Az első magyar komikus

G. Szabó Ferenc, sze, 01/03/2018 - 00:07

Gidófalvi Jancsó Pál { 1762 - 1845 } az első, az úttörő kolozsvári színészek közé tartozik . Gidófalván született , lófőszékely { nemes } családból. Az 1792 - ben alakult színtársulat színlapjaiból tudjuk, hogy legtöbb darabjuk vígjáték volt. Játszottak még drámákat, énekes játékokat, vítézi játékokat, erkölcsös paraszt játékot, szomorú játékot, operarészletet. Írták róla, hogy öreg korában különc, mogorva, embergyűlölő volt. Akadtak olyanok is, akik e negativ tulajdonságait lobogtatva próbálták aláásni érdemeit. Hasztalan. A  '' jóindulatú '' feljegyzések Dériné naplóját említik, aki igy írt  Jancsóról : '' {...} Mondták róla, hogy szörnyű fösvény volt, egy garast sem ad ki a maga részére semmiért, sem ennivalóért, se ruházatért . Ez ugyan látszott is rajta, mert soha se látta őt az ember tisztában és mint mondták, sohase volt mégis pénze. De ha az utcán járkált, akinek kicsiny lába volt, megállította az öreg úr : '' - Hová mégy, édes lányom ? Hát miért jársz mezítláb? "   '' Mert nincs min venni papucsot '' - '' No nesze. Vegyél rajta papucsot ''.
Még egy anekdota ízű történet a Nagy Öregről:
      '' Tragédia volt életének, hogy mindvégig  tragikus színésznek tartotta magát és becsvágya volt a komoly szerep, melyben azonban nem tetszett. Egy ilyen nem sikerült drámai szereplés utan ismét komikus alakot vitt színpadra, a közönség elborította tapsokkal, kihívásokkal. Jancsó elkeseredett, lábával tapodta a koszorúkat és a tizedik kihívásnál leszólt a közönséghez: - Tegnap, midőn okos embert játszottam, kifütyültek. Ma, mikor szamarat játszottam, tapsolnak. Lehetne a közönség okosabb ! ''
A komikusnak egy vidám végrendelete is ismert, amit színész pajtásaihoz intéz, akiket fiamnak nevez. Ime egy részlet a végrendeletből. ''- Fiam { ... } Behunyván szemeimet, piros borral mossátok meg az ajkamot Champagnerrel illessétek, perzselt májos szagával füstöljetek, sarjú koporsóba fektessetek, szép lány derekalját alám tegyétek, a fejem alá párnának túrósbélest, a két könyököm alá sós - káposzta tölteléket helyeztessetek, gyertya helyett, kolbász, májas, tartó helyett kancsó, állam felkötője gyöngyös hurka, ajakamra gyapott helyett bélpecsenye, talpom alatt cökös cipó legyen, szemfedélnek két füstös szalonna elég lesz... '' Az első magyar komikus - Gyulai Pál nevezte így szépirodalmi művében -, hetvennégy éves korában búcsúzott el a kolozsvári publikumtól. 1836- ban, negyvenhárom évi színészkedés után lépett fel utoljára a Csörgő Sapka című bohózatban. Hosszabb beszéddel akart elbúcsúzni szeretett közönségétől , de meghatottságában csak ennyit tudott mondani : " Jó éjszakát ! "
1845. december 2- án "szélütés következtében estvéli 6 órakor életét bevégezte". Mindenét az akkoriban épülő Magyar utcai református templomnak hagyta. "Az ő egész mindene - írja rola Gyulai Pál - csak bútorából, könyveiből és naplójából állott. Sok volt az mégis, mert mindene volt az öreg úrnak. Az árverésen kétszáz pengő forint gyűlt egybe, mert a jó emberek magasra verték minden csekelység árát. "Sírhantaja" a házsongárdi közös temetőben van. Sírkövét, melyet egy "öreg tisztelője'' emelt és látott el felirattal, örök időkre ''eltüntette'' az útókor közönbössége. '' Sári mos a kútnál - írja a naplóban. - ''Sohasem láttam gömbölyübb karokat és domborúbb mellet, igazán gusztusos lány.'' Nemcsak jó színész volt Jancsó Pál, hanem kitűnő megfigyelő is .

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap