Az Ördög maga

Orosz T Csaba, szo, 06/02/2018 - 00:04

 

Felix Felixovics, méltóságát feledve rohant a fogadórembe.

  • Jön, most lépett a nagykapuhoz! Valagyimir, Dmitrij bújjatok el!!
  • Úgyis a pincébe viszed, ahogy megegyeztünk – legyintett fáradtan az arany sujtásos kabátban nyugodtan üldögélő tekintélyes férfi.
  • Ne ugrálj már Felix, őrizd meg a nyugalmad, különben megérez valamit  ez az ördög! – mondta a másik előkelő úr.
  • Hacsak nem tudja máris! – riadt meg a Félixnek nevezett ideges ember.
  • Szedd össze magad! Eredj fogadd, és minden úgy legyen ahogy megbeszéltük! Mi addig Vlagyimirrel átmegyünk a télikertbe.- adta ki az utasítást ellentmondást nem tűrő hangon a nagydarab férfi. Felix még mindig futva kiment a nagylépcsőhöz ahol hirtelen fékezett, az arca nyájasra váltott és mesterkélt, negédes mosollyal az ajkán ezt kiáltotta.
  • Hozta Isten Grigorij Jefimovics! Már nagyon vártuk! Különösen a hölgy aki miatt hívtam. Teljesen be van zsongva a hercegné, annyira várja magát, jelenleg felfrissíti magát, addig lekísérem Önt a fogadás helyszínére.- mondta majd elindult a vendége előtt a pincébe vezető meredek lépcsőn.
  • Remélem van olyan szép az a cafka, mint mondta! És olyan gazdag…  - tette hozzá a fekete csuhába öltözött, szigorú szemű férfi. Magas, szakállas, erőt sugárzó, negyvenes évei közepén járó, figyelemreméltó ember volt a vendég. Első látásra papnak hitte volna az ember, de amilyen fesztelenül viselkedett hamar megmutatkozott, hogy világi személy. Leértek egy brokáttal, dúsan bevont helyiségbe Felix az asztalon roskadozó ételekre, italokra mutatott.
  • Egyen csak, vagy igyon egyet bátran, én elszaladok és megnézem hogy elkészült e már a grófnő!
  • Igyekezzen herceg! – válaszolta barátságtalanul a vendég – az én időm pénz! Nem enni vagy inni jöttem ide! – Felix nem válaszolt hanem rémülten a kemény hangtól kiiszkolt a helyiségből. Futva tette meg az utat a télikertig ahol zihálva jelentette a benn állóknak
  • Megjött! barátságtalanabb, mint valaha, szerintem sejt valamit, nem akar inni!
  • Nyugodj meg Felix,  - mondta a vékonyabb úr – akkor majd máshogy oldjuk meg!

Az első fél órában a morózus vendég le sem ült. Fel alá sétált, mint a nagyvad a ketrecében és idegesen nézegette a zsebóráját. Egy idő után azonban helyet foglalt és vállat vonva maga elé húzta az egyik süteményes tálat és alaposan belakmározott. Ezt egy palack francia borral öblítette le. Már egy óra is eltelt, amikor úgy érezte , hogy túl sokat evett. Elhatározta, hogy kimegy az udvarra, jár egyet míg ez a kényes nő megjelenik. Az első lépcsőfokon megbotlott és úgy érezte, hogy beszűkül a látása. Gyorsan a zsebéhez kapott ahonnan egy gazdagon díszített aranyüvegcsét vett elő. Idegesen megitta annak tartalmát, majd felsóhajtott és maga elé mormolta.

  • Tudhattam volna, hogy ciánnal próbálkozik ez a féreg! Nem baj, gyorsan az udvarba, hogy időben jelenthessem az újabb merényletet!

Kitámolygott a széles kapun és ahogy csak bírt elindult a folyó felőli udvari kapuhoz. Ekkor a háta mögül felcsattant egy parancsoláshoz szokott hang.

  • Álljon meg Grigorij Jefomovics! A Cár nevében letartóztatom!
  • Pont az ő neve védelmez engem paprikajancsi! – szólt hátra a támolygó ember és gyorsabban kezdett el menni.

Ebben a pillanatban lövés dördült és a menekülő érezte, hogy a bal oldalába mar a halál.

  • Nem talált rendesen! – akarta mondani, de a fájdalomtól elcsuklott a hangja és azonnal térdre esett majd arccal a hóba. Nem adta meg magát, fel akart állni vagy legalábbis szembenézni támadójával. Ekkor három férfi fogta közre és a fejére ütések kezdtek el záporozni számolatlanul.
  • Dögölj meg te átkozott ördögfi, vagy háomszoros halállal sem lehet téged elpusztítani?- dörögte Dmitrij Pavlovics nagyherceg miközben őrjöngve verte a fekvő ember fejét nehéz sétapálcájának rézgombjával.
  • Ezt a feleségemért, ezt pedig a cárnéért kapod nyomorult – kiáltotta a másik támadó Vlagyimir Puriskevics főnemes. – Pedig pont a te kedvedért öntettem olmot a botom végébe kurafi.

A fekvő embernek már egy véres massza volt a feje, amikor a harmadik ember halkan megszólalt.

  • Ez ár biztosan kilehelte a lelkét urak! De az a véleményem, hogy dobjuk a folyóba, mert még a sírból is kimászik ha valóban az ördöggel cimborál! – szólt Juszupov herceg.

A három támadó megemelte a véres masszát ami nemrég még egy lélegző ember volt és elindultak vele a Néva folyó irányába.

  • El sem hiszem, hogy sem a méreg sem a golyó nem ölte meg! Lehet ő maga az ördög! – mondta egyikük. Kisvártatva a folyóhoz értek és egy mozdulattal a jeges vízbe lökték a testet.

Ahogy a Néva befogadta hideg habjai közé az összevert embert az kinyitotta a szemét a víz alatt, szétvert ajka ördögi mosolyra húzódott és ezt gondolta

  • Ne legyen a nevem Raszputyin, ha nem találkozunk még!  - És kiterjesztett karral , lassan merült egyre mélyebbre.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap