Az írás mechanizmusa

Balogh Bertalan, k, 05/15/2012 - 00:02

 

 

 

Az írás mechanizmusa közeli rokonságot mutat a hipnózis mechanizmusával: azt akarom, hogy összpontosíts a tárgyra, becsallak (jól kitanult fogásokkal) az odafigyelés állapotába, aztán játszom veled, vezetlek és hagyom, hogy élvezd amint eggyé válsz a hőssel, hagyom, hogy érezd amit a hős érez az események sodrában, gondold, amit ő gondol, együtt vegyél lélegzetet vele, küzdd az ő küzdelmét és végül, érezd a diadal édességét, amint legyőztétek a Gonoszt. Mert hiszen az igazságot képviseltétek, tehát győznötök kellett, ha nem is volt könnyű.

Ez a jónak mindig diadalmaskodnia kell talán minden mesék legnagyobb vonzereje. Rómeó és Júlia is azt bizonyítja, hogy a Jó és Igaz szerelem mindenképpen győzedelmeskedik. Ha másként nem, a síron túl.

Úgy látszik, mindig valami nagyon ravaszul komponált történetet kell kanyarítani a mondanivaló köré, ami legtöbbször alig több egy axiómánál, mert senki sem állhat ki csak úgy egyszerűen, hogy egyetlen hangos bölcs mondattal lakassa jól a tömegeket.

Ha nagyon szigorúan vesszük a dolgot, voltaképpen az igazság és a derék mindig győz kaptafájára jár az irodalom. Ez kell az embernek, ez a lelket melegítő klisé és a vele járó, hőssé való átszellemülés alkalma és kalandja. Ezért a kalandért olvas a nép. A dolog egészen másként festene, ha nem a köznépnek, hanem a nép szellemi krémjének, a keveseknek, a mindenkori Brahminoknak írna az ember, a meghatározó szellemeknek. Igaz, ebből egyáltalán nem lehetne megélni. Csak a költők, tehát a nem-kaptafások szólnak ezekhez a nemes kevesekhez, és fel is kopik az álluk, akármilyen jók is. A többiek, a kaptafások már jobban járnak anyagilag és máskülönben is: sokszor semmi lényegeset sem mondanak, de azt lebilincselően teszik, és megvan a tömeghatás. Ma meg már igazán kezdenek a dolgok elfajulni. A derék mindig győzedelmeskedik kaptafa mindinkább leegyszerűsödik a bűnöző és áldozata képletére. Olvasod a szennyirodalmat, nézed az egyre inkább szeméttévévé korcsosult képernyőt, és azt mondja csupán, hogy vajon ki ölt meg kit, és hogyan. "Nevelő hatása" van az ilyen műveknek, a rézangyalát! Különösen a modern embert szórakoztatja ez, a modern embert, aki ritkán vehető rá, hogy végigéljen egy vaskos trilógiát, mert ízlése tönkre van már téve és mert rohanás az élete, és mert be van sózva. És minthogy nem fűlik a foga hosszas lelkizéshez, szemetet, irodalmi hot-dogot fal menet közben, vagy azt sem, miközben állandóan nyugtalan is egy kicsit, hiszen szellemileg alultáplált.

Nem könnyű ma okosnak lenni, ami az írói hivatást illeti. Meglehet, hogy röviden és jól megmondani neki, miről van szó az egyetlen létjogosult forma ma. Talán nem okvetlenül kell játszani a szokott hipnotikus játékot sem. Respektet is jelent, ha az olvasóhoz, mint felnőtthöz beszél az ember. Amúgy sem könnyű az egész egy igazi hősök nélküli korban, amikor ráadásul már a könyökön jön ki a túl sok és rossz, öreg axióma, és amikor nincsenek még új axiómák. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap