Arcok a Panaszfal mellől - Szabolcs, Bököny, 1972

Turcsány Péter, v, 07/03/2011 - 05:14

 

 



 

1. levél

 

Még nem tudok beszélni róluk. Az öregek, mint sarokban a káposztáshordó, itt maradnak; a csikót szeretik, áldott jószág. A tyúkok elhaltak őszi betegségben, akik a tojások árából akartak áttelelni: rokontól-szomszédtól kölcsönöznek. Egyesek gyűjtik a gyógyszereket – – –, hosszan harangoznak a halottaknak.

Ha ránéznél: szemeddel játszana a templomkert gyepe, jobban zöldítené. Térdnyi kerítés-cövekek mellett zöld kabátban jönnél. Csodálnád az asszonyok sötét, melegen foltos kendőit. Éreznék benned az „urbanizáció” színeit. A dunna alatt összehajolna a térded a hasadig, hamar átmelegednél, néznéd fehér vászonterítőn fehér tálban a pirosas, zöldes és duzzadt almákat.

Az élet motívumai összeköthetetlenek az elpusztuláséval, az elpusztításéval. A divat és a reklám és a törtetés motívumai fajsúlytalanok: a posta falán TOTO-LOTTÓ hirdetés meg a fekete drótból hajlított magyar címer stb. Az emberség átmelegít bármi szegénységet. A szegénység kicsorbul az emberi érzésen. Értem ezt a szót, hogy szegény. Értem ezt a szót, hogy tisztesség. A fajsúlytalan ember úszó szemét, zavarja a mélykék kutak felszínét. A fajsúlytalan ember elkerüli, gúnyolja a szegénységet, sohasem lesz szegény, nem képes szegénnyé lenni, csak aljassá.

A szegény ismeri a szép szót, jobban ismeri a szép hangot, csodálatosan a mozdulatok ökonómiáját (gazdaságosságot a kifejezés számára). A falu néma nyelve: a lépéseké, az arcoké, a szobáké, a kerteké, a baromfi-udvaroké, az öltözködésé, a házhelyek eloszlásáé – félreismerhetetlen, egyértelmű.

 

2. levél

 

A hold lassú ecsetvonással kékesít fehér póznát, zsuppot, fényesít sima földutat, sötét szobák ablakát vonja be máza, pupillákra költözik a kék ablakkeret, bólintó fejű napraforgó-sövény árnyékát a földre löki, kutakba fehér csodákat pottyant, padlás résein át a barna dohány közt elvegyül.

A kőpózna nyújtózkodó, nyakigláb A-betű; a tető, kövér gazda szétvetett lába, fejre állt széles V-betű; fölöttük feszített drót. A cigánytelep mese-szegélyei, színesen mázolt falai anakronisztikus gúnyja a kőházak vaskerítésének, vízcsapos, gáztűzhelyes konyháinak. Egy öregasszony nagy barna szemei, mintha Isten ujjai, igazítják a telep dolgait.

A tanácsháza előtt busz áll meg.A határban protekciósok törik harmadában a kukoricát, az elnök kilovagolt: holnapig takarítsanak be. Egy gödörben tüske-csomós fehér fátyol, a falu elvarázsolt asszonyáé. Az elnök ősi gazdacsaládok egyike, lánya helyben adminisztrátor. Egy földtelennek a fia húsz éve rakodó. Családja táncolni tanítja a legkisebbeket, a szoba fala aznap festve, középre tolva a kettős nagyágy, a lemezjátszón tánczene, este 11 óra. A deres-zöld kirakat – a rét – az ég tejüvege alatt billió ékszert tartogat: angyalok bizsuja.

Az ingázó felesége egyedül alszik, szomszédék lánya már hazament éjjelre. A konyha csöndes. Kutya nincsen. A tönkön néhány fadarab, udvar sarkában a balta, szálfákról álmodik, éle az égre áll, megsebzi arra járó tündérek lábát, de tükröt tart a holdnak. Nagy vöröslő tyúkok gubbasztanak zsuppig érő akácok ágán, tollukon kékes tónus.

 

3. levél

 

Tél. A kívülről színesre, rózsaszínre vakolt kerti konyhában telel a család. A férfi, az asszony, két unoka, egy agyi sérült fiú, akinek fejére esett a padlás, az öreg – a férfi apja –, aki másfél éve nagyot hall. Az öreg csizmásan, elkopott bekecsben az egyik ágyon fekszik, a másikon alegkisebb unoka és a fiú – viselkedésén nemigen látszik a sérülés –, a két ágy közti széken ül a férfi. Az ágyakkal szemközt csikóvas, az asszony a reggelihez szalonnát süt. Mellette kis sámlin a nagyobb unoka, 3 éves lehet. A szomszédból is itt van egy nagyobbacska lány, a másfél éves unokával játszadozik, ő is az ágyon. Engem az öreg ágyának végébe ültetnek, egy székre, mellettem konyhaasztal, fölötte a falon petrólámpa. Egyik kezem az ágy karfáját foghatná, másik kezemmel levehetném a fazekat, amelyben a tojás fő. Beszélgetünk. Nem hiányzik semmi a helyiségből, közel vagyunk egymáshoz. A fiú kimegy fáért, legyen melegebb itt bent és bent a szívben.

A kerti konyhával szemben két szoba, földes szobák. A benti tisztaszoba tükörrel. Sötét bútorok, kettős nagy ágy és dikó. A külső szobában két ágy, éjjel az öreg alszik az egyiken, a másikon pedig az unoka és a fiú, estére hazajön a  másik fiú is,  ő  Debrecenbe jár be dolgozni. Karácsonyra a benti szobában fognak aludni az unokák szülei, ők Pesten élnek, gyárban dolgoznak, a feleség a harmadik gyerek, a fiúk testvére. Én is ott aludtam, az asztalra fehér vásznat tettek, estére fehér tányért, pirosas, zöldes és duzzadt almákat. A tisztaszoba falán kicsiny kereszt és családi képek, a gyerekek fényképei. A falu minden házában a gyerekek fényképei.

A Debrecenbe bejáró fiú vásárolt egy agarat, vipet-tet, jó nyulászó kutya. A kerti konyha elé, rövid pórázra kötötte, tanítani akarta – két hét múlva, hogy visszamentem, már elveszett, vagy elengedték, vagy eladták. Maradt egy bozontos, puli-szerű csaholó meg egy gyáva, soványabb fekete kutya. És az udvaron az egylovas szekér – a ló, a férfi szemefénye. Délben, hogy először jöttem a falu felé, ezzel jött a hadházi vásárból; felkéretőztem rá, liszteszsákra ültem, a bakon ült a férfi meg az asszony. Mondták, lakjak náluk. 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap