Arcok a Panaszfal mellől -A háború vége – az elnyomás kezdete

Turcsány Péter, szo, 07/02/2011 - 05:16

 

 

 

 

 

A háború vége – az elnyomás kezdete

 

A beszámolók megőrzik a múltat:

 

Boldogult Horváth János menye:„Horváth József; 45 elején a pártban vezető is volt. Elmentek sóért Ábrányba. Ittak bort. Beértek Nyíradonyba. Őket megállították. Mondta, hogy sóért volt. A rendőrök előre fogták, aztán behajtották a rendőrségre. Mutatta a pártkönyvet is. Amire beértek a rendőrségre, ottan meghalt. A rendőrök kihívatták az uramat a hullaházhoz. Azt mondták neki: nem bort ivott, hanem faszeszt és attól halt meg. Igencsak ott anyakán üthették, aztán megszakadt itt a nyak ere. Erre kilépett az uram is, pedig vitték volna tanulni. Uzsoki Pistával vitték volna, az már fenn is van, fenn van az Országháznál.” /Ez 45. január 6.-án volt. Az oroszok 44 őszén jöttek be, a párt is akkor alakult itt./

 

Mincsik Lajos1914-tőla faluban tanít./56-ban a frissiben alakult Nemzeti Bizottság őt bízta volna meg az iskola igazgatásával, a Bizottság nevében ő vette át az iskola pecsétjét is, az akkori igazgatótól: Labai Lajostól. A pecsét azóta nem került meg. A tanító úr minden reggel begyalogol a postára/: „1959.I. 1.-én lépett hatályba az 1954-ben megjelent nyugdíjrendelet, és így rám nem vonatkozott – – – Adyt még kevésbé ismerem, ő még nekem fiatal – – –

45 előtt, mikor elvitték az izraelitákat: Kiadták az ordrét, hogy itt és itt kell nekik gyülekezni. Aztán valaki kijött értük. Ők se gondolták, hogy mi lesz velük, gondolták, majd hazaengedik őket. Legalább 30 család.

A görög katolikusok Erdélyből szivárogtak a múlt század második felében. Az egynéhány református a környékből jött be.”

 

volt temetőőr„Ez a két márvány, fekete kő, drága dolog volt valamikor. Mondják, Gorstein, ő volt a király a zsidók közt. Lábánné, kocsmárosné volt és megölték 19-ben, a forradalomban. A sok részeg ember megölte. Aztán a románok megszállták a falut. Akinek jó tehene volt, lova volt – elvitték. Ezt az egyet tudom még. Szegény zsidó, szódavizes volt, Toub. Itt volt most Amerikából a Toubnak a legkisebb lánya. Megnézni jött, meg a testvéréhez, aki Debrecenben lakik.”

 

Labainé, a volt  iskolaigazgató felesége:/Nyíregyháza, Színház u. 10./: „Szegény, szegényt vett el, gazdag, gazdagot. Maradi a nép. Földet vásároltak. Banki kölcsönt vettek föl, nagy kamattal, és így bizony élelmezésre, ruházatra nem jutott. Szegényes gyerekek voltak, de nagyon jó magaviseletűek.

32-ben 5.-6. osztályosokat tanítottam először, ők voltak a legjobbak. Szófogadók, engedelmesek és nagyon tanulni vágyók. Későbbiek talán kevésbé. Egyedül Barota Mihály viszi még valamire, aki írói tevékenységet is folytat.[1]Még ez is csak tanul, hogy hétről-hétre agitáltam az apát. Valahogy már akkor kitűnt, hogy tehetsége van.”

 

Egy pártkáder: „45-56-ig párttag voltam. Akkor büdös volt itt a levegő. De ha még két hétig tart, akkor engem is felakasztanak. Az idegenből faluba jöttek. Rokonaik éltek itt, csak visszajöttek. Alakult egy Nemzeti Bizottság. November 4.-ig. Át is adtam a pecsétet Mincsik Jánosnak meg Kondorosi Györgynek. Ők nem voltak benne a pártban, csak én voltam benne. Akkor 56-ban én voltam a gazdasági vezető a pártban.

Most kevesen vannak párttagok, itt még mindenki vallásos. – – –

Kezdetben a kommunista párt erős volt. 1945-ben alakult. Utána a Nemzeti Paraszt és a Kisgazda párt, tagjai a jómódú meg a közepes parasztok. A Szoc. Dem.-nek az iparosok. A kommunisták pedig a szegényebbek. A taglétszám a megalakulás után pár évvel erősödött föl: 56-ban volt vagy 60 tagja – – –

Az 56-os esemény ránk ijesztett, tudniillik a kisember nem tudott elbújni, elmenekülni: itt volt a család, itt kellett maradnia. Úgy, ahogy 44-ben, amikor a németek itt voltak, itt kellett maradnunk. A nagyobb vezetők meg el tudtak menni, disszidálni – – –

Ez a falu, kérem szépen, csendes. Itt minden csak Pestről jön, úgy, mint a cipő, a ruha, a divat. 56-ban is megjött az üzenet, hogy le kell venni a címert. Hogy be ne törjék az ablakot, hát levettük. Meg is sebesedett az a címer, újat kellett helyette csináltatni. Ha nem jött volna ez a rendszer, lett volna a retorzió – – –

Az államosításkor is csak ki kellett állni az embernek a falu elé.” – Mondja tettére büszkén – „A szervezés is csak kis eredményt ért el. Féltek tőle” – – –

 

A párt volt gazdasági vezetője, mint „kisember”. Házának vaskerítése van, a falu összes hasonlóját ujjainkon meg tudjuk számolni, a zár kétszeresen kulcsra fordítva. Ugyanakkor úgy beszél, mintha a réteg- ill. osztályellentétekről tudomást sem venne. hogy a Nemzeti Bizottságba még 56 októberben sem választottak be egyetlen közép v. módosabb gazdát se, pedig volt emiatt sértettség, hiszen a beszolgáltatások ezt a réteget is elégedetlenné tették, nem szólva a párt és tanács végrehajtói szerepének érdekellentéteket fokozó hatásairól.

 

Urbin János: „Jöttek az agitátorok, aztán vágták a népet. El, addig nem engedtek, amíg le nem adtuk. Két héten által gyötörtek. Volt egy asszonyka, aki eszén kívül lett, azt akkor elkezdett táncolni itt, a keresztnél. Bizony úgy volt. Mindenkinek fájt. Mert nagyon megdolgoztunk, hogy 1 hold legyen, hogy ne kapáljunk meg érte hármat. És kérem, addig nem eresztettek el, amíg alá nem írtam. Sírtam. Aztán adtak olyan gyengéket, hogy annyit nem termett, amit beültettünk. Aztán adtak olyan vizeset, hogy használhatatlan volt. Mert a 7 hold földet 7 darabnak adták. Bizony, sírva ettem én meg a kenyeret, amíg kapáltunk.

Nehezen kezdődött a demokrácia, sok ember majdnem felakasztotta magát, nehéz volt, sokat kuláknak mondtak. – 45-ben jól kezdődött. A földosztás megvolt. A középparasztok közé voltam számítva. Engedték itt 20 holdig az embereket. Nekem nem kellett lapulnom. 12 hold föld után 18 mázsa kenyérgabonát, kövér disznót, tehenet. Teljesítettük, nekem nem volt transzfer. Jogtalanul a tehenet akarták kifogni a járomból. Nem engedtem. Igazoltuk, hogy nem lett volna igazuk.

A begyűjtési rendszer nagy teher volt, ez volt a leginkább. 56 után a begyűjtési dolgozókat a tanács se vette vissza. Aztán később helyezték el őket. Utána azt majd visszakerültek, mindegyik valahová. Az első időkben, amikor még mindenki csak gyűlölte a pártot, Kis János eljött és csinálta.

Kis János az jó, az páratlan ember volt. Aztán voltak olyanok, akik elmentek, azok csak maguk csuprába kaparták a tüzet, aztán mentek tovább. Mitől kezdve a forradalom feloszlott, lett könnyebb a kisparasztságnak. Salamon átvette, azóta nincs hiba a községben, meg aztán nem kritizálja a népet, mint ők, a vezetők, akik elmentek. És itt született a faluban, nem rossz ember. Az emberrel megáll, beszélget, megmondja, minek mi az alapja.

Kovács András, az gyűrte itt a népet. Még a fát is elvitte az udvarból jogtalanul. Ki is számolták nekem, 5000 Ft túlfizetésem volt. Kovács András geszterédi volt, leváltották őt. Innen elkerült. Ott is volt állásban. Ott aztán a nép kitört rá. Bátyjai is ellenezték, ki is lökték a tanácsból, 56-os forradalom előtt volt ő ott. 5000 Ft-tal többet hajtottak be, mint amit kellett volna. És aztán Salamon számíttatta át a következő esztendőre. Kovács Bandi volt ott az oka, nem sajnáltam volna, ha fölakasztották volna. Úgy van ez. A fájdalmat mink éreztük benne.”

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 



 


[1]

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap