Árvíz

Cserényi Zsuzsa, szo, 08/13/2011 - 05:13
 
 
 
Honnan ennyi erő, harag, tán düh is meglehet
egy villámban, mennydörgésben,
az árban, mely sáros sodrással
hordja, dobálja széjjel  a keserves életet?
 
Hiába könny, panasz, átok,
visz mindent erdőt, virágot,
utat, hidat, elfoglal asztalt, s ágyat,
romba dönt templomot, várat,
zúg, mar, terül és hentereg
a hömpölygő vízrengeteg.
 
A porból lettünk, porrá leszünk
súlyos igéje kapaszkodik rothadó fákon,
hasadó falak közt rian az álom,
félelemben bujkál a Hold éjjel,
nappal sugáron táncol tüzes kéjjel,
tető alá térdelt házak romjai felett.
 
Lázad a föld az ég,
most meg tud szólalni még,
s ha már ez sem marad,
mi jöhet majd, sár és agyag?
 
Ha üzenni szeretnék neked
sejtelmek mögé rejtőzött jövő
mondd mit tegyek,
ha porrá zúzod a sziklát,
melybe betűket véshetek?
 
 
 
 
 
Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap