"Az igazat mondd, ne csak a valódit" 24/25

Eperjes Károly, sze, 02/20/2013 - 00:10

  

 

 

Folytatás

 

-Elmesélte már saját élményeit,
amikor Isten szeretetének a megtapasz-
talása indította el a gyógyulást tüdő-
embóliájából és a kábítószer-függőség-
bő1. Találkozott még a keresztény hithez
köthető csodálatos gyógyulással?

   - Nem egyet tapasztaltam, láttam
mások életében is. De nem történnek
olyan számban csodálatos gyógyulá-
sok, mint ahogy történhetnének, mert
nem vagyunk eléggé készen ennek a
befogadására. Ezért az Úrjézus gyógyí-
kontroll tanfolyamra, hogy majd az
meggyógyít téged, hanem azt mondta:

"Menj, hited meggyógyított téged!"
Vagy "barátaid hite gyógyított meg té-
ged". Ezért kell megszívlelnünk ezt a
két fontos dolgot: magunkért vezekel-
nünk kell, másokért engesztelnünk
kell, mert a mi engesztelésünk hozzá-
segíthet, hogy sokan visszanyerjék a
szabad akaratukat, ami letompult az
alkoholtól, drogtól, egyébtől. Emiatt
nem tudnak Istenhez fordulni, igazán
meggyógyulni.

 

Manapság divatos fogalom a "pszi-
choszomatikus betegség". A lelki alapú
betegség. Ezt már Jézus is mondta, ez
nem egy új pszichológiai felfedezés:
minden betegség forrása a lélekben
keresendő. Az engesztelés egyenérté-
kű azzal, amikor a béna, ágyban fekvő
beteget a barátai leengedték Jézushoz
a tetőn keresztül. "Odabenn gyógyítás
folyik, de nem tudunk hozzáférni. Le-
szedjük a cserepet, és beengedjük a
nagybeteg testvérünket." A többiek
nem szóltak rájuk, hogy "mit csinál-
tok, rakjátok vissza a cserepeket", Jé-
zus se tette szóvá, mert mindannyian
tudták, hogy mi célból történik min,1-
ez. A cél nem szentesíti az eszközt. Ok
nem tettek rosszat. Nem törték össze,
nem rontották el a házat. Igaz, radiká-
lis megoldást választottak: kibontották
a ház tetejét. Nincs benne a Bibliában,
de biztos vagyok benne, hogy utána
visszacserepezték a tetőt. Sőt, talán
még az is cserepezett, aki a hordágyról
felállt, mert meggyógyult. Nem tud-
juk, de lehetséges. Jézus megajándé-
kozta engesztelésüket: "Menj, barátaid
hite meggyógyított téged!"

   - Elmesélte már saját élményeit,
amikor Isten szeretetének a megtapasz-
talása indította el a gyógyulást tüdő-
embóliájából és a kábítószer-függőség-
ból. Találkozott még a keresztény hithez
köthető csodálatos gyógyulással?

   - Nem egyet tapasztaltam, láttam
mások életében is. De nem történnek
olyan számban csodálatos gyógyulá-
sok, mint ahogy történhetnének, mert
nem vagyunk eléggé készen ennek a
befogadására. Ezért az Úrjézus gyógyí-
tó kegyelme nem tud kellően megnyil-
vánulni. Ő adná, de mi kevéssé va-
gyunk rá fogékonyak. Ott, ahol fogé-
konyság van, "antenna" van, ott ez be
is következik. "Kérjetek és adatik!" Ne
csak kéregessetek" ! Orvos barátaim,
például Papp Lajos, Csókay András és
mások is tanúbizonyságot tettek ter-
mészetfeletti gyógyulásokról. Előfor-
dul olyan is, hogy valahol "megkötött"
betegség van, mert valami a beteg em-
ber lelkébő1 nem tud felszabadulni.

   - Hallottam olyan nem katolikus ke-
resztény közösségrő1, ahol rendszeresen,
kézrátétellel imádkoznak a betegekért.
Volt olyan beteg, akiért többször imád-
koztak így, de nem gyógyult meg. Végül
kizárták a közösségbó1, mert azt mond-
ták neki, hogy benne olyan gonoszság la-
kik, ami miatt nem tud meggyógyulni.

   - Nem úgy van az. Ebből az látszik,
hogy a szentségek nélkül nem teljes
értékű a kereszténység. Isten őrizzen
attól, hogy olyanok tegyék rám a ke-
züket, akik nem a szentségekkel föl-
vértezve élik meg a kereszténységü-
ket! Akik viszont így élnek, azok kü-
lönleges, igazi gyógyulásokat tapasz-
talhatnak.

   - Török Endre "Ki a szabad?" című
könyvében szép és meglepő sorokat ol-
vashatunk a szerelemrő1:

,,A szerelem mélyén a halál leigázá-
sának metafizikai sóvárgása él.
( ... ) A
s
zerelmet úgy élhetjük teljes mivoltában,
ha átadjuk magunkat a földiben az égi-
nek, a test kívánásában a testetlenség
misztériumát érezzük, mert a szerelem-
nek ezáltal van örök valósága."

   - Amit Török professzor úr írt, az
tökéletes. Tulajdonképpen így tudunk
otthon lenni a világban, a "való vi-
lág" -ban. Az égi és a földi életet össze
kell egyeztetni, valamiképpen együtt
kell a kettőt élni. Ezt értelmezhetjük
úgy is, hogy az isteni erkölcsöt és a
klasszikus földi bölcseletet egyeztet-
nünk kell egymással. Ez mindenre vo-
natkozik, a szerelemre is. A szerelem
minden ember számára adott "fela-
dat", kivéve a szerzetest, vagy aki egy
adott pályán a magányt választja, mint
személyes életének egy Istenhez emel-
tebb formáját. Az igazi szerelmi betel-
jesedés földi mércével szinte felfogha-
tatlan: mintha a mennyország egy sze-
letét megkapná az ember. Hogy minél
jobban vágyjunk erre a földöntúli
örömre, nem lehet gépiessé tenni,
csak szexualitássá lefokozni a szerel-
met, hanem az örök élet kell hogy le-
gyen a végcélja. Ennek a jegyében kell
tennünk mindent a szerelemben.
   Ha vándorlásunk végső célja az
örök élet, az Istennel való egyesülés,
az már zarándoklat, és akkor otthon
vagyunk, bármerre zarándokolunk.
De ha kikapcsoljuk magunkból a za-
rándok-létet,
elhanyagoljuk az Istentől
kapott erkölcsi feladatokat, akkor
csak lődörgünk. Nem vagyunk otthon,
még ha szép vagy gazdag is a laká-
sunk, mert megszűnt benne a lelki
harmónia. Isten adja a kegyelmet, és
nekem az a dolgom, hogy válaszoljak
rá. Persze nem egyszerű kérdés ez a
mai világban, mert az ember gyakran
magányos. Még családban is vagy más
közösségben, szakmában.
   Vándorútjukon nem sokan akarják
vagy merik felvállalni a zarándoklatot,
helyette mindenféle szellemi őrületben
keresik az útjukat, és nem találják ma-
gukban az isteni összhangot. Ezért van
káosz. A káosz urai nagyon pontosan
adagolják már kisgyerek-kortól azokat
a sületlenségeket filmekben, könyvek-
ben, amik nem azt sugallják, hogy ha
gondod, nehézséged van, vedd fel a
keresztedet, és kövesd a Megváltót, az
Istenembert, vagyis igazulj meg, légy
szent! Ezzel szemben a kifordult érték-
rend képviselői azt ajánlják, hogy va-
rázsolj, és légy sikeres! Azt sugallják,
hogy az ember végcélja a siker. Pedig
ez nem igaz: az ember végcélja a
szentté válás. Aki a szentté válás folya-
matát elhanyagolja magában, az ott-
hontalan lesz, még akkor is, ha gazdag
földi javakban. Akkor lesz szabad iga-
zán, ha az isteni erkölccsel bölcsen él.
Nem lehet otthon az ember a létezés-
ben mindaddig, amíg nem fogadja el a
Léteztetőt. Otthontalan marad a te-
remtett világban, ha nem fogadja el a
Teremtőt. Ha elfogadja a maga küsz-
ködéseivel, örömeivel, fájdalmaival,
otthon lesz, bárhol van.
 

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap
 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap