Az aradi nap (Az aradi vértanúk emléknapja)

Bodor Miklós László, p, 10/06/2017 - 00:18

Egy régi könyvet forgatok.
Valamikor régen az Úrnak 1908. éve junius 28.- án kapta  Bartha Mária, a Nagykárolyi Magyar Királyi polgári Leányiskola tanulója. A kisleány szorgalmas volt, és jó magaviseletű, és ezt kívánta jutalmazni Tattay Irén igazgató nő, egyetértésben Jánossy Jolán osztályfőnökkel. Mindkettejük aláírása szerint.
Ez idő szerint kötelező volt hat elemi osztályt kijárni a gyermekeknek, aztán vagy gimnáziumba járhattak, vagy polgári iskola várta őket. Az utóbbi négy osztályos volt. Ez tíz iskolapadban töltött évet jelentett Bartha Mária esetében.
Akkor is hat esztendős korban lépték át az alsófokú elemi iskola kapuját a gyerekek. A könyvet tehát tizenhat éves kishölgy kapta abból az alkalomból hogy Polgári Iskolai tanulmányait minden bizonnyal dicsérettel fejezte be.

A nagyleány a könyvet megérdemelte, mert sűrűn forgatta. Ennyit tudok a könyv eredeti tulajdonosáról. Miután megvásároltam egy nagykárolyi régiségboltban, ’s hazahoztam, beleolvastam, úgy találtam, megérdemel ez az 1905- ben kiadott kötet még száz évet. Elvittem egy könyvkötőhöz. Az öreg mester nagyon megszenvedett érte, de a könyv új köntöst kapott.  
A hányatott sorsú kötet ma az én tulajdonom.

Ma október 6.-án ebből a kötetből idézek egy verset.
Lévay József a szerzője. Már szinte teljesen elfeledett költő. Méltatlanul, mint ahogyan mindenkit méltatlanul felejt el az utókor, aki szívét-lelkét, művészetét adta, adja hazájának.
1825. november 18.- án Sajószentpéteren született.
1847- ben Szemere Bertalan írnokaként ott volt az utolsó rendi országgyűlésen. Principálisa  révén lett 1848- ban a magyar kormány hivatalos lapja, a Közlöny szerkesztőségének munkatársa.
A szabadságharc idején hazafias versekkel buzdított a függetlenségi harcra.
Munkatársa volt a Pesti Naplónak. Később Miskolcon tanár. 1862- ben a Kisfaludy Társaság tagja.1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia levező tagja.                                                                                                                                                                                                                                           1883- től rendes tagja az MTA- nak.
1895 után – nyugalomba vonulásától tiszteletbeli tag.
Költészetét csendes, néha mélabús hang jellemzi, de tanult Petőfitől, és Adytól  is.
Verseit  angol, német ,francia, olasz, orosz, román, és héber nyelvre is lefordították.
Műfordítóként Robert Burns verseit ültette magyarra. A kötet 1892- ben jelent meg.
Fordított latinból Senecát, Moliert franciából. Nemkülönben Shakespeare Makrancos hölgyét, IV. Henriket, Titus Andronicusát, és a Vízkereszt, vagy amit akartok címűt

Az alábbi versét megzenésítették. Verses ének formájában egy idős göllei juhásztól hallottam harminc évnél régebben. Meg is feledkeztem róla azóta. Amikor a  könyvben felfedeztem a verset, eszembe jutott a régi emlék, és az idős  ember idő, törkölypálinka, és pipafüst marta hangja a somogyi éjszakában.

Emlékezzünk együtt mind a Magyar  Szabadság hős mártírjaira,  a költőre, és az öreg pásztoremberre, aki  csak pár osztályt végzett ugyan, de késő öregségében is hibátlanul  idézte fel a hősök mártír sorsát. 'S gondolkodjunk el az Ő, és magunk hazafiságán! Vajjon végig tudnánk- e mondani ezt a verset, vagy akár, csupán az aradi hőseink nevét?

 

Az Aradi nap.

 

Jaj be busan néz az őszi
Nap sugára
Az aradi vártömlöcznek
Ablakára!
Fogva ül ott tizenhárom
Magyar vitéz,
S a hazáért a vérpadra
Fellépni kész.

 

Seregünkben mind vezér volt,
Hős, hatalmas;
Lobogójuk száz csatán is
Diadalmas.
Bátran néznek szeme közé
A halálnak;
Vele szemben nemcsak egyszer,
Százszor álltak.

 

Elitélték mindnyájokat
Szinte lopva,
Szőttek-fontak hamis vádat
A nyakokba.
Bélyegezték felségsértő
Pártütőnek,
Hpgy a tiprott szabadságért
Kardra költek.

 

S uramfia! az itélet
Gyász bitófa,
Mintha rablók, utonállók lettek volna.
Mintha méltók sem volnának
Egy lövésre,
Katonához, férfiúhoz
Illőbb végre!

 

Csikorog a tömlöcajtó
Vasas zárja,
Jertek, jertek hű vitézek
A halálra!
Bucsuzni kell itt egymástól
Mindörökre:
Meg van ásva sirotoknak
Néma gödre.

 

És kijönnek vérző szívvel,
Haloványan,
Kezet fognak, könnyeznek is
Egynehányan;
De az a könny nem a bánat
Gyenge habja:
Egy sincs köztük, a ki hitét
Megtagadja.

 

Most a bucsu már csak egy-két
Katonás szó,
Föld zajából fel magasba
Messze hangzó:
"Isten áldjon! együtt leszünk
Fent az égben,
Élő tanuk árva hazánk
Szent ügyében."

 

És lépdegél akeserves
Útra sorba
A vértanuk dicsőülő
Kis csoportja.
Csak egy lépés a bitóról
A menny tája;
Elrepülő lelkeiket
Angyal várja...

 

S ki az az egy, a ki még él
S áll magában?
Hősök hőse, félisten volt
A csatákban...
Damjanicsra hej! bosszusak
Vérbirái,
S rajta gyáván itt akarnak
Bosszut állni.

 

Hű bajtársi zord halálát
Nézze végig,
Haljon újra mindenikkel,
Ugy itélik;
Lelkét gyötrő kin tüzében
Hadd fürössze,
Vad rémület, szörnyű kétség
Törje össze.

 

S áll közöttük gyenge mankón
Támaszkodva,
Mint leomló félben álló
Templom tornya;
Mint oroszlán, mely vas közé
Vagyon zárva,
Ingerkedő, dévaj sereg
Játékára.

 

"Első voltam én a harczon,
Jól tudjátok!
Utolsónak mért hogy éppen
Most hagyátok?...
Jól van igy is! mindenütt csak
Azt kerestem,
Hogyha esem, óh szabadság
Érted essem!"

 

S bátran fellép, égi fény gyúl
Hős szemében...
De a hóhér reszket, sápad
Félelmében.
"Bátrodjál, szegény pára!
Mit félsz nálam?
Jól vigyázz! hogy föl ne borzold
A szakállam!"

 

Olyan vígan megy, mintha menne
Vigalomba,
Nem rabszolga-kézzel ásott
Sirhalomba;
Mintha mi sem vonzaná e
Föld határán.
S bus hazáját váltaná meg
Vére árán.

 

És repiti szellemét az
Angyal szárnya,
S a kinyilt menny becsukódik
Ő utána,
Arad felett zajlik sűrű
Őszi felleg,
Benne vihar, benne villám
Harczra kelnek.

 

Aradi vár! Aradi vár!
Halál völgye,
Honszeretet, vértanúság
Szentelt földje!
Viruljanak környékeden
Vérvirágok;
Örök emlék s hála könnyét
Sirni rájok!

                                                          Lévay József

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap