálás alatt nem becsapni kell, megrövidíteni. A jegy árában, implicite, benne van a szívélyes vendéglátás, ha nem szívélyes, akkor is a normál minimum. Így gondolja az utas, nem így az utast ellátó személy. Az átverés, a csalásnak egy kifinomult formája. A pénzedért azt kapod, ami ki van írva.
Később rájössz, hogy átvertek. Nem horribilis átverésről van szó, csak néhány forintról. Még reklamálni sem fogsz, ennyi kis pénzért.
Erre épít a trükkös eladó, ez az alapja mindennek.
A múlt század hatvanas éveiben, amikor egyetemista voltam, mint utasnak úri dolgom volt. Mivel apukám vasutas volt, ingyen utazhattam a vonaton. Sőt, állandó lakhelyem és az egyetem székhelye között nem csak, hogy ingyen volt az utazás, hanem egy "négymintájú" jeggyel bármikor utazhattam. Ezt minden évben egyszer kellett igényelni. Szóval kedvezményezett voltam, akár a többi vasutas gyerek, vagy ifjú, mert akkor már nem számítottam gyereknek.
A lakhelyemen beszálltam az étkezőkocsiba, ham and eggs-et rendeltem és egy sört. A pincér kihozta az ételt, a sört, és közben újságot olvasva, kényelemben érkeztem meg a célállomásra. Esetleg még egy sört rendeltem, ha elfogyott az előző, mert az utas illemre is vigyázni kellett. Ha csak egy üres üveg mellett üldögélt az illető, előbb utóbb kinézték a pincérek.
Szóval kellemesen utazgattam a múlt században az Államvasutak vonalain.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap