Az angyal rejtélye

Turcsány Péter, sze, 05/17/2017 - 00:07

 

 

 

 

 

 

Turcsány Péter:

Az angyal rejtélye

 

Legsúlyosabb önzés a határtalan szétesettség. A részegség szakadékában öntudatlan zuhanás. Kiszakadt idő, emlékezet- és figyelem-kiesés.

Ezután váratlanul, mint egy magamtól eldobott lényt, megtaláltam magamat az esti műút szélén, közel egy sorompóhoz, kifelé a lakott helyektől. Lépések önkívületben, meddig? hová? nem tudható, s hirtelen föleszmélés az elveszettségben.

Esti fények, autók, fénypászmák közeledése és távolodása.

 

És… megáll egy autó. Egy asszony kihajol az ablakon, és hátul kinyitja a kocsi ajtaját. Egy asszony egy kislánnyal. Angyal állt meg a kietlen úton, kérdező jóság, élet-válasz a semmi megkísértése, a részegség szakadéka után.

 

Hazavitt, a házunkig. A földön túli jóságra nincs magyarázat. Önzésben, bűnben, elhagyatottságban az angyal rejtélye. Égi küldött, és hatalmas emberi jóság, amely beragyogta, bevilágította, magamra eszméltette önzésem és szétesettségem gyalázatos bűnét.

 

Angyal hajolt ki ott a kocsi üléséről a lélek salakjának sötét éjszakájába.

 

 

Arthur súgja

(Normandia, liget, várak)

 

Csupa dráma,

csupa idill,

csupa romantika,

megőszült fenyőfák

és vadalmafa,

 

vasmankók

tartják az ágakat

s a rózsaillat

partra vetve tátogat.

 

• • •

 

A hervadás vértócsái

hattyútollakkal

keverednek,

 

de petúniák virágoznak

égieknek,

földieknek.

 

• • •

 

Középkor!

legendák és mesék

története

miként szól?

 

Egymásba forrt

népek, hadak, csaták;

de misztikák

bánatát

 

miképp adjuk át…

egy torony, egy piéta

fennmarad-e?

Mondd csak, atyáink

maradéka!

 

(2011. augusztus 12-14., Domfront)

 

 

Az időfolyam eltérítései

 

XXX   XXX   XXX

 

Az ajándék megnyitása.

Az ajándék öröme.

A tisztaság sugallatától

szólni kezd a megajándékozott.

 

XXX   XXX   XXX

 

Az asztalon vesszőfonat.

Üveg és kőtestek.

Megnevezések, de mégsem

líra.

 

Mint egy áttört lyuk

az ypszilon szárában

vagy a mészkő alga-rágta

testében.

 

Ó, folyamat – és az örökítés

vágya!

 

XXX   XXX   XXX

 

Az időfolyam föltartóztatása. A hordalék lerakódása. Az idő megnyitása. A hordalék partra hordása.   A z    i d ő f o l y a m    e l t é r í t é s e .    A megnyílás ragyogás-teli hordaléka. Figyelj önmagad föltárt medreire – amit előgyűjtesz, az volt az életed.

 

XXX   XXX   XXX

 

Ha magunkról (az emeberről) beszélünk, bármilyen (életes és művészi) tevékenységünkben a   h i t e l e s s é g   válik legfontosabb normánkká.

 

Milyen érdekes: éppen ez az az önelvűség, ami nem kérdőjelezhető meg a nálunk egyszerűbb egzisztenciális adottságokkal rendelkező állat- növény- és ásványvilágban.

 

Mi viszont szédülékenyek vagyunk a szakadék szélén! Bármikor leszédülhetünk   h i t e l e s s é g ü n k   pereméről. Bármikor önveszejtőkké, önbecsület- sőt önbecsülés-vesztőkké válhatunk.

 

Egy elhibázott szó, tett, pillanat – és ki helyez vissza erkölcsi és esztétikai önmagunk kiemelt pontjára? Eszményeink járhatónak vélt útján ott van az elcsúszás, a szakadékba zuhanás veszélye.

 

Euripides Phaidrája még ismerte ezt a kérdést – és mi?!

 

XXX   XXX   XXX

 

A   h i t e l e s s é g   hithűségként is értelmezhető… de hol van akkor a tudás, a meggyőződés és a meggyőzés kockázata. A  h i t e l e s s é g csak etimológiailag, de nem logikailag származtatható a hitünkből. A h i t e l e s ség   maradjon csak önálló feladat, erény és minőség mindannyiunk életében.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap