Az életút végső csöndje felé

Turcsány Péter, h, 08/08/2011 - 06:01

 

 

 

 

1919-ben Tatabányán született. Tizenöten voltak testvérek. Koldulni jártak az anyjukkal. Egy elemit végzett. Olvasni tud, írni nem. Apjuk elismert, csöndes ember volt a városban, kiváló muzsikus. 17 évesen maga is bandába állt, játszott és magyar nótákat énekelt a vendéglőkben. 29 éves korában más munka után nézett. Alkalmi munkás volt. 20 évesen nősült meg először. Alföldi cigánynőt vett el. Az esküvő utáni útjuk a lány falujába vezetett, egy hónapig vándoroltak faluról-falura, míg leértek gyalogosan, igazi nász-út volt hegedűszó mellett, minden községben játszott, ahol áthaladtak. Tizennyolc gyerekük született, tizennégy meghalt, négy él ma is, közülük egynek a keze-lába nem mozog és Intézetben van, három egészséges. 1940-ben vitték katonának. A 22-es zászlóaljjal volt az orosz fronton, de 1942-ben fölmentették a nagycsalád miatt. 1944-ben a nyilasok összegyűjtötték a cigányokat és a télben mezítláb dolgoztatták őket. Püspökladányban szabadították fel a táborukat az oroszok.

„úgy maradt meg az életem, hogy egy SS-tiszt agyon akart lőni engem, mert cigány vagyok. Egy magyar tiszt védett, de hiába állította, hogy magyar vagyok. Az udvaron álltunk, az SS-tiszttől távolabb megláttam egy orosz sapkát, ő nem látta meg, az orosz intett nekem, hogy álljak odább egy kicsit! Mondtam az SS-tisztnek, hogy jól van, lőjön le, csak engedjen ki a barakkba a köpenyemért meg a kenyeremért, így húzódtam egy kicsit arrébb, amikor az orosz katona egy sorozatot adott a tiszt mellének. Utána jöttek be az udvarra énekelve az orosz nők is…”

1947-ben elment bányába dolgozni, akkor már a cigány is dolgozhatott. El tudta tartani a családját, nevelni a gyerekeket. Örült az újszülött gyereknek és siratta a halottat. Fent dolgozott a bánya körül, kőműves segéd volt. 1976-ig egyfolytában dolgozott. Kapott családi pótlékot a család. Szegényesen éltek, de elégedetten. 1956-ban is dolgoztak. Nagyon féltek akkor – úgy mondja most –, hogy megint ki akarják végezni a cigányokat a zsidókkal együtt. 1970-ben meghalt az első felesége. Otthon kibírhatatlan lett a második fiával a kapcsolata. A fiú ütötte-verte apját. Üldözte el a saját lakásából. Éjjeleken át másik testvérét kellett felzörgetnie, hogy meg tudjon húzódni. Ivott és csak elverte a pénzt a fia. 1973-ban megnősült másodszor, de csupán egy hónapig tartott az új házassága, addig is csak azért, mert ennyi idő kellett, amíg elválasztották őket. Már a második napon beadta a válópert. A nő becsapta. Már a második napon visszautazott Pestre, olyan „ringyó-fajta nő volt”. 1976-ban megismerkedett a Tatabányán dolgozó nyírlugosi cigányokkal, azok hozták össze mostani feleségével. Rendes, dolgos özvegyasszonyt keresett és ezt a házasságát már nem bánta meg.

Az asszonynak kilenc gyereke él itt a faluban. Ezek a gyerekek befogadták az öreget. Tatabányán nem volt maradása az idősen egybekelt házaspárnak – folytatódtak a fiával való viták –, így hát visszaadta az üzemnek a lakást és eljött a felesége házához Nyírlugosra. Rendbe hozta. Szép, gyalult lécekkel kerítést csinált, ablakot, ajtókat szigetelt. Az asszony csinos rendben tartja a paraszti szobákra emlékeztető, tiszta, szerényen berendezett szobát. 1976-78-ig az asszony egyik fia is itt lakott kis családjával, de már tudtak venni itt az utcában egy szegényes, kis házat. Most kettesben éldegélnek. A HEGEDŰ MÉG A FALON VAN, de nem jár el játszani. Az asszony nem kap nyugdíjat. A férfi 1600 Ft-os nyugdíjából élnek. Minden évben meszelik a szobát, de látszanak a beázás foltjai. A cserepezés 4-5000 Ft lenne, erre kevés a pénz. /Hallottak olyan törvényről, hogy a férj után is kaphat 500 Ft nyugdíjat az asszony. Vajon igaz-e? Írnak majd a Nyugdíj- Intézetnek/. Az idős, ritkás hajú, fekete ember néha napokra elszótlanodik. Siratja elhagyott városát, a múltját, az emlékeit, a tatabányai lakását, a lecsillapult jelenben a zaklatott múltat. Három egészséges gyereke közül kettő, évente egyszer-egyszer ellátogat, de sikertelen az ő életük is: mindketten verekedésbe keveredtek és kilenc, ill. 15 hónapot kellett börtönben tölteniük. Valami nem ismert átok, valami feltáratlan hanyatlás bujkál a sok gyereket és kevés örömöt hozó vérvonalakban.

Ételre azért jut a nyugdíjból. Az asszony ügyesen főz, ízes nyírségi ételeket tálal fel urának. Hetente egyszer-egyszer finom töltött káposztát esznek.

A férfi 1970-ig sokat ivott és alkoholmérgezést kapott, azóta nem iszik. Betegesek már mindketten. A férfinél gyakori az asztmás fulladás, szívére is gyógyszert írt fel az orvos. Az asszonynak visszértől napokig nem mozdul a lába.

Hattyúdalait, aranyjánosi Őszikéit éli a két öreg. A zaklatott életút végéhez közeledve maguk is hozzáhasonulnak a lelassult sorshoz, a konzerváló faluvégi otthon egyszerűségéhez.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 



 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap