"Az igazat mondd, ne csak a valódit" 2/25

Eperjes Károly, p, 07/20/2012 - 00:07

  

 

 

 

Folytatás

 

  - Közeledése Istenhez egy folyamat
volt, vagy köthető valamilyen misztikus
élményhez, eseményhez?

 

    - Folyamat volt. Illetve mind a ket-
tő igaz, mert ennek a folyamatnak
voltak nagy pillanatai számomra. Elő-
ször is: így neveltek. Édesanyám, édes-
apám pedagógus, és a kommunizmus
tiltó időszakában is rendszeresen jár-
tunk templomba.

 

- Tanár szülők esetében ez különö-
sen
nagy dolog!

 

- Ez így igaz. Apai-anyai ágon pap
nagybátyáim is vannak - ma már a Jó-
istennél -, és talán ők is segítettek a
szüleimmotorkerékpár-vásárlásában.
Később lett egy rozzant Zaporozse-
cünk. Ez azért fontos, mert így jártunk
templomba, mindig máshová. Amed-
dig motorkerékpárunk volt, addig úgy
mentünk, hogy a húgom ült a tankon
apám előtt, édesanyám és édesapám
között pedig én ültem. Sopron közelé-
ben laktunk, Hegykőn, és onnan hol
ide, hol oda jártunk szentmisére, ne-
hogy elkapjanak minket.

 

- Igen, más "tanár-gyerek"-tó1 is
ha
llottam már ezt, aki ebben a korszak-
ban
tt föl.

- Nekem ez volt az első nagy élmé-
nyem a kereszténységgel kapcsolat-
ban. A pap nagybátyáim közül az
egyiket a börtönben verték, a másikat
egészen Münchenig üldözték. Akit a
börtönben vertek, később el is tiltot-
ták a papi hivatás gyakorlásától. Any-
nyit engedtek meg neki, hogy a bör-
tön után, 1962-ben hazajöhetett a sa-
ját szülőfalujába, Hegykőre, és ott a
templomban, a mellékoltárnál miséz-
hetett kora hajnalban. És hogy ennek
legyen tanúja, ő engem kiskoromban
megtanított ministrálni. Én még lati-
nul ismertem a szentmise szövegét.
Ekkoriban hét-nyolcéves voltam.

Az egyik legszebb, hittel kapcsola-
tos emlékemet szeretném elmesélni.
Ha egyszer csinálhatnék egy filmet a
földalatti kereszténységről a kommu-
nizmus idején, ezt a jelenetet min-
denképpen betenném. Apám meg
szokott állni a falu szélén, ha "elvörö-
södött" faluba mentünk misére, ahol
tudta, hogy sok a feljelentő, és elne-
hezült szívűek, vadak az emberek, de
a pap jó. Ott, a falu szélén megvár-
tuk a harangszót. Apám kiszámította,
hogy körülbelül most tarthatnak az
evangélium felolvasásánál. Az evan-
gélium felolvasása környékén értünk
be a szentmisére. Ugyanis faluhelyen
a templom és a kocsma rendszerint
egymással szemben van, és a besúgó
ember ott dülleszkedett a kocsmaab-
lakban. De édesapám tudta, hogy tíz
percnél tovább nem bírja a feljelentő
ott az ablakban, és ezért megvártuk,
míg azt gondolja, hogy mindenki bent
van a templomban, már nem jön
senki, és megy a féldeciért vagy a
fröccsért a pulthoz. Mi akkor men-
tünk be. Ez számomra nagy élmény
volt.

A keresztény "mag" rendszerint
vagy a kóruson találkozott, vagy a sek-
restyében. A kóruson akkor, hogyha
békepap volt a helybéli pap. Ha nem
békepap, hanem radikális pap volt,
akkor a sekrestyében találkoztunk.

 

- Mert akkor a pap személye is von-
zotta maga köré a hitüket komolyan
gyakorlóembereket.

- Igen, és olyankor előfordult, hogy
a sekrestyében alig fértünk el, áll-
tunk, mint a heringek, és oda is kijött
a pap áldoztatni. Ha jobb idő volt, a
sekrestyét kinyitották, és a tömeg egy
része még kint volt. Nagyon nagy él-
mény volt ez nekem!

 

- Hihetetlen, hogy milyen rafinéria
kellett a hit megéléséhez is! Ma ez már
kalandosan hangzik, de valójában hát-
borzongató.

 

- Ott találkozott az ember jó szán-
dékú "kulákokkal" vagy munkásem-
berekkel, akik hitüket nem vallhatták
meg, csak titokban. A környék intelli-
genciája is ott jött össze: gyógyszeré-
szek, orvosok, mérnökök, tanárok,
akik szintúgy nem gyakorolhatták a
hitüket a lakóhelyükön, csak itt-ott-
amott. A környéknek a keresztény
"erejét" így megismerhette az ember.
Ennek megvolt a maga haszna is.
A második nagy keresztény élmé-
nyem az volt, amikor kamaszként a
pap nagybátyám magával vitt a Bala-
tonra. Azt mondta nekem: "Elmegyek
pár napra pihenni egy ismerősömhöz
a Balatonra. Gyere velem, fiam!" "Ba-
laton? Naná, megyek!" Pontosan ti-
zennégyéves voltam, befejeztem az
általánosiskolát, és ő magával vitt a jó
tanulás jutalmául. Megígérte, hogy
kapok egy új labdát is. Különben
nem mentem volna vele, de így, hogy
Balaton, meg új labda, elmentem.
"Fiam, aztán ministrálni is kell ám!"
Erre már húztam az orromat, mert
nagy lakliként szégyelltem magam a
kicsik között. Amikor megérkeztünk,
kiderült, hogy egy idős építészmér-
nök házában lesz a szállásunk Bala-
tonszabadi-Sóstón, közvetlenül a Ba-
laton partján. Nem is volt semmi baj,
de ahogy telt az idő, egyre jobban
unatkoztam egyedül. A vízben úszkál-
tam, labdáztam, de állandóan ott vol-
tam a három öreggel. Egyszer csak  
megjött még egy sereg öregember, 
ugyanis iskolai találkozót tartottak.   
Lehet, hogy nem is iskolai találkozó,      
hanem börtönből szabadult emberek
összejövetele volt, ezt akkor nem kér-     
deztem meg. Egyívású öregemberek,    
mindössze egy pap volt közöttük, a
Gyula bátyám. Mérnökök, pedagógu-
sok, orvosok és régi, „lecsúsztatott”
arisztokraták. És volt közöttük egy
nagyon csendes ember, akiről később
kiderült, hogy a világ egyik leghíre-
sebb fizikusa. Sajnos pontosan nem
tudom, ki volt, mert akkor nem mer-
tem megkérdezni, később pedig so-
káig szemérmesen kezeltem a hozzá
kapcsolódó élményt. Úgy maradt meg
bennem, hogy Jánossy Lajos profesz-
szor, a kozmikus sugárzás világhírű
kutatója, de nem mernék rá meges-
küdni.

Este, szalonnasütés közben beszél-
gettek Istenről. Később beeveztünk a
Balatonba, én voltam a kormányos. A
parttól egy kilométerre kikötötték a
csónakot egy cölöphöz. És elkezdő-
dött a vita, hogy van-e Isten. Miért
van, miért nincs, miért van, miért
nincs... Én lenyűgözve hallgattam
őket. Éjszakába nyúlóan folyt a vita. A
parton dáridó, gulyáskommunizmus,
diszkó ... Ők meg csak bizonygatták
egymásnak, hogy így van Isten, úgy
nincs Isten.

A fizikus három napon át hallgatott
a vitában. A harmadik este én már
csak őt figyeltem. Mindent hallottam,
amit körülöttem mondtak, de csak őt
néztem. Akkor már a parton voltunk,
az öregek susogva, halkan, de indulat-
tal beszélgettek, a táskarádiót felhan-
gosították, hogy mások ne hallgathas-
sák ki az ő beszélgetésüket. Egyszer
csak a zene mellett óriási csönd lett,
mert a világhírű fizikus megszólalt:

"Kedveseim!" Aki három napig meg
se szólal, és azután azt mondja, hogy
"Kedveseim", az megérdemli a csön-
det. Olyan némaság lett, hogy csak a
rádióból szóló klasszikus zenét lehetett
hallani.

- "Mi sejtekből állunk. A sejtek
molekulákból. A molekulák atomok-
ból. Az atomok elemi részecskékből.

Azok is felépülnek valamiből. Ha az
valamiből, az miből? S ha az valami-
ből,az miből? És így folytathatnám a
végtelenségig. - Bal kezével maga elől
indulva mutatta az egyre kisebb egy-
ségeket, közben oldalra egyre széle-
scbbre tárta a karját. Így tartotta ki-
nyújtva, és folytatta a gondolatmene-
tet: - Mi a Földön élünk. A Föld ben-
ne van a Naprendszerben. A Nap-
rendszer a Tejútrendszerben. A Tej-
útrendszer a világegyetemben. Ha az
valamiben, akkor az miben? Ha az va-
lamiben, az miben? Folytathatnám a
végtelenségig. - Jobb kezével maga
elől indulva mutatta az egyre na-
gyobb egységeket, fokozatosan kitár-
va a jobb karját is. Széttárt kézzel, ki-
feszülve állt, azután hirtelen összetet-
te a kezét, és azt mondta: - Van Is-
ten!"

Hosszú csend volt, az öregek sze-
méből legördült a könny. Onnantól
kezdve már csak mulatoztak.

Döbbenetes volt. A természettudo-
mány érvrendszerével vezette el a
többieket Istenhez.

Nem sokkal később a nagybátyám a
család fiataljai körében provokált egy
beszélgetést a hitről. Az idősebbek is
ott voltak, bele hallgattak a beszélgeté-
sünkbe. Akkor én azt mondtam: "Ami-
kor a Hiszekegyet imádkozzuk a temp-
lomban, én mindig elelmélkedem raj-
ta,mert abban nagy titkok vannak.
Néha még az is eszembe jut, hogy
Ádám és Éva a két életkezdemény,
akikelsőkként esnek el, és bűnöznek.
Ezt kell rendbe tenni – erről szól a
Hiszekegy, a hitvallás. A bűnt rendbe
tesziaz Úrjézus, és ennek a történés-
nek az őrzője, gondozója az egyház."
Soha nem felejtem el az arcát: hosz-
szannézett, és párásodott a szeme.

Akkor jött rá a nagybátyám, hogy az
az élmény, amit a Balatonnál megta-
pasztalhattam tizennégy éves gyerek-
ként, mivé cseperedett pár hónap
múlva.  

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap