Az Igor ének sorai a XII. századi Moldváról

Horváth Lajos, cs, 11/10/2016 - 00:07

 

 

Az orosz nyelvű Igor ének a XII. század vége felé keletkezett hősének /bilina/ Igornak a kunok ellen viselt háborújáról. "Művészi tekintetben kiváló alkotás. A költő saját bevallása szerint Báján énekest vette mintául, tehát kora népköltészetét utánozza. Érzésben felfogásban tiszta orosz, bár kora irodalmát jól ismeri. Képei színesek. Hasonlatait, jelzőit, nyelvezetét a népdalokból veszi."1
            Az ismeretlen, anonym költő előképe tehát Báján, Baján korábbi énekes /akin/, aki nevéből ítélve türk lehetett, mely kultúra ki is tetszik az Igor ének költői szövetén. Ez a hősköltemény olyan jegyeket visel magán, mint a későbbi kirgiz Gumez Manasz eposz.
            A jelen dolgozat tárgyát képező sorok a halicsi fejedelem, Nyolcérzékű /Osmomysl/ Jaroszlavra vonatkoznak. "Magasan ül aranyból kovácsolt trónusán, vas csapataival támasztja meg a magyar hegyeket s rekeszti el a király útját, elzárja a Duna kapuit, midőn terheket dob a felhőkön át s hajókat küld a Dunára. Rémületet áraszt az országokra, betöri Kijev kapuit s aranyos székéről szultánokat lövöldöz le."2

1. A halicsi trónus a XII. században
A XII. század végére többségbe került a szlávság /rutének/ azon a földön a Kárpátoktól észak-keletre, amelyen előzőleg magyarok és besenyők tartották szállásaikat a IX-XII. században. Többnyire Halics központtal kialakult egy fejedelemség, amelyik Kijev gyámkodása alatt igényt tartott az önállóságra, ugyanakkor vonzotta a magyar, a lengyel, majd a kun expanziós törekvéseket is. Mindezek ellenére a XII. század anyagi fellendülés állapotában telt el. Virágzott a földmívelés, a kereskedés, a Mesembria /Neszebar/ kereskedői kiváltságodat élveztek az országban, a Dunán halicsi hajók közlekedtek és halicsiak halásztak.
            Jaroszlav Vlagyimirovics 1153-1187-ig ült az “aranyos" trónuson Halicsban. Ellene trónkövetelőként fellepett Vlagyimír testvérének fia, Berladnik Ivankó. Viszályra ürügyet adott Jaroszlav egyik szeretője, Czargov Anasztázia /Nasztaska/, akit máglyán elégettek, családját lemészárolták és a fejedelmet fogságba vetették.3
            Az elégedetlenek zöme az un. bojárok közül került ki, akik nemesek voltak, de nem európai kategóriát képeztek mégsem. Történetileg az eredeti normann /viking/ fejedelmi kíséretből /druzsina/ származtak. A XI-XII. században Kijevben és a volosztyokban bojárnak nevezték a fejedelmi helytartókat. Később ez a türk eredetű név vált az orosz nemesség nevévé. A türk bojlu, bojli, bojla szó származéka a bojár. A Balkánon a türk-bolgárok körében volt közszó, a szláv-bolgárok terjeszthették el a keleti-szlávok között. Lehetséges, hogy a 866/67. és 911. évi kijevi-bizánci egyezmények szövegének bolgár nemzetiségű fordítója honosította meg a keleti-szláv diplomáciában, majd köznyelvben.4
            Jaroszlav fia, II. Vlagyimir /1187-1198/ vadházasságban élt egy pópa feleségével, ami újabb lázadásra ösztönözte a bojárokat. II. Vlagyimir Magyarországra menekült III. Béla pártfogásában reménykedve. III. Béla hadjáratot vezetett Halicsba, ahová visszavitte Vlagyimirt is, de őt mellőzve, András herceget ültette Halics "aranyos" trónjára, aki 1188-1189-ig tudott ott megmaradni. III. Béla kísérlete, hogy Árpád-házi secundogenitúrát alapít Halicsban, nem járt sikerrel.
A herceg végül II. András néven ült a magyar trónon 1205-1235-ig. Aki királyi címében 1206-tól viselte a Galicia és Lodoméria királya megnevezést.5

2. "vas csapataival támasztja meg a magyar hegeket"
A gazdasági fellendülés következtében megnőtt Halics katonai ereje is. Az Igor ének "vas csapatokról" tesz említést. Ennek kapcsán nem annyira vas vértezetű katonaságra gondolhatunk, mint inkább nomád hősének jellegzetes költői fordulatára, jelzőjére, a vasra, amelyik türk nyelvű versben teműr, temír, magyarán tömör. Emlékezzünk, az Igor ének közvetlen mintája Baján poéma volt, ami lehet értelemszerűen Baján nevű költőnek az alkotása, de lehet Bajánról szóló költemény is. A "vas” jelző esetében érezhetően átsüt az előzmény, a nomád türk "tömör."
            Ezek a vas csapatok támasztják meg a"magyar hegyeket", mert ha ezt nem tennék, akkor azok ledűlnének. Nyilván a Kárpátokról van szó, amelyek vízválasztóján húzódott a magyar-halicsi határ évszázadokon keresztül. Kijevből, Halicsból nézve a nevük Magyar hegyek, amelyen leghíresebb hágó a Vereckei. A hágó neve a magyar "verecke" szóból származik, jelentése kis udvari vagy kertkapu.6 A legendás hagyomány szerint ezen a hágón vezette be népe zömét a Kárpát-medencébe Árpád vezér 895-ben. És utóbb ezen haladtak át a magyar királyság csapatai, ha hódítani akartak Halicsban.

3. "s rekeszti el a király útját"
Az Igor énekben is, a Kijevi krónikákban is nem nevezik személynevén a magyar uralkodót, csak királyként /král/ említik. A magyar királyok aspirációi Halics területén katonailag sem voltak mindig sikeresek. Gondoljunk csak arra, hogy András herceg szűk két évig tudta magát tartani Halics "aranyos" trónusán, pedig mellette voltak magyar csapatok.
            II.  András magyar király már koronázásának évében hadjáratot vezetett Halicsba 1205-ben. Szanokban találkozott Roman Msztyiszlavics özvegyével, aki 1199-1205-ig ült Halics fejedelmi trónján. II. András ekkor magyar őrséget hagyott Halicsban az özvegy védelmére, ám azt 1206-ban már kiűzték onnan.7
            Összességében tekintve a magyar királyok halicsi hódításai csak időleges részsikerekkel jártak. Végül az egész törekvést a tatár hadjárat l240-ben levette a történelem napirendjéről. Danyiil 1258-ban a tatárok adófizetőjévé vált.

4.  "elzárja a Duna kapuit"
Ez a mondatrész azt sugallja, hogy Jaroszlav idejében Halics hatalma a Dunáig ért. Halics képes volt akaratát érvényesíteni a Duna delta forgalmában. Térképeinken ugyan Halicstól délre a besenyők, majd a kunok laktak a XII-XIII. században. Egyenesen Kunországnak nevezik a területet Halics és az Al-Duna között. Sőt, a szláv brodnik néptöredékkel is számolhatunk az Al-Duna északi partján.
            Minden esetre képlékeny állami területtel, fennhatósággal kell kalkulálnunk, ha az állami viszonyokat szeretnénk megismerni a halicsi fejedelemség és a Duna között. A Duna "kapuján" a delta vidékét értjük, leginkább az északi ágát, és a Sulinát.

5.  "midőn terheket dob a felhőkön át s hajókat küld a Dunára"
Halics folyói, a Szeret és a Prut a Dunába folynak, a Dnyeszter pedig a Fekete-tengerbe. A tengeren keresztül azután elérhető volt Halics számára a bulgár és a bizánci partvidék kereskedő városai. Már említettük, hogy Neszebár kereskedő kolóniája közösségileg kiváltsággal bírt a halicsi fejedelemségben.
            Halics hajói az idézett mondat értelme szerint kereskedelemmel és áruszállítással résztvettek a Duna forgalmában. A folyók, a Szeret, a Prut maguk erre predesztinálták a felső folyásuk mentén elterülő fejedelemséget. Felmerül a kérdés, a gondolat, hogy a Ruténia megnevezés a Pruténia szóeleji megrövidüléséből keletkezett. Ha ez igaz, akkor ennek a latin szövegekben előforduló névnek az alapját a Prut folyó neve képezi.
            Az a geográfiai helyzet, hogy Halics folyói dél felé folynak, kijelölte a fejedelemség terjeszkedésének lehetőségeit. Ebben a korban a vízi út járhatóbb volt, mint a szárazföldi. Északon a lengyel hatalom, nyugaton a magyar világ a Kárpátokban, keleten a Kijevi Rusz maga határolta és korlátozta Halics terjeszkedését. Dél felé azonban nyitottabb volt a hatalmi tér, bár besenyők és kunok törzsei éltek rajta.

6. "Rémületet áraszt az országokra"
A nagyon erős túlzás azt jelenti, hogy a halicsi, halics-volhiniai fejedelemség olykor sikeresen védekezett katonailag, diplomáciailag a szomszéd országok ellen. Mint érintettük a magyar behatolás is csak időleges, részleges eredményt ért el. A lengyel törekvések Halics megszerzésére sikeresebbek voltak.
            Végül az igazi rémületet a tatárok hozták Kelet-Európára. Batu kán 1250-ben ráüzent Danyiil halicsi fejedelemre: "Add ki Halicsot!" Danyiil teljesen kétségbe esve, magát Istennek és Szent Mihálynak ajánlva indult a kánhoz, mint aki a halálba megy. A kán udvarában kénytelen volt körmenetet járni egy szent hely körül /kuszta/, a kán lába nyomát megcsókolni /basmá/, kumiszt /lótej/ inni, ami a teljes alávetettség procedúrája volt, keresztény ember számára mélyen megalázó.8

7. "betöri Kijev kapuit"
Jaroszlav Vlagyimirovics halicsi fejedelem sikeresen szállt szembe többek között a kijevi hódító törekvésekkel uralkodása idején 1153-1187-ben. Kijev befolyása Hallicsra ingadozó volt azokban az évtizedekben.
            Danyiil Romanovics halicsi fejedelem /1211-1213, 1238-1264/ még Kijevet is elfoglalta hadával a tatár hódítás, 1240 előtt. Ennek az akciónak következtében növekedett legnagyobbra Halics hatalma egy villanásra. Utána évszázados tatár/mongol uralom következett Kijevre és Halicsra egyaránt.9

8. "s aranyos székéről szultánokat lövöldöz le"
Még mindig Jaroszlav Vlagyimirovics halicsi fejedelemről esik szó. A XII. század második felében oszmán török uralkodókról, szultánokról még nem lehet beszélni, főleg olyanokról, akiket Halics fejedelme lelövöldöz. Csak úgy ültében!
            Tehát más török nép után kell néznünk, ha választ keresünk erre a mondatrészre. A Halicstól délre, Moldva területén is, a besenyő hatalom a XII. század közepén hanyatlott le. Feltételezzük, hogy a besenyő előkelők egyikét-másikát nevezhették szultáni rangúnak. Az ó- magyarban előforduló Zoltán személynév végsősoron az arab szultán származéka, amely török közvetítéssel jutott a magyarba. A közvetítő török nép lehet a besenyő, a kun vagy más.10
            Figyelemre méltó az is, hogy az egykori magyar Etelköz helyén a XIII. században létrejött Aranyhorda, majd utódja a Krími Kánság uralkodói terminológiájában a trónörökös herceget szultánnak hívták, aki természetesen alá volt rendelve a kánnak, aki többnyire az apja volt.
Halicstól délre tehát előfordultak szultánok, akiknek létét későbbről tudjuk forrásokkal igazolni.

9. Hol voltak ekkoriban a románok?
Az idézett szövegrészben, mint láthatjuk, nem szerepelnek románok, azaz vlachok. Pedig a halicsi fejedelem méltatására bemutatott hőstettek Halics és az Al-Duna közti Moldva területére vonatkoznak. Jaroszlav könnyed mozdulatokkal "terheket dob a felhőkön át s hajókat küld a Dunára." Mindez csakis Moldva egén és földjén keresztül lehetséges.
            Elterjedt és vitán felül áll az akadémikus szakirodalomban, hogy a románok legelső említése Moldvában 1164-ből származik. Az írott forrás szerint Manuel bizánci császár unokaöccse menekülés közben a halicsi határ előtt vlachok fogságába került. A leírás szerint délről közelített a halicsi állam határa felé, amelyik az általános felfogás szerint a mai Botosani város magasságában húzódott nyugat-keleti irányban.
            Az esemény tehát Moldva északi részén, közel Halics déli részéhez zajlott, szereplői a bizánci császár unokaöccse és az őt rabulejtő vlachok. A románokra vonatkozó, időben következő adat 1234-ből származik és mondjuk, Moldva déli részére illik. IX. Gergely pápa említi IV. Béla királyhoz intézett levelében, hogy a milkói kun püspökség területén egy vlachnak mondott nép él és a magyar királyságból magyarok és németek mennek közéjük, görögkeleti hitre térnek és egy nép lesznek a vlachokkal.
            A pápa által nehezményezett esemény a délkeleti Kárpátok közvetlen előterében zajlott. A helyszín Halics déli határától 400-500 km-re van. Ebben a térben is legelőször említik a románokat, észak felé hatolásuknak ez az egyik állomása. Semmi esetre sem lehetnek majdnem 100 évvel korábban 400 km-rel északabbra. Az 1164-es adat magányosan áll a források sorában, ha románokra vonatkoztatjuk. Hihetőbb, ha ezt az adatot nem románnak értelmezzük, hanem transzhumáló pásztorkodásnak vesszük.
            Vagyis ez az adat inkább vonatkozhat nemzetiségtől függetlenül téli /síksági/ és nyári /hegyi/ legelőváltó gazdálkodásra, melynek fő állata a juh, mintsem etnikumra. A bizánci császár unokaöccsét tehát Halics határán legelőváltó pásztorok korlátozták a mozgásában, akik feltételezhetően rutén /szláv/ emberek lehettek.
            Az Igor ének emblematikus sorait elemeztük örömmel, melyek többnyire Moldva nagytájára vonatkoznak. Figyelemre méltó, hogy a XII. században Halics és a Duna-delta között egy szláv államalakulat képe bontakozott ki. Ami felveti a gondolatot, hogy a vlachság /románság/ a térségben még nem dominált.

 

Jegyzetek:

  1. Bonkáló Sándor: Az orosz irodalom története I. Bp., é. n. 124-125.
  2. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben Galiczia. Bp., 1898. 162-166. /Továbbiakban OMM/
  3. A halicsi fejedelemséghez lásd Korai magyar történeti lexikon /9-14. század/. Főszerk.: Kristó Gyula. Bp., 1994. 252-253.
  4. Századok 1981/4. 826.
  5. OMM 165.
  6. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1983. 689.
  7. Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Bp., 1986. 102-106.
  8. OMM 168.
  9. KMTL 252-253.
  10. KMTL 747.
  11. Horváth Lajos: A Krími kánság hadserege a Kárpát-medencében 1683- 84-ben. In Magyar Múlt Hungarian Past, Sydney 1999. 37-44.
  12. Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467-1706 I. Szerk.: Benda Kálmán. Bp., 1989. 10-11.
  13. Erdélyi okmánytár I. /1023-1300/. Közzéteszi Jakó Zsignond. Bp., 1997. 173.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap