Az ebéd

Doma-Mikó István, h, 08/08/2011 - 10:25

 

 

 

 

 

A háromszéki faluban párját hívogatta a gólya. Hosszú nyakát hátrahajtva csőrét ütemesen összeverve kelepelt. A tompa hang messze szállt a légyzümmögéses kánikulában. Dél volt.

Az eperfa alatt töpörödött kis öregember falatozott. Kalapja illedelmesen a kecskelábú asztal sarkán nyugodott, előtte újságpapíron egy karéj kenyér és két szem főtt krumpli. Egy hatalmas bugylibicskával időnként leszelt egy karikát a krumpliból. Úgy vágta körbe a hüvelykujjával megtámasztva, mint mások a drága kolbászt: vékonyra, finomra, abban a titkos reményben, hogy úgy több lesz.

Az asztal sarkán a pihekönnyű fuvallat meglibbentett egy papírcsomót; fedezetlen élelmiszerjegyeket. Csontsovány macska dörgölőzött a lábához, remélve tekintgetett felfelé. Az éhezés óta dolgozik benne az életösztön, röptében kapkodja össze a legyeket.

Az öreg eszegetés közben az újságot böngészte, meg-megállva egy-egy szónál, amíg a tudatáig hatol. Történészek kiszámították, hogy Románia többezer tonna arany értékét veszítette el két évezred alatt. A földkerekség leggazdagabb országa lenne ma, ha nem jöttek volna a háborúk.

Sovány nyakán megállt a rágásnál fel-alá járó ín. Nagyot nyelt. Letette az okuláréját, becsattintotta a bugylit, aztán maga elé meredt: "Hajh, ha Ceausescu meg a pihent agyú tányérnyalói is kapát ragadtak volna! Leggazdagabb ország nem lennénk, de éheznünk sem kellene."

A sovány macska boldogan kapta el az odavetett meleg krumplihéjat…  

 

  

   Megjelent:
 Magyarság, USA., 1989. dec. 26.
Az Erdélyi Sólyom jelenti (könyv, a szerző kiadása, Budapest) 2010. márc.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap     

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap