Az élet és annak értelme

Kő-Szabó Imre, sze, 03/13/2019 - 00:23

    Súlyos kérdés. Ki dönti el, hogy te, ő, vagy én értelmesen éljük az életünket? Egy bíró, esetleg egy testület, vagy egy mindenek felett álló, hitünk által alkotott személy? Időben mikor döntik el, hogy most pontosan értelmesen éljük az életünket, húszéves korunkban, vagy ötvenévesen, netán 70 évesen (ha megérjük ezt a kort), talán esetleg egy utólagos (évek múltán) elővett elszámolás során? Mert az élet a születéssel kezdődik, és a halállal végződik. Ennek lehetnek szakaszai, melyek minőségben eltérhetnek egymástól. Ezek az eltérések milyenek? Erre aztán kereshetjük a választ, nagy buzgalommal!

*

    K. Anna néni közel van a hetven évéhez, de korához képest, jól bírja magát. Több mint tíz éve özvegyült meg, szegény férjét „szél ütötte meg”. Egyedül él egy kisváros csendes utcájában. Itt csak családi házak vannak és az érdekessége még, hogy az ő háza mellett jobbra és balra is csak négy-négy ház van, szemben összesen öt. Ebben a szerencsétlen tizenhárom házban többségében öregek élnek, olyan korúak, mint ő maga. Egyszerű a magyarázata, abban az időben, amikor húsz éves volt, ez az utca egy új osztású telkeken épült fel. Egyszerre költöztek ide a többiekkel, egyszerre kezdték az életet, és most egyszerre öregedtek meg. Anna nénit mindig is arról lehetett megismerni, hogy viselkedése, tevékenysége, beszéde, mások bajára mindig megértéssel volt. Egyik reggel mesélte: - Most jöttem a boltból. Húztam ezt a kis kocsit. Panni néninek kenyeret hoztam, meg kalácsot. Viola mama egy házi köntöst kért, vettem neki a kínai boltban. Holnap, ha megyek, Feri bácsi gyógyszereit hozom el a patikából, a Józsi papa újságot kért. Olyan vagyok, mint egy kifutó „leány” vénségemre. Szerencsére még bírom és szívesen is, teszem. Hálásak is a szomszédok, nem panaszkodom. Humphry Davy mondása illik rá a legjobban: - „Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelezettségek adják, hanem apróságok, a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.”

*

    Z. Feri most negyven éves. Arca eléggé megtört, az élet kemény bárdjával számtalan barázdát vágott rá, melyeknek ívei nem egyirányúak, szabdaltsága pókhálószerű. Egyedül él, eddig összesen nyolc évet töltött – kisebb-nagyobb megszakításokkal – hazai börtönökben. Egyszerűséggel mesél életéről: - Nem voltak ezek nagy dolgok. Egy kis lopás, egy-két betörés, egyszer egy verekedésbe keveredtem. Jó kis balhék voltak, volt, amit egyedül csináltam, többször segítséggel. Élveztük a sikert, mert ennek is van öröme. Mert ugye egy ilyen „akciót” ki kell tervelni, megszervezni. Nem úgy megy az, hogy megyünk betörni. Amikor megcsináltuk, élveztük a helyzetet, volt lóvé, mentek a dolgok, jól éreztük magunkat. Aztán jött a fekete leves. A bíró nyolc-tíz hónapot szabott ki a kezdetén, de visszaesőként háromszor is kaptam másfél, két évet. Aztán mikor kijöttem, ott folytattam, ahol abbahagytam.

    Z. Feri nem tudta, csak érezte, amit tett az pozitív mentális állapotot idézett elő, beteljesítette saját vágyát, még sem nevezhető értelmes életnek. Ezen cselekedeteivel egyetlen objektív értéket sem valósított meg. Számára a „sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva!” volt.

*

    Mi itt a Földön azon filózunk: - milyen is az értelmes élet? A válaszok sokfélék, eltérőek, különbözőek. Aztán ha körülnézünk a bolygónk egyre kisebb lesz, mert a tudomány azt is vitatja, keresi: - Van-e értelmes élet a Földön kívül? Az a baj ezzel a kérdéssel, hogy a Földön sem biztos, hogy van értelmes élet. Mi van akkor, ha egy másik bolygóról egyszer csak ide érkeznek értelmes, vagy értelmesebb lények, mint mi vagyunk. Megtapasztalják, mit készítünk és egyszerűen csak eszközkészítő állatoknak, tartanak bennünket. Na ez a kérdés ennyire vitatott, bonyolult és szinte eldönthetetlen.

*

    H. Zsuzsa fiatalasszony, a napokban ünnepelte a család születésének 25. életévét. A férje kedveskedett neki, persze a két gyerekre is gondolt, akik 3-4 évesek, a cukrászdából egy szép tortát hozott, mellé egy csokor rózsát. A férj anyjáéknál laktak, lakásuk, önálló még nincs. Talán jövőre kezdenek építkezni, abban a kis faluban, ott a Duna mellett. Zsuzsa gimnáziumot végzett, mindig jó tanuló volt. Tovább egyelőre nem akart tanulni, ő úgy gondolta, anya szeretne lenni, jó feleség és boldogan élni. Nem veszekedni, egymást megbecsülve. A hétköznapok egyszerűek legyenek, benne kölcsönös szeretetet uralkodjon. A párválasztásban is szerencsésnek mondhatta magát, a férje asztalos mesterember. A közeli faipari kft-ben dolgozik, ott megbecsülik, mert jó szakember. Azokat a célokat, melyet kitűzött magának, apránként megvalósította, ez mindig örömmel, boldogsággal töltötte el. Egyszer olvasta egy könyvben Palotai Erzsi színésznő és írónő mondását: - „Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekem kell értelmet adni az életnek.” Egyet is értett ezzel, minden napját ennek jegyében kezdte el.

*

    Z. Zsigmond most 45 éves, vállalkozó, sírkövekkel foglalkozik, haverja, akivel már vagy húsz éve barátok, T. Szabolcs, 43 éves. Szabolcsnak egy kis italboltja van, a feleségével közösen viszik az üzletet. Mind a ketten ebben a kis faluban laknak, amelynek lakosainak száma négyezer körül mozog. Ez azért érdekes, mert a lélekszámból lehet következtetni, hány embernek kell évente sör, bor, pálinka és hánynak a sírjára kőből készült fejfa, műkő kerettel. Z. Zsigmond bolondul az autókért. Húsz éves korában kapta apjától az első kocsit, ez egy Moszkvics volt. Azóta megismerte a márkákat, mert volt a garázsába Honda, Mazda, Nissan, Opel, Fiat, Volvo. Most mégis egy újabb autóra vágyott, egy terepjáróra, egy Hummer H3-asra. Terepre ugyan nem megy, hiszen ideje sincs, csak az utakon futkároz. Az mégis menő, egy ilyen terepjáróval végig menni a falu főutcáján, vagy beállítani a közeli kisváros főterére, a presszó elé. Ezt elképzelte, de valahogy nem akart összejönni ez a terv. T. Szabolcs szerényebb ember volt. Neki egy Skoda Oktáviára jutott. Meg volt vele elégedve, biztosan indult, nem hagyta cserbe egyszer sem.

    Aztán egyszer az élet szerencsésebb percében, kedvezett Z. Zsigmondnak, meglett a terepjáró. Ment is vele, szerette volna mutogatni, de nem érzett örömet. Sőt, inkább ürességet érzett. Leült egy sör mellé T. Szabolcs barátjának, italboltjának kerthelyiségében. Pontosan esteledett, a nap lemenőben volt. Beszélgetni kezdtek és mintha George Wells szavait idézték volna. Z. Zsigmond kezdte: - „Pedig azt hiszem, semmi haszna nincs, hogy az ember nézegesse a naplementét.” T. Szabolcs válasza egyszerű volt: - „Én sem, de mégis nézem. Naplementék és más effélék azok, amikért élek!”

*

    K. László ma is ott üldögélt a Kis Pipacs nevet viselő italkimérésben. Az utóbbi időben, így negyven évesen itt tölti napjait. Pedig otthon is lehetne, kereshetne magának valami értelmes elfoglaltságot. Kertes házban laknak, a kert elhanyagolt. A felesége dolgozik, ő most éppen munkanélküli. Foglalkozását tekintve nem lehet egyöntetű választ adni. Volt biztosítási ügynök, bolti eladó, segédmunkás, trógerolt egy zöldségesnél is. Esténként elfelejt hazamenni, a felesége szokott zárás előtt megjelenni, hogy K. Lászlót hazakísérje. Ezért a tehetetlenségéért a többiek is szidalmazták már. – Rendbe tehetnéd a kertet! – Tenyészthetnél nyulakat! – Nevelhetnél csirkéket! – Gazdálkodhatnál, te lennél a „földes úr”! K. László erre egy Rejtő Jenő által megfogalmazott mondattal szokott válaszolni: - „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”

*

    Ki hová és milyennek születik (alacsonynak, magasnak, szépnek, csúnyának, okosnak, butának, szegénynek, gazdagnak, stb.), ez milyen szabályt alkot ahhoz, hogy az életet értelmesen élhessük? Talán semmilyet, mert ezek a kitételek nem lehetnek feltételei egy értelmes életnek. Főleg az anyagiak, mert ha ez így lenne, akkor a szegény értelmetlenül élné az életét, a gazdag pedig „értelmesen”. Andrew Matthews ausztrál írónak van igaza, aki azt állítja: - „Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkednie, annál könnyebben leszel boldog.”

*

    Mi az élet értelme? Hogyan találhatok célt, értelmet és elégedettséget az életben? Képes vagyok véghezvinni valamit, ami igazán jelentős? Olyan sok ember gondolkodik állandóan az élet értelmén. Visszanéznek évekkel később és nem értik, hogy miért estek szét a kapcsolataik és miért érzik olyan üresnek magukat, pedig elérték azt, amit célul tűztek ki.

    Egy jó nevű gimnázium 1956-ban végzett tanulói 2011-ben megrendezték, többek akarata ellenére az 55 éves érettségi találkozót. Az élők közül tizenketten jelentek meg. Baráti beszélgetés, egy kis konyakozás után, egyik osztálytársuk lakásán, mert ennek a tizenkettőnek már nem érdemes a volt osztályteremben ücsörögni, beszélgettek. Szinte mindenről, a múltról, élményekről, az életről, a gazdaságról, politikáról. Aztán némi vonakodás után abc sorrendben elkezdték az egyéni beszámolókat. A többiek fészkelődtek, pusmogtak, kimentek a vécére, vagy elszívni egy cigit. Tehát látszott, hogy már nincs érdeklődés egymás iránt. Hogyan élt a másik, mit tett, mi van a családjával, kit érdekelt már, ennyi idő után a múlt, az élet sikere, öröme, bánata. Úgy látszik túl voltak már mindenen, összegezték magukban az eltöltött 72 évet és megállapították: - „Nem olcsó dolog az élet, de meghalni drágább.”

 

          

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap