"Az igazat mondd, ne csak a valódit" 10/25

Eperjes Károly, sze, 10/10/2012 - 00:05

 

 

 

 Folytatás 

 

   - És így tudja megőrizni, állandóvá
tenni a megtapasz
talt Isten-élményt.

 

   - Igen. Így lehetek állandó megté-
rő, és így más minőségű életet élhe-
tek, mert mindehhez komoly erkölcsi
felelősség is tartozik.

 

   - Mikortól vesz részt mindennap
szentmisén?

 

   - 1994 óta. Most volt tíz éve.

 

   - Ez sok előkészületet, szervezést igé-
nyelhet.

 

   - Amikor külföldön forgatok, ak-
kor is úgy intézem, hogy mindennap
részt vehessek szentmisén. Általában
megbeszélem a producerrel. Olyan
ország is volt - Törökország -, ahová
eljött velem egy pap, amikor ott for-
gattam.

 

                           IV.

Az egyházról, a szentségekről és
az Örömhír továbbadásáról

 

   - Milyen az Ön viszonya az egyház-
hoz, mint intézményhe
z? Sokakat "el-
vadít" az egyhá
z fogalma. Azt mond-
ják, h
isznek Istenben, de nem akarnak
az eg
yházhoz tartozni, mert az merev,
dogmat
ikus, ahol el kell viselniük ilyen-
olyan embereknek a felsőbbségét
. Ez az
intézményesülésbó1 következik. Mi
a vé-
leménye errő1?

   - Az egyházzal való szoros kapcso-
lat nélkül veszélyben van az egyén,
mert elvesztheti a keresztény szemé-
lyiségét. Az egyház olyan fontos, mint
a család. A családon belül ha valaki
tróger, attól még a család intézménye
szent és sérthetetlen, mert az Istentől
kapott intézmény. Az egyház szintén.
Az Úrjézus ott, a kereszt alatt megáld-
ja az egyházat Máriában és Jánosban,
és küldetést is ad. Ez a küldetés mind
a mai napig, sőt a második eljövetelé-
ig kötelező feladatot ró az egyház
minden tagjára. Az egyházon ·belül
rendnek kell lenni. Azért, mert benne
valaki méltatlanul viselkedik, attól az
egyház intézménye még szent és
örök. A pápák között is voltak gyarló
emberek és elnehezült lelkűek is, akik
nem lettek szentek. De érdekes mó-
don a hit szempontjából mindig kö-
vethető volt az egyház. Az Isten - mi-
velhogy nem diktátor - az egyházon
belül az egyén bukását megengedi.
De azt is kijelenti, hogy a pokol kapui
nem vesznek erőt rajta, tehát hit és
erkölcs tanításában tévedhetetlen! Ép-
pen ezért aki az egyház tanítása ellen
"kereszténykedik", az téved. De elfo-
gadom, elviselem és elszenvedem.

Én ökumenikus keresztény vagyok.

Az ökumenéről azt tartom, amit II.
János Pál pápa bölcsen megfogalma-
zott: Az ökumené nem az, hogy a val-
lásokat összegyúrjuk (mert az "fasírt":
kicsit ez, kicsit az, kicsit amaz - ezt
már én teszem hozzá), hanem min-
den vallást az egy igaz istenhit remé-
nyében Jézus Krisztushoz, az egyetlen
Üdvözítőhöz és Megváltóhoz ideve-
zetni. Tehát, ha én eljutottam már
oda, hogy az egyházon belül, a szent-
ségek erejében megélhetem az öku-
menét, nem az a feladatom, hogy én
olyan legyek, mint ők, hanem az ő
másságukat elfogadva ki kell fejez-
nem, hogy törekvéseink ugyan közö-
sek (hiszen többnyire minden világ-
vallás az életszentségre törekszik más-
más módon), de vallom, hogy ehhez
nekünk a leggazdagabb az eszköztá-
runk.

   A katolikusnak nagy mércéje a hét
szentség: a keresztség, a bérmálás, a
házasság, a betegek, a papi rend, a
bűnbánat szentsége, és legfőképp az
Eukarisztia, vagyis az Oltáriszentség.
E hét szentség nélkül nem katolikus a
katolikus. Keresztény lehet, de nem
katolikus keresztény. A hét szentség-
gel az ember állandóan rendezheti a
lelkét, mert Isten bármikor szólhat,
hogy "Gyere, fiam!" A bűnbánat szent-
sége, a teljes megtisztulás, óriási esz-
köz! A "liberális keresztény" ezt az
eszközt kétszínűen használja, mint az
a gyerek, aki azt gondolja: "Anyának
van otthon mosógépe. Ott van egy
pocsolya, hát megmártózom benne,
Anya majd kimossa a ruhámat." Ez a
gonoszság. Tudja, látja, hogy ez rossz,
mégis elköveti, hiszen úgyis valaki ki-
mossa. Azon nem gondolkozik, hogy
nem biztos, hogy hazaér. Lehet, hogy
ott marad a mocsokban. De ha vak-
merőségében mégis hazaér, mit mond
akkor majd neki az édesanyja? "Gye-
re ide, te büdös gyerek! Direkt mocs-
kolod magad, hogy én mossak?! Tu-
datosan kárt okozol a családnak, a sze-
retetnek?" A másik gyerek azt mond-
ja: "Ne haragudjatok, srácok, most
nem játszom, hazamegyek segíteni a
háztáji munkában." Siet haza, elesik,
puff, kiszakad a gatyája, a térde vér-
zik. Hazaér mocskosan, szakadtan,
véresen; mit mond neki az édesanyja?
"Kisfiam, ennyire igyekeztél haza? Jól
van, nem baj, vedd le a gatyádat, ki-
mosom, megvarrom. Jaj, picit vérzik
a térded, apádnak van egy kis pálin-
kája, fertőtlenítjük vele a sebet, ne tö-
rődj vele!" Ugye, milyen más? Tehát
aki a szakralitást vakmerő módon
használja, az a "liberális keresztény".
Aki a szakralitást a jó szándékú be-
mocskolódás során használja, az a ka-
tolikus keresztény. Mert bármennyire
is vigyázunk magunkra, bemocskoló-
dunk.

Felnőttként fogtam fel azt az érde-
kes mozzanatot nagyapám életéből,
hogy mindig a pap-nagybátyámnál
kívánt gyónni. Mert a nagyapám tud-
ta, hogy a nagybátyám milyen papi
személyiség! És a pap-nagybátyám a
nagyapám halála után azt mondta: "A
Pestát gyóntatni nagy kegyelem volt!"
Milyen mélységekig ható gyónások le-
hettek azok!  

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap