Augusztus 20., Szt. István király alkotmánya

Szerkesztő A, h, 08/20/2018 - 00:18

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szent István király törvényei és Intelmei

 

 

A törvényalkotás végigkíséri a király életét és tevékenységét. Két törvénykönyv megalkotása fűződik Szent István nevéhez (illetve képezi a királyi kancellária jogalkotó tevékenységét), de alkalmanként több további törvényt is megfogalmaztak, amelyek más-más kódexben kerültek leírásra. A két törvénykönyv szövege (vagy tartalma) azonban csak későbbi (XI-XII. századi) másolatban maradt fenn, vagy történik rá utalás.

 

Az első törvénykönyv valószínűleg Szent István uralkodásának legelső éveiben került összeállításra. A római pápa szellemi fensőbbségét elismerő (katolikus) európai királyság és a működőképes központi államigazgatás célját szolgálta, miközben alapvetően a magyar társadalom korabeli viszonyaira és változásaira fordította figyelmét.

 

Az egyház hatalmának, tekintélyének megteremtése és erősítése nemcsak a belső támogatás és rend biztosítása, hanem az európai kapcsolatrendszer megteremtése és elismertetése is. A király megalapítja az első püspökségeket, biztosítja az egyházi birtokok gazdasági alapját, az adórendszer részévé teszi a dézsmát. Az államberendezés alapja a magántulajdon, amelyet örökölni és örökíteni lehet, ez döntően a földbirtok, vagyis az ingatlan tulajdon.

 

A törvénykönyv a továbbiakban részletesen kitér a leggyakoribb (élet- és vagyonellenes) bűncselekmények büntetésére, egyes bűncselekmények megítélését azonban az egyházi bíróságok hatáskörébe utasítja. Valójában afféle büntetőtörvénykönyv szerepét tölti be. Harmincöt paragrafust tartalmaz, szellemében az Európában évszázados törvénygyűjteményeket, a (Gizellával Magyarországra került) bajor joggyakorlatot is figyelembe veszi, de a sajátos magyar viszonyokra alkalmazva.

 

A világi törvények az államigazgatás modern szabályozásával foglalkoznak. Az ország területi felosztása a korábbi vérségi letelepedés helyett a vármegyerendszer kialakítását jelenti (amely lényegében a mai napig Magyarország területi felosztásának az alapja). A vármegye középpontjában egy-egy földvár áll, amelyben az ispán intézkedik, aki egyúttal bírói hatalommal is rendelkezik. A hatalomgyakorlást a várnép segíti, ők háborúban a katonaságot jelentik, békében földművesek. Az első vármegyék Magyarországon a Dunántúlon alakultak ki.

 

A nomád életmód (rideg állattartás, kalandozás) helyett a földművelés lesz a működő ország alapja. A földtulajdonlással együtt jár a helyben maradás, a munkavégzés és az adófizetés. Szent István jó minőségű ezüstpénzt veret (dénárt). Bevezetik a füstadót (amelyet telkenként fizetnek), kereskedelmi vámokat vetnek ki, vagyis a király számít a külkereskedelemre is. A törvények latin nyelven születnek, ez egyúttal az írásbeliséget (de legalább az olvasni tudást) terjeszti, és a nemzetközi kapcsolatteremtés lehetőségét növeli – legalább az egyháziak és a királyi kancellária számára.

 

A második törvénykönyv István uralkodásának a második felében kelt (talán 1025-ben), huszonegy paragrafusból áll, szellemében a korábbi törvények részletezése, finomítása.

Az Intelmek (Admonitiones) valójában független szellemi termék a törvénykönyvekhez képest, elveiben azonban kapcsolódik hozzájuk. Fiához, Imre herceghez íródott, Szent István gondolatait bizonyosan egy egyházi képzettségű kancellista vetette papírra. Műfaja: királytükör, amely a középkortól kezdve elterjedt oktató és erkölcsnemesítő irat volt, amilyenek az uralkodásra készülő trónörökösök számára készültek Európa-szerte.

Az Intelmek tíz pont köré gyűjti a leendő király tennivalóit, de még inkább teendőinek szellemiségét. Ezek a következőek: a katolikus hit megőrzése, az egyházi rend becsben tartása, a főpapoknak járó tisztelet, a főembereknek és vitézeknek járó tisztelet, az igaz ítélet és türelem gyakorlása, a vendégek befogadása és gyámolítása, a tanács súlya, a fiak kövessék az elődöket, az imádság megtartása, a kegyesség, az irgalmasság valamint a többi erény gyakorlása.

 

Látható, hogy a tíz intelem közül több a hithez és az egyházhoz kapcsolódik, mint a királyság legfőbb támaszához. Más része a Biblia alaptörvényeihez (a Tízparancsolathoz). Mások pedig az uralkodó, az udvari ember magatartásának a pallérozására szolgálnak, a bölcs királyi intézkedések tudati-morális hátterét hangoztatják. Külön figyelmet érdemel azonban kettő, amelyek közvetlenül az uralkodói tevékenységhez és az államirányításhoz kapcsolódnak. Az igaz ítélet és a türelem a király legfőbb erénye, amelyet egyszerre kell az uralkodónak gyakorolnia: „A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak” – inti fiát körültekintő bíráskodásra Szent István.

 

Az Intelmek 6. pontjára napjainkban gyakran hivatkoznak (kiragadva morális és szövegösszefüggéséből). A szöveg lényege két megszívlelendő mondatból áll: „(A jövevények) különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és szokású ország gyenge és esendő.”

Imre herceg tragikusan korán hunyt el, vadászbalesetben. Utóda, Orseolo Péter pedig nem az Admonitiones szellemében irányította a véletlenül megörökölt országot (ha tudott egyáltalán annak tartalmáról).

 

 

Lukáts János

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap