Atilla Róma kapuinál

Felber Zsolt, h, 08/10/2015 - 00:12

 

 

 

 

Óh, Bűnös város! Sötét fellegek zuhatagát
űztem el felőled, hogy a szenny, a méreg,
a pokol minden kínja, mit az emberiségre
küldtél, legyen holnaptól napborított vigaszság!

Nem kellet sokáig rémült kapuid előtt állnom,
Mert a hit diadala harcosaink szívét izzította,
Míg az ellenséget a félelem elhomályosította
lelkében. Győzelmünk, Isten neked ajánlom!

Erőnket a végtelen szabadság iránti vágy
élezte, és kardjaink sikerét a mindenható
gondviselés vitte győzelemre, tudván, a jó
elnyeri az örök üdvösséget. Mondjunk imát!

S te bölcsek bölcse, ki a Mennyek Urától
kaptad földi impériumod, a rád kent hatalommal
élve, az Istennek tetsző áldott buzgalommal
viseltess, s zengjen templomod az imától!

Glória Victis! Dicsőség a győztesnek! – kiáltotta
egy érces, de kissé reszkető hang, s dicső szavak
láncolatát fűzte egybe, térdelve előtte annak,
ki arannyal mívelt lovát ettől magasba ugratta.

Kegyelmes Szent Urunk, könyörületes Istenünk!
Te, aki megadod árva fejünknek az irgalomnak,
ha csak egy kis szikráját is, légy a birodalomnak
kegyes császára, s lásd, hálával fogad népünk!

Elég! Hogy merészelsz? Aljas söpredéke a föld
legalsó fertályának, mire vetemedik pogány fejed?
egy földi halandót Istenként hogyan illethet
gyalázatos szavad, hogy hitelét ily módon öld?

Nosza! Vitézek tűzre vele, s istenkáromló
versével, hogy a pokol fénye megvilágítsa
borult elméjét! S megtévedt lelkét szabadítsa
ki porhüvelyéből, s ítéletnapig is kárhozzon!

Állj! Vegyétek le hitvány tagjait a lángtenger
sodrából, mielőtt kileheli alázatos lelkét,
S ím megtanulta már a bitang örökre a leckét:
„Ember ne hasonlítson istenhez másik embert!”

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap