"Az igazat mondd, ne csak a valódit" 22/25

Eperjes Károly, p, 02/08/2013 - 00:07

 

 

 

Folytatás

 

- Amikor én Ady verseit olvasgat-
tam, arra gondoltam: lenyűgöző,
hogy
micsoda Isten-tapasztalatokra jutott!
Ugyanakkor majdnem minden istenes
versében érezhető, hogy ezeket nem tud-
ta igazán a lelkébe építeni. Babitscsal

más a helyzet: ő is bejárta a maga ván-
dorútját a hitben, de el is
jutott Isten
megértéséhez.

   - Ady is, Babits is kivételes tehetsé-
gű költő, de mások voltak az eszköze-
ik és a lehetőségeik a hit szernpontjá-
ból. Babitsnak hét szentsége volt a za-
rándokúton, Adynak kettő. És nem
volt bűnbánat szentsége! Sokkal ne-
hezebb volt Adynak. Az ő lelki élete
sokkal hullámzóbb volt, mint Babitsé.

   - Ez a természetük különbözőségéből
isadódott.

   - Igen, de merem állítani, hogy ez
elsősorban a szentségek különbözősé-
ge miatt van. Hét szentséggel mun-
kálkodni nagyobb felelősség, ugyan-
akkor nagyobb lehetőség is.
   Adynak hibátlan, egyetemes érvé-
nyű verse például az ,,Ádám, hol vagy?"

Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szernét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús 'Adám, hol vagy?'-ára
Felelnek hangos szívverések.

Szívemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem
S egyek leszünk mi a halálban.

   "Oszlik lelkemnek barna gyásza" -
már nem fekete, világosodik a fénytől,
ami rávetül: "Nagy, fehér fényben jön
az Isten, hogy ellenségim - a bűneim -
leigázza." "Az arcát még titkolja, rejti"
- Isten boldog színe látására még
nincs lehetőségünk, "De Nap-szemet
nagy szánalommal/ Most már sokszor
rajtam felejti", azaz a teremtett rend-
ben az ő törvényeit egyre jobban felis-
merem. "És hogyha néha-néha győ-
zök" a bűneim felett, "Ő járt, az Isten
járt előttem, / Kivonta kardját, meg-
előzött" - a kard a hatalom, az erő
szimbóluma, tehát megadta hozzá az
Ő erejét. "Hallom, ahogy lelkemben
lépked" - mint Ádámnál a Paradi-
csomkertben, a bűnbeesés után. "S az
ő bús 'Ádám, hol vagy?'-ára /Felelnek
hangos szívverések." Jaj, nem tudom
letagadni magamat! Itt vagyok, Uram!
"Szívemben már őt megtaláltam" .

   - A vers utolsó sorai ember és Isten
miszt
ikus egyesülésére utalnak a halál
és a feltámadás után.

   - Igen. Ezt fejezi ki a Babits-vers-
ben az Eukarisztia-gondolatkör, és az
Istennel való csodálatos egyesülést
írja meg Pilinszky János is például a
Halak a hálóban vagy az Egyenes labirin-
tus
című versében:

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy
                                         / röpülünk.

És hogy a hölgyek se maradjanak ki a
fölsorolásból: itt van Nemes Nagy Ág-
nes egyik verse. (Ha én színésznő len-
nék, már régen a közönség elé álltam
volna egy Nemes Nagy Ágnes-esttel!)

                       A csak-jó

Hogy a csak-jó se hal, se hús?
Én nem vagyok manicheus.
Az örök üdvösséget én
Nem únnám.
 

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap