Az Érmellék Kazinczy Ferenc emlékezetében

Nyiri Péter - A..., cs, 09/06/2018 - 00:02

 

 

 

 

Kazinczy Ferenc szobra Érmelléken

 

 

Az érmelléki templom

 

AZ ÉRMELLÉK KAZINCZY FERENC EMLÉKEZETÉBEN

 

Az Érmellék a Berettyó és az Ér közötti sík- és dombvidék, melynek Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd, Bihardiószeg a nevezetesebb helységei, de megemlíthetjük Bagamér, Kokad, Érolaszi, Köbölkút, Fancsika, Keresztúr, Bogyoszló, Szalacs helységneveit az eredetileg ide tartozó 30-35 település között. Magyarlakta táj, nagy múltú, történelmi borvidék. Érmellék neve első említésben Éradony határa kapcsán fordul elő 1455-ben.

Érmellék népe nagy erdőségekkel határolt, mocsarakkal, nádasokkal megosztott területén biztonságosabb volt az élet, mint a nyílt területen, a portyázóknak, a változó katonai helyzetnek jobban kiszolgáltatott tájakon. Ezért menedéket jelentett a lakosságnak a tatár dúlás idején és a török hódoltság korszaka sem változtatott sokáig döntően az itt élők életformáján. Csupán Gyula várának 1566. évi elfoglalását követően néptelenedett el a falvak egy része.

A lakosság ezen a földön meg tudta termelni mindennapi kenyerét, ideális helyet talált az állattartás különféle formái számára az erdőkben, s a nagy melegben sem kiszáradó, nedves szigetek rétjein, ahol a lápi talajtól megolvadt hó télen is lehetővé tette a legeltetést. A halászat, s a nádi világ természeti kincseinek értékesítése hozzá járult a helyiek életszínvonalának emeléséhez.

A terület birtokosai között a honfoglalást követően a Turul-, a Káta-, az Ákos – nemzetség leszármazottaival találkozunk. A középkor végén a Váradi Püspökség az egyik legjelentősebb birtokosa, 1489-től a Csákyak és Drágffyak tűnnek fel, kisebb birtokrészekkel más főnemesek – Báthori, Szapolyai, Marczali, Széchy, Várdai, Keczer - s megjelennek a Debreceni-, Somlyókői-, Telegdi – uradalmak, illetve a Zólyomi- Csire- Upori- Jankafalvi – famíliák.

Arra a kérdésre próbálunk választ találni, hogy mit jelentett ez a vidék a Kazinczy-családnak, közelebbről a nyelvújító, irodalomszervező Kazinczy Ferenc számára?

Gyermekkora, később az egyes birtokrészek gondozása, a rokonlátogatások, a társasági és irodalmi élet, vagy a régió népességének összeírásában történő részvétel azt jelentette Kazinczy számára, hogy nemcsak a vidék két nagy városában – Debrecenben és Nagyváradon – hanem Érmellék többi településén is otthon volt. Váradról pl. ezt írja:

„Ez a Várad gyönyörű hely, ’s gyönyörűség helye. Egy igen gazdag és egy nem igen gazdag Püspökje van, egy igen gazdag Káptalanja, Academiája, Katonasága, ’s Bihar itt tartja Gyűléseit, sok gazdag uraságok itt benn laknak nagy részben még nyárban is. A’ Várost Báró Patatich Ádám Püspök, később kalocsai Érsek tevé csillogóvá. Ő alatta épült a’ három sor ablakú Püspöki-lak két szárnnyal ’s a’ püspöki nagy Templom új architectura szerint, pompásan, s tele van rakva szép oltártáblákkal, melyek közt egy szép Assumptio minden társait elhomályosítja. Nem jöhetek én Váradra, hogy mindezt meg ne tekintsem és minthogy én a’ Város’ nagy bálványának, a’ kártyának nem hódolok, erre időm marad….”

Beszámolóiban rendre előkerülnek az érmelléki településnevek. Álmosdon pl. Péchy Imrét látogatja, Bagoson egyszer Csokonaival sétál, Érkeserőn Fráter Istvánnal találkozik, házasságkötése után ide hozza feleségét egy rövid időre, Gálospetriben részt vesz Dráveczky László temetésén, Jankán egy özvegynek udvarol, Kójon a szőlejét művelteti, 6 Diószegen Szentgyörgyi Istvánnal – tanárával és alkalmi orvosával – szüretel, s az itteni halászatokra emlékezik vissza szívesen. Érmihályfalván Rhédey Lajos miatt fordul meg. Otthon Kölcseyvel Szemere szonettjeit olvassák. S amikor már nem itt lakik, beszámolnak neki az érmelléki hírekről de nemcsak kulturális vonatkozásban, mint feltételeznénk, hanem olyan hétköznapi eseményekről, mint 7  : - pl., hogy 70 tagú haramia-bandát számoltak fel, vagy, hogy földrengés pusztította a vidéket:

„…Ennek legnagyobb ereje az Érmellyéken ’s legfőképpen Vasad, Gálos Petri, Endréd, Dengeleg ’s Iriny vannak kitéve a pusztításnak – a’ nép el van rémedve, kint laknak ponyva sátorokba, a’ mennyibe veszedelmes a’ házban való maradás. A Petriben levőDraveczky nagy kastélynak fele földig omlott, a nevezett falukban minden jobb épületek lakhatatlanok, számtalan házak öszve omlottak, igen sokan megsebesíttettek, s azon helységekben egyetlen egy használható Templom sem maradt. Bár az Isten meg szűntetné ezen ostorát.” 8

Erdélybe indulva, Micske és Margitta mellett kocsikázva, Kazinczy ezt írja:

A két hely előmbe festé gyermeki koromnak tündér képeit, midőn anyai nagyatyámmal Bossányi Ferenccel, Baranyinak szoros barátjával s diétai követtársával a margittai s szunyogdi hegyeken szüretelgeténk...” 9

Minden település között természetesen Érsemjénhez kötődik a legtöbb szállal. Az 1321-ben írásban említett, feltehetően újratelepülő(Wysimean) községben a Bihari Ispánság népe találhatott otthonra. A Balog-Semjén nemzetség, egy évszázaddal később a Zólyomiak birtokolják. A XVI. században vámszedőhely, s Császló -települést magába foglalva alakul ki a község, egyöntetű magyar népességgel. 10 A váradi kapitány mellett a Makófalvy-, Fráter-, Péchy-családok bírják. 11 Kazinczy így keltezi innen az írásait: „Semlyén, Biharban, Debrecen mellett…” vagy : Semlyén – Biharban, Debrecen, Nagykároly, Nagykálló, Nagyvárad között…” stb. 12

Szülei – Kazinczy József és Bossányi Zsuzsánna - itt kötöttek házasságot, édesanyja itt született és itt nyitotta meg az őméhét – a kilenc gyermek közül elsőként – Kazinczy Ferenc 1759. október 27-én. Másfél évesen elválasztották édesanyjától, aki az abaúji Regmecen, másik birtokukon adott életet a következı fiúgyermeknek, Dienesnek. Ferenc azonban még anyatejjel élt, ezért fogadtak hozzá egy dajkát Diószegről, Kovács Ilonát, aki tovább szoptatta. „Ez egy felette szerelmes teremtés volt – írja Kazinczy – ha emlékezetem meg nem csal talán ötször, s utólszor már felette öreg korában méne férjhez, s haláláig nálunk maradt.” 13

Semjénben tartják keresztvíz alá:

„A kis embert keresztyénné egy öreg pap, ér semlyéni prédikátor, Makódi János csinálá, egy ritka szépségűleány karjain, az anyám ifjabb testvéréén, kiben könnyűvolt volna mosolygó Erycina papnéját képzelni. Hogy hív keresztyén leszek, azért a vén papnak Péchy Mihály úr álla kezességet.” 14

A gyermekbetegségben (bárányhimlő) itt ápolják, de később, felnőtt korában is, amikor kocsija felborul és karját töri, vagy amikor súlyosan megbetegszik, gutaütés környékezi s már az életéről is csaknem lemondanak (1803), itt gyógyul meg.

Visszatérve a gyermekkorhoz, Semjénben ismerkedett a világgal 1767-ig, ahol – idézzük: „…fülem nyolcadik évemig magyar hangnál egyebet nem halla.” 15 Itt látott először napfogyatkozást, találkozott az iskolával, a könyvekkel, lelkésszel, iskolamesterrel, helyi gazdálkodókkal, vármegyei tisztségviselőkkel, nagyapja barátaival, ismerőseivel. Az utóbbiak között találjuk gyakran emlegetve pl. br. Barkóczy Károlyt, gr. Sztáray Jánost, Vay Miklósnét, Beöthy Viktóriát, Baranyi Gábort, Dobozy Mihályt, Domokos Mártont és Lajost. 16

Édesapját tisztelte és szerette, de 15 évesen elveszítette, s a számára az „apát” és a „szülőket” valójában a semjéni nagyszülők jelentették. Rajtuk keresztül a környéken birtokos, rokon Komáromi-, Péchy-, és Rhédey-, Fráter-, Krajnyik-családok tagjaival került közelebbi kapcsolatba. Nagyapja, akire tekintettel a keresztnevét kapta – Bossányi Ferenc – kellő tekintéllyel tartotta kézben a nevelését, ami – saját bevallása szerint – sem volt könnyűeset : „ S így a kisfiú, kit Semlyénben minden a kis Bossányinak titulázgatott, négy-öt esztendős korában remekje vala a legszenvedhetetlenebb makacsságnak s érzelékenységnek, s neki nagyatyja, s nagyanyja sem tuda parancsolni, míg a nagyúr szíjat nem olda, s a kis elvadultat jó észre nem hozá.” 17

A nagybossányi és nagyugróci Bossányiak történelmi nyitrai család, mely a Divékyek nemzetségéből származik. Egyik ősük az 1200-as évek közepén IV. Bélától Bosán (Bossány) földjét kapja egy Túróc megyei birtokrészért cserébe, melyen utódai Nyitrában és Trencsénben már 9 falun osztoznak, s Kun László megerősíti őket jószágaikban 1277-ben... A XIV. században Csák Máté szolgálatában, utóbb ismét a király oldalán állnak, s III. Endrétől kapják a Bars megyei Vezekényt. A Bossányiak egyik ága bárói, másik grófi rangra emelkedett, találunk közöttük alispánt, alországbírót, helytartót, országgyűlési követet, kerületi tábla elnökét, s egyikük Bercsényi Miklós titkára.

Nagyapja születését és dédapja bihari megtelepedését Kazinczy így adja elő:

Az akkori, háborgó időkben lebetegedésében közelítőanyja nem mere maradni Biharban, s vagy pesti, vagy hevesi jószágaiban keres menedéket. Ezen útjában a vámos györki határban, Árokszállás mellett, testvérének Péchy Mihálynak, aki egy vadrécét löve, puskaszavára a kocsin szülte meg fiát…” A nagyapa így látta meg a napvilágot. A dédapa pedig: „ Fia volt azon Ferencnek, aki Ferenc erdélyi fejedelem kedvéért Nyitra és Bars vármegyéket elhagyván, Biharba jött és itt egy ifjú és szép özvegynek Péchy Zsófiának a Mihály és érkeserűi Fráter Mária leányoknak szerelme által elfogattatván, e helyt megtelepedék….” 18 A bihari ág tehát a Rákóczi-szabadságharcnak, s a nagyságos fejedelem szolgálatának köszönheti a partiumi meggyökerezést. A Bossányi nagyapa  „…Náddal födött, vályogból rakott házában patriárkai felelősséggel éle…” 19  „Semlyén táján még akkor nem valának kőházak…” 20 Nem hallgatja el, hogy – mint egyéb, bihari urak, tudott keményen bánni emberekkel, káromkodni is, de jellemzéséből fiúi szeretet és tisztelet, szinte csodálat árad:

„Fejét, szívét félelemtől s reményektől nem gyötrött, s így ingatni nem tudó lelkét az egész körny tisztelte: az ügyes-bajos emberek messze földről hozzá járának tanácsot kérni; őtet választák bírájoknak a háborgók; Baranyi Gábor, Biharnak nagy alispánja, minden terhesebb dologban az őegyetértésével élt, ahol segédre vala szüksége. Ér Semlyénben a több földesurak bíztak egyenességéhez, szerették, de egyszersmind rettegték is, mint valamely, nem tudom mely felsőbbségűférjfit, kihez ők nem mérkezhetnek… Szíve szelíd volt és emberi, szeretett segíteni azokon, akik ínségben voltak…” 21

A vármegye főszolgabírói és főjegyzői tisztét viselte, volt országgyűlési követ, de ezekről a tisztségeiről lemondott, viszont a haza szolgálatáról nem. Az unokája a „legszentebb hazafinak” nevezi 22 és – már érett íróként – epigrammában örökíti meg nevét Baranyi Gáboréval 23 együtt:

„Biharnak két nagyja Baranyi Gábor, Bossányi Ferenc

Elsápadva tekint, szent férfiak
                                   a pulya rátok;
Érzi, hogy e nagyság őtet homályba löki.
Bár, úgy mond, nekiek csak erőjuta:
                                  fény juta nékem,
S ez jóval szebb rész:
                                 látszani nagynak elég.” 24

Kazinczy önéletírásaiból egy sor semjéni kortárs elevenedik meg: Boda Gergely, aki faragott címert csináltat a templom számára, Eperjesi Ferenc asztalos mester, Ábrahám Áron, Salamon Jákób zsidó árendások, akiknek Kazinczy pénzt kölcsönöz, Barna István és SzellőFerenc, akiktől jószágokat vásárol, Nyíri István és Vincze István, akik kocsisai voltak vagy Takács András az inasa. A helyi közélet jelentős szereplője az iskolamester Mata János és a vele rivalizáló református lelkipásztor Csóka János. Kazinczy az előbbi mellé áll a pereskedésig fokozódó vitájukban, de állásából elmozdítását nem akadályozhatja meg. Néhány írásának sajtó alá rendezését Mata Jánosra bízza, akivel baráti viszonyt ápol. Hasonlóképpen megjelenik – úgy a közéletben, mint a család életében – Hőke Józsefnek, a későbbi semjéni rektornak és Fazekas István helyi prédikátornak az alakja. 25

Amikor Kazinczy ezt írta : „Semlyént sok atyafi urak lakták…”, 26 gondolhatott édesanyjára, akinek ez szülőfaluja, testvérére, Kazinczy Zsuzsannára, Fráter Pálra és Fráter Antalra, akik itt éltek, Dienes öccsére, aki Váradon a megyei adminisztráció tisztségviselője volt. Egy családi vita hangulatában Kazinczy így fakad ki: „Kéntelen voltam éreztetni, hogy Bossányi Ferencnek és Comaromy Juliannának unokája lévén: Semlyénben otthon vagyok.” 27

Kazinczy szülei, József és a 17 éves Bossányi Zsuzsánna Váradon ismerkedett meg, miután a gálospetri rokon, Draveczky László bemutatta őket egymásnak. Bossányi Zsuzsánnának több testvére volt, de egyedül ő érte meg a felnőtt kort. Semjénben tartották meg az esküvőt 1758. VI.19-én, s a vinnai, lasztóci, regmeci jószágok birtokába jutván, Bossányi Zsuzsanna – már mint Kazinczyné - Abaújba ment lakni.

Ferenc fiának – a fogságból történt szabadulását követően - nehéz volt a családjával és édesanyjával együtt élni. Rokonai nem értékelték szellemi érdeklődését, hazafias tevékenységét és őt, magát nem tartották alkalmasnak arra, hogy egy birtokon gazdálkodva felvirágoztassa a gazdaságot, s szemére vetették, hogy korábban viselt hivatalát elvesztette. Tették annak ellenére, hogy : „A’ hivatalomtól megfosztó parancsolat világos szókkal mondja, hogy én nem vétség, hanem vallásom miatt mozdíttattam el a’ catholica iskolák igazgatásától.” 28- idézhetjük.

Fogsága után – mely jelentős anyagi terhet rótt a famíliára – megpróbáltak vigyázni rá, nehogy hasonló helyzetbe kerüljön még egyszer, s legfeljebb azt várták el tőle, hogy társadalmi helyzetéhez méltó házasságkötéssel erősítse a nemzetségi pozíciókat.

Kazinczyt érzékenyen érintette, hogy a családi birtokból – édesanyja vezetése alatt – szinte semmit sem bíztak rá, ugyanakkor elvárták tőle, hogy rangjához méltóképpen nősüljön. Megpróbált eleget tenni családja elvárásainak, de nem járt sok sikerrel. A maga módján meg is fogalmazta, hogy igazában nem könnyűeldöntenie, melyik fogság volt a nehezebb: - a várfogság évei, vagy pedig a családjának kritikáival teljes, ellenőrzése alatt töltött évek?

Amikor azonban édesanyjáról emlékezik – akit következetesen „Asszonyámnak” szólít leveleiben – csak a szépre emlékezik: 29

Az anyámnak a’ kedvezőtörténetek igen kedves arcot ’s deli termetet adtanak, s szépségének utolsó esztendejiben ’s roskadtságában is igen világosan lehetett látni maradványait…” „…Én áldom az eszesebb, lelkesebb anya emlékezetét, kitől becsesebbet vettünk, mint a’ jószág…” Anyja 15 évi házasság után 8 élőgyermekkel özvegyen maradt. 1801-től visszaköltözött Semjénbe, az esztendőegy részét legalább ezután itt töltötte.

„Az anyánk a’ legtartósbb egészségben élt, ’s athlétai alkotásához képest annyival inkább hosszú életet ígérhete magának, mivel szüléji is hosszú sor esztendőket éltek. Nyugtalansága, ’s heves indúlatjai testét még edzették. De 1810-ben e’ vas természetet egy lassú guta elgyengítette, melly után annyira elnehezedék, hogy nagy testét nem bírhatta könnyen, de mindég fenn járhatott. Három esztendei sínlése után, az elmúlt 1812.-dik eszt. Novemberének 14-dikén Ér-Semlyénben csendesen örökre elaludt. A természet’ és élet’ Ura néki könnyűkimúlást engedett. Lélektelen tetemei az Ér-Semlyéni Templom’ kerítésében harmadnapra, Dienes és Susána testvéreimnek jelenlétekben, azon sírbe tétettek-le, hol anyja ’s Római hitűatyja fekszenek...” 30

Kazinczy emlékképeit röviden felvillantva, összegzésképpen elmondhatjuk azt, hogy – bár székhelyét az abaúji Széphalomba tette át - Bihar, Érmellék és Semjén a gyermekkori élményekkel, családi kapcsolatokkal, társadalmi hatásaival, művelődési szokásaival meghatározóak maradtak a számára, s élete végéig erősen kötődött szülőföldjéhez. Miután felidéztük azt, hogy Érmellékre – vagy annak egy részére – hogyan gondolt a Kazinczy-család, közelebbről pedig Kazinczy Ferenc, az őlevelének záró soraival fejezem be az emlékezést: „ Egy Bihar Vármegyei kovács mester embertől ezt tanultam: „Köszönöm alázatos szeretettel.” Barátom, mely szép szó! Ezzel rekesztem én is be levelemet. Élj szerencsésen!” 31

Köszönöm tehát a figyelmet alázatos szeretettel.

Érsemjén, 2008. szeptember 5.

Kiss Endre József 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap