Arccal a vasút felé! - vasutascsokor 10.Égi jel

Bodó János, v, 04/16/2017 - 00:20

 

Lassan elcsöndesedett a tanya, a szomszéd istállóból is egyre ritkábban hallatszott az állatok hangja, az emberek pedig, elunták a ház előtti üldögélést, és jórészt már lefekvéshez készülődtek. Vacsorával - vagy anélkül. A tyúkok is felültek a lécre, és bólogatni kezdtek. Mi, gyerekek voltunk a legkitartóbbak. Mondogattuk, hogy nincs még olyan késő, de már az álom miránk is ránk telepedett, és csak a lábmosástól való irtózás tartott még az udvaron. Legalább is engem, mert ettől féltem a leginkább: hideg kútvízben lábat mosni kész katasztrófa volt, nemcsak az álmot verte ki az ember szeméből, de az élettől is elment a kedve.
Egyszer csak valamelyik gyerek felkiáltott:
- Né, mi van ott, né!
A mutatott irányba néztünk, és az ég alján egy vöröslő valamit véltünk látni. A még kint lévő felnőttek is elcsodálkoztak, és hangosan kommentálták a dolgot:
- Mi a csuda lehet az?
A már lefekvéshez készülődő emberek is visszajöttek az udvarra, és sorra csodálkozni kezdtek. A vadász, aki hallgatólagosan a tanya esze volt, most sem bizonytalankodott:
- A Gurobiéknál kigyulladt egy szalmakazal, annak a parázsló maradványa ez a tüzes nyavalya! - mondta, és ezzel az ő részéről el is volt intézve a dolog. Már nem hallgatták a többiek sem a másik véleményt: égi jel ez bizony, háború lesz nemsokára! Bár még a háború nyomai el sem múltak, az emberek hajlamosak voltak ezt is elhinni, mert a félelem igen mély nyomokat hagyott bennük a most, nem is olyan régen befejeződött világégéstől. Egy darabig taglalgatták az eseményeket, de mindinkább a szalmakazal leégését valószínűsítették. Már lezáródott az ügy, amikor valahonnan, messziről kétségbeesett segítség-kiáltás hangzott fel:
- Segítsetek, emberek! Ránk törtek az oroszok! Segítség! Segítség!
Egy szempillantás alatt talpra ugrott a férfinép, és a vadász vezényletével a Jákli tanya felé rohantak. Nem kellett sokat győzködni senkit, hiszen ezekben a vérzivataros időkben, az emberekben a szolidaritás nagyon megmutatkozott. Az asszonyok sem tartották őket vissza, inkább buzdították. Adjatok azoknak a rohadt ganéknak! Így és ehhez hasonló módon, még utánuk kiabálva is tüzelték az emberüket. Ha a segítségért kiabáló hangra gondolok, nem nehéz elgondolni, mi élesztett olyan mély együttérzést, empátiát az asszonyokban. A vadász vaktában lövöldözni kezdett a puskájával, és a viharlámpáját forgatta, és valamennyien nagy zajt csapva ordítoztak
- Tartsatok ki! Jövünk! Tartsatok ki! Jövünk!
A Jákli tanya egy jó kilométerre volt a vasút túlsó oldalán, a család dolgozott ott, egy-két segítővel, korántsem akkora volt a gazdaság, mint nálunk. Voltak állataik, de a földművelés volt a fő profiljuk. A két leány és a két fiú volt a fő erő: minden munkát elvégeztek maguk. A hang alapján a kisebbik lány lehetett, aki segítségért kiabált, nyilván a megbontott tetőn keresztül. Mint később megtudtuk, az történt, hogy három orosz katona tört be a már lefekvéshez készülődő családhoz, először ennivalót követeltek. Miután jóllaktak, egyre sűrűbben nézték a két leányzót, és egy kis bor elfogyasztása után a gyévocskát kezdték követelni. A lányok közben kapcsoltak, egyikük, az eszesebb, talpraesettebb kisebbik a padlásra menekült, és megbontva a tetőzetet, segítségért kezdett kiabálni. A katonák is hallották a kiabálást, nem értették, hogyan lehet, hogy az előbb még itt lévő lányok most kiabálnak. A férfiakat kezdték nyaggatni, a puskát is ráfogták a gazdára, hogy teremtse elő a lányokat, de az széttárta a kezét, és sajnálkozva mondta, hogy nincsen. Addig-addig erőszakoskodtak, hogy a padlásföljárót meg kellett mutatni nekik, mert félő volt, hogy a fegyvert fogják használni. Közben a leány csak ordított, meghallva a tanyáról elindult segítséget, még inkább üvöltött. Már több cserepet kiszedett, derékig kint volt, amikor a katonák feljutottak a padlásra. Meglátták a lány fehér lábszárát, amint kalimpált a levegőben, ettől még inkább tűzbe jöttek, és egyik lábát elkapva húzni kezdték lefelé. A lány szerencséjére, egy másodpercre engedett a szorítás, és ezt kihasználva a másik lábával egy nagyot rúgott, és olyan erővel eltalálta egyik katona fejét, hogy az menten elszédült. Csizma volt a lábán, és a csizma vasalása olyan erővel találta el támadója orrát, és a száját, hogy csak úgy ömlött a vér a katonából, sőt, még egy-két fogát is otthagyta. Ezt látva, a másiknak is elment a kedve a harcias gyévocskától, aki közben egész testével eltűnt a tetőn. Akkor már hallani lehetett a felmentő sereget, akik egész közel lehettek, mert az egyik katona, aki lent maradt, sürgetve hívta a társait, hogy jó lesz pucolni. Még egyet visszalőtt a hang irányába, aztán nyomás, eltűnt a közben leérkező társaival egyetemben.
Közben odaért a felmentő csapat a tanyához, ahol már voltak mások is: egy arra haladó tehervonat személyzete, felfegyverkezve vasrudakkal, pajszer vasakkal. Ők is meghallották a nagy ordibálást, és a mozdonyvezető a fékezőkkel, fűtővel együtt nyomban a kéznél lévő alkalmatosságokat felkapták, és a kiabálás helyszínére siettek. De már nem volt szükség a vasrudakra, a zabrálásra odatévedt orosz katonák már elpucoltak, csak a megkötözött kutyák ugattak veszettül. A megijedt és nehéz időszakot túlélt tanyabeliek röviden elmondták a vasutasoknak, hogy mi történt, és azok szedték is a sátorfájukat, mert nem állhatott nyílt pályán a szerelvény órákig. A város állomására érve rögtön jelentették, mi történt. A jelentés érdemi része a szovjet katonai parancsnoksághoz jutott. Abban az időben a vasutas személyzet amolyan hivatalos-félhivatalos munkakörben volt, az állomásfőnökség pedig, egyenesen kötelezve volt az ilyen jellegű információknak a rendőrségen történő jelentésére. Nem telt egy órába sem, szovjet különleges egység jelent meg a tanyán, ahol minden úgy volt még szinte, ahogy történt. Vakuval fényképeztek, kihallgatták a tanya lakóit, és a nyomok alapján megállapították, hogy merre mentek tovább a katonák. Egy háromfőnyi csoport elindult a katonák után, és félórán belül három lövés hangzott az éjszakában.
Kivégezték helyben a dezertőrnek számító katonákat.
A szovjet hadseregben ennél kisebb kihágásért is azonnali halál járt, mint minden hadseregben. Dezertálás, engedély nélküli fegyverhasználat, a civil lakosság megtámadása, kifosztás, nemi erőszak kísérlete - ezek olyan cselekmények voltak, melyek a statáriális eljárás körébe tartoztak, és azonnali kivégzés szokott lenni az ítélet. Rendet kellett tartani, akár ilyen módon is, és nem volt kegyelem senki fiának sem.
Hajnal felé járhatott az idő, amikor elcsendesedett minden, a katonai különítmény eltávozott, a tanya lakói lepihenhettek.
Hazatértek a felmentő sereg tagjai is. Előbb röviden elmondták a történetet, aztán később aprólékos részletességgel elmesélték, hogy mi történt. Megtudtuk az égi jel történetét is, mert a szomszéd tanya gazdája is átrohant a kiabálásra. A gyerekek gyufával játszottak, és felgyújtották a szalmakazlat. Amikor észrevették, már késő volt oltásba kezdeni, azt el tudták érni, hogy a másik két kazal nem fogott tüzet, de ez égett, mint a veszedelem. Ilyen tűzesetek nem voltak ritkák, jó esetben, mint ezúttal is, emberéletben nem esett kár.
/Folyt.köv./

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap