Az élet óriáskerék

Turcsány Péter, sze, 07/20/2011 - 06:27

 

 

 

 

Hajdúsági család. Ózdra költöztek a szülők. Munkáscsalád. Hajdúsági iparos-érzékenység él tovább a kislányban. Zsidó családhoz kerül kalapos segédnek. Meghurcoltatások érik a kalapos-mester családját. Ő náluk dolgozik, segít nekik. A negyvenes évek munkanélkülisége sújtotta a családot, nagyapját menesztették a gyárból a Szocdem párttagsága miatt. A kislányt nem tudták taníttatni, hiába szeretett volna óvónő lenni. Majd csak idősebb korában kerül olyan helyre, ahol gyerekek között tölti napjait, felszolgáló lesz az iskolában, ott jól fogja érezni magát, a gyerekek majd kérdezik: „Mamika, mi lesz az ebéd”? Csüggnek majd rajta, mint a szőlőfürt.

A világháború ideje nehéz volt: „Sokáig fekete kenyeret ettünk. Sokáig jártunk felhozni faluról. Egyszóval faluzni, vonat tetején utazgattunk, cserélgettük a holmikat élelemért”. A kalaposmestert 44-ben elvitték és nem került vissza. „Családtaggént szerettek engem, miért kellett ártatlanul elveszniük? Ebbe nehezen tudtam belenyugodni”.

Férje már meghalt. Életre szóló kapcsolat volt. Gyerekkori szerelem. A háború, a katonaság, a fogság alatt is kitartott mellette, megvárta. 49-ben házasodtak össze és akkor fordult az asszonyka életsorsa: „Az óriáskerék felérkezett a tetejére. A legboldogabb akkor voltam, amikor elmentünk Dunaújvárosba és új lakást kaptunk”.

Férjének nem volt magas iskolai végzettsége, mégis jó szakembernek tartották Ózdon. Munkás-káderként kiemelték. Dunaújvárosban a műszaki osztály vezetője lett. Felesége is ekkor került a legmegbecsültebb munkakörbe: férje segítségével telefonközpontos lett. Megbecsülték. Nehéz volt beletanulnia a nagy áttekintést követelő munkakörbe, de ellátta. A két gyermek is ekkor született.

A házasság mégis megromlott. Férje nem végezte el a főiskolát és ezért leváltották. Ózdon három évig végezte, de ahogy átirányították a magasabb beosztásba, akkor elhanyagolta. „Fejébe szállt a dicsőség, visszaélt a bizalommal. Elment a vizsgákra, de megbukott és így visszafelé hanyatlott. Nem tudott ellenállni az italnak”.

A katonaság, a fogság, a megfeszített gyári munka túlterhelte az idegrendszert – a magasabb pozíció és a főiskolától távoli munkahely, amely az eddiginél nagyobb életnívót engedett meg, mégis túlterhelés volt, a gyors, erős változások kikészítették.

Az új életminőség kialakításához a káder-politika biztosította az objektív feltételeket, de a szubjektív tényező nem bírta el a kiemelkedéssel járó életformaváltást.

Az özvegyen maradt asszony visszament Ózdra, nevelte két lányát. Panaszolja, hogy azok sem vitték nála többre az életben, mert nem végezték el a megfelelő tanulmányokat. Férjhez mentek a lányok és Ajkára kerültek. Négy unoka van.

„Második házasságot is akartam kötni, együtt éltünk három évig, aztán a házasság előtt úgy alakult, hogy mégsem kerültünk össze. Ez még Ózdon volt. Azért jöttem, könnyebb volt az elválás”.

Ajkán munkahelyi közvetítőn keresztül ment az iskolába felszolgálónak. „Jó ez a munka. Most gyerekekkel dolgozok. Kedélyesek, hangulatosak, aranyosak”.

73-ban halt meg az édesanyja és az Ózdon örökölt lakást adta el, hogy itt Ajkán sajátot vehessen magának. Eladó volt egy régi parasztház, közel a piachoz. Megvette. Kimeszelte kívül-belül.

A vizet a kútról hordja. A két szobát nehezen fűti át a kis cserépkályha. Az egyik szobában már új bútorok állnak, van TV. Csak a konyhát fűti télen, oda helyezett el egy ágyat. A másik szoba csupa muskátli, a szekrény tetején télire eltett almák a kiskertecske fáiról, még egy ágas-bogas kis majomkenyérfa is növekedik az egyik cserépben… Hej, hajdúvárosi zöld udvarok, a szobámba menekültök az ajkai füst alól!

Sokat jár az unokákhoz, ha majd az utca házait lebontják, egy kis lakótelepi kényelembe szeretne költözni.

Munkahelyét szereti. Unokáit szereti. Beosztó. Rendezett életet él. Józan asszony. Pontosan ismeri a képességeit. Beszéde világos, átgondoltan számolt be az életéről. Nem az elégedetlenség, nem a megbánás jellemzi. A fájdalmakra inkább megdöbbenve emlékezik, ha ismeri sérelmeinek okait, akkor pontosan megnevezi. Jóindulattal figyel mindent maga körül. Az iskola mostoha körülményeit – a legöregebb iskola a városban – védelmezően veszi pártfogásba, hiszen jövőre új épületet ígér a Tanács, ott lesz minden.

Vágyai, tervei megvalósíthatóak: „Egészségben dolgozni, ezt a pár évet nyugdíjig. Egy-egy szép üdülés”.

A fiatalok átadható élettapasztalatot mérlegelve summázta, összefoglalva egy élet belső értékeit, egy életét, amely nem tudott felmerülni a társadalom középszintű régióiba, de képességeivel belső összhangba alakította életét. Melyek ezek az útmutatások, alapértékek? „Szerénység, ügyesség, bátorság, tettrekészség, de szeressen tanulni, szeressen dolgozni, ne legyen megelégedetlen”.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 



 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap